A TETANUSZ „HALÁLOS” BETEGSÉG
K. András lothárdi kistenyésztő azzal a panasszal keresett fel, hogy három éves anyajuha nem eszik, nem kérődzik, kissé felfúvódott, és alig késztethető mozgásra.
A vizsgálat során, amikor mozgásra ösztökéltem az állatot, nagyon vonakodva és csak néhány lépést tett meg szétterpesztett, merev lábakkal. Már a szájzár is kialakult, ezért nem tudott a birka sem enni, sem pedig inni. Egyértelmű volt a diagnózis: tetanusz.
Miután a tetanusz többnyire sebfertőzéses bántalom, a gazda ezirányú kérdésemre elmondta, hogy hét-nyolc nappal ezelőtt egy idegen kutya valóban meghajtotta az udvarában a birkákat, és azok menekülésük során áttörték a régi rozsdás drótkerítést. Eközben a beteg állat csak megsérült, majd két-három napig sántított, de semmiféle más tünetet nem mutatott. Miután pedig a sántasága rövidesen megszűnt, arra gondolva, hogy megrándult a lába, a dolognak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Pedig akkor történhetett a fertőzés.
Bár tájékoztattam a tulajdonost, hogy a birkánál, ha már kialakultak a klinikai tünetek, a baj nem gyógyítható, ragaszkodott a kezeléshez. Adtam a beteg állatnak tetanusz elleni szérumot, görcsoldót és antibiotikumot, de a juh két nap múlva elhullott.
Hogyan lehetett volna a betegséget megelőzni, kérdezte gazda. Oly módon, ha megkeresi a sántaság okát, az esetleges sérülést, és annak ellátása után tetanusz elleni szérumot, esetleg antibiotikumot (pl. penicillin) is kap az állat.
MI OKOZZA?
A tetanusz a reflexingerlékenység fokozódásában és az izmok merevgörcsében megnyilvánuló betegség, amelyet a sebek mélyébe jutó és ott elszaporodó pálcika alakú, körülcsillangós, spórásodó baktérium, a Clostridium tetani idéz elő. A kórokozó egy nagyon erősen ható toxint termel, ami a súlyos betegséget kiváltja. Fontos tudni, hogy a toxin csak sebekből felszívódva hatékony, szájon át beadva hatástalan. A tetanusz-toxin a botulinum-toxinok után a leghatékonyabb, leggyilkosabb méreg, melynek hatása a reflexingerlékenység fokozódásában, az izmok fokozatosan súlyosbodó merevgörcsében, végül pedig a légzőizmok bénulásában nyilvánul meg, mely az állatok elhullását okozza.
A baktérium a talaj felületi rétegeiben, különösen a jól trágyázott talajban majdnem mindenütt előfordul részben bacilus, főként azonban spóra alakjában.
A kórokozó az állatok és az ember bélcsatornájában szaporodik el, és a bélsárral a külvilágra jutva spórázásnak indul, majd ilyen formában hosszú időn át fertőzőképes állapotban marad.
A bélcsatornában levő nagyszámú tetanuszbaktérium azért nem okoz betegséget a gazdaszervezetben, mert – amint arról az előbbiekben már szó esett – a toxin szájon át hatástalan és csak parenterálisan (emésztőcsövön kívüli módon) képes betegséget előidézni. Az oxigént nyomokban sem tűri el, szigorúan csak anaerob (oxigénmentes) viszonyok között képes szaporodni.
Különösen sok tetanuszbacilus található például a lóbélsárban, ezért a trágyázott kerti és mezőgazdaságilag művelt talajok különösen sok spórát tartalmaznak.
NEM MINDEN ÁLLATFAJ EGYFORMÁN ÉRZÉKENY
A tetanusz iránt minden emlősfaj fogékony ugyan, de a fogékonyságban jelentős különbségek vannak. Háziállataink közül a legérzékenyebb a ló, majd ezt követi a kiskérődzők (juh, kecske), a szarvasmarha, a sertés és a legkevésbé érzékenyek, a húsevők (kutya, macska). Az egyes fajokon belül a fiatalabb állatok érzékenyebbek, mint az idősek. A madarak és a hidegvérűek egyáltalán nem érzékenyek a tetanusz iránt.
