DÉL-AFRIKAI KÉPESLAPOK I/3.
És hogyan kerültek a fekete rabszolgák Dél-Afrikába? Bizony virágozott a rabszolga-kereskedelem. Seregestül érkeztek naponta az eladásra hurcolt rabszolgák Afrika különböző tájairól. A csoportokat Quibukáknak nevezték és fegyveres őrök kísérték őket. Pontos leírást olvashatunk róluk többek között hazánkfia, a nagy Afrika-kutató Magyar László élménybeszámolójából is.
A felnőtt vagy izmos rabszolgákból 10-12 fő képezett egy csoportot. Nyakukon vaskarikák, melyeknek 2 fülén egy hosszú vaslánc van keresztülhúzva. Olyan módon vannak megbéklyózva, hogy közöttük mindössze "egy üres hely" marad. Minden ruha nélkül, egészen meztelenül kénytelenek a szerencsétlenek gyakran 120 nap járóföldet haladni éhségtől és szomjúságtól gyötrődve.
A felnőtt vagy izmos rabszolgákból 10-12 fő képezett egy csoportot. Nyakukon vaskarikák, melyeknek 2 fülén egy hosszú vaslánc van keresztülhúzva. Olyan módon vannak megbéklyózva, hogy közöttük mindössze "egy üres hely" marad. Minden ruha nélkül, egészen meztelenül kénytelenek a szerencsétlenek gyakran 120 nap járóföldet haladni éhségtől és szomjúságtól gyötrődve.
És mi történik az 5-6 éves gyerekekkel, akiket nem vásároltak meg, de a hosszas és fáradságos úton követték megbéklyózott anyjukat? Minden irgalom nélkül kiragadják őket jajgató anyjuk karjaiból, hogy visszajussanak az oly sok keserű könnytől öntözött úton belföldre. Sajnos még számos más kegyetlenkedéssel is ötvözték azt az embertelen embervérkereskedést.
Ezek a fiatalok sört isznak és talán már nem is tudják, hogy őseiknek az ún. kaffer-sör volt a nemzeti italuk. Ez gyengén alkoholos, élesztő szagú folyadék, "úgy is mondhatnám, erjesztett korpalé" - írja egy hazánkfia, aki azidőben megkóstolta a feketék által olyannyira istenített nedűt. És miből készült ez a csodálatos, közkedvelt ital? Közönséges cirokból, amit mi a seprűgyártók által jól ismerünk.
Most pedig jöjjenek el velem egy zulu faluba! Barátságosan fogad bennünket egy csinos, fiatal hölgy és az idő vasfogától nem kímélten kissé elterebélyesedett mamája. A zuluk a bantu népcsoporthoz tartozó harcias nép, akik bizony sok borsot törtek a betolakodó hollandok és angolok orra alá is. Egy költő azt írja: a zuluk az afrikai népek arisztokratái.
Belépünk a lakásukba, a kraalba. Portájukat tüskés akácia ágakból font mintegy 2 m magas kerítés veszi körül. Középen helyezkedik el, a lakókunyhó, a lakás, mely félgöbmszerű. Vázát faágak összefonásából készítenek.
A zuluk nagyon harcos nép! Egykori híres vezérük, Tshaka egész népét a katonai hódítások szolgálatába állította annakidején. Hadjárataik folytán a nőtlen katonák között kiosztották a hadizsákmányként kezükbe került hajadonokat, hölgyeket. A tőlük származott gyerekeket megölték, a foglyul ejtett erős férfiakat azonban kiképezték a saját harcmodorukra, és besorozták a saját hadseregükbe.
És mit csináltak a zulu asszonyok? Ők és a gyerekek követték a harcosokat, hajtották utánuk az állatokat, és gondoskodtak a harcosok ellátásáról.
És mit csináltak a zulu asszonyok? Ők és a gyerekek követték a harcosokat, hajtották utánuk az állatokat, és gondoskodtak a harcosok ellátásáról.
A zulu táncos nép. Ezúttal a harci táncukat látjuk. Mulatságaikon azonban nagy tüzet raknak, és akörül táncolnak férfiak és nők vegyesen. Táncukat férfiak és asszonyok összekeveredve minden rend nélkül különféle bizarr ugrások és "illetlen" mozdulatok közepette ropják, miközben szüntelenül tenyérbe csapkodva egetverően kiáltoznak. Közben persze nem maradhat el a pálmabor vedelése sem, ami hozzátartozik a "bulizáshoz".