Igaz, hogy a tetanuszban az ember is megbetegedhet, de a bántalom állatról emberre vagy állatról állatra nem terjed át.
ELSŐSORBAN SEBFERTŐZÉSES BÁNTALOM
Ahhoz ugyanis, hogy a baktériumok elszaporodhassanak és mérgező toxint termeljenek, egyrészt oxigénmentes környezetre, másrészt azoknak megfelelő táplálékra van szükség.
Anaerob viszonyok (=oxigénmentes) különösen a szúrt, szakított, zúzott sebekben alakulnak ki, ahol a véralvadék és az elhalt szövetcafatok révén a bőséges táplálék is rendelkezésre áll a kórokozók számára.
Nem egyszer találkoztam olyan esetekkel, amikor a bacilusok a nyálkahártya-sérüléseken át jutottak be a szervezetbe, a száj- vagy a bél-, olykor a méh nyálkahártyáján keresztül. Előfordult szarvasmarhában, sőt kecskében is, hogy az előgyomrok falán át történt a fertőződés (bendő – recés átfúródás stb.).
A seb mélyén elszaporodó baktérium által termelt toxin egyrészt a mozgató idegpályák mentén, másrészt a nyirok és véráram útján a központi idegrendszerbe jut, majd onnan az egész szervezetben szétterjed.
A baktériumméreg a motoros (mozgató) idegsejtek fokozott ingerlékenységét idézi elő, melynek következtében már a legcsekélyebb ingerekre is igen fájdalmas, görcsös állapot (merevgörcs) (=tetanusz) fejlődik ki.
AZ ELŐSEGÍTŐ, KIVÁLTÓ KÖRÜLMÉNYEK
1. Számolni lehet a tetanusz veszélyével, ha földdel, porral szennyeződik a seb, és nem történik meg időben a megfelelő sebellátás.
2. Főként veszélyesek a szúrt, zúzott, szakított sebek, lovakon főként a patkolási sebzések, megnyilallás, pártatiprás, herélési és baleseti sérülések.
3. Gyakori beavatkozás a kannibalizmus megelőzésére alkalmazva a malacok farokcsonkítása, mely során ugyancsak gondoskodni kell a fertőtlenítésről.
4. Juhokban gyakran előfordul a tetanusz az állatok sérülése nyírása után, ellési sérüléseken át, a bárányok között pedig tömeges megbetegedés fordulhat elő a köldökzsinór fertőződése vagy a farokcsonkítás és herélések során.
5. Meglehetősen gyakori az olyan eset, amikor a gazda vagy az állat gondozója vellával fenyíti meg az állatot vagy éppenséggel akaratlanul szúrást ejt rajta.
6. Sertésnél nem egyszer fordult elő, hogy az oltáskor, olykor heréléskor fertőződött meg az állat.
7. Előfordulhat, hogy semmiféle külső sérülés nem látszik ugyan, mégis tetanuszban megbetegszik az állat akkor, amikor a bél üregéből vagy szarvasmarhánál – de tapasztaltam kecskénél is – előgyomrokból törtek be a bacilusok a szervezetbe.
8. Az elletések során nagyon körültekintően, a higiénia szabályainak pontos betartásával kell eljárni, mert kialakulhat a betegség az ellési segítségnyújtás során is, amikor a segédkezők kellő mosakodás nélkül nyúlnak a méhbe vagy például szennyezett ellető-köteleket használnak.
9. Az emésztőcső nyálkahártyájában nemcsak idegentest, de paraziták által okozott sebzések is lehetnek kiinduló pontjai a tetanusz-fertőzésnek.
10. Bizonyítást nyert, hogy más baktériumok (E. coli, staphylococcusok stb.) jelenlétében, együttes fertőzés során fokozódott a tetanuszbaktériumok kártétele.
11. A kutyákon is elsősorban a mély, szúrt vagy szakított és földdel szennyezett sebzések következtében jön létre a tetanuszos fertőzés, de olykor a fogváltással kapcsolatos nyálkahártya-sérülések is kaput nyithatnak a kórokozó behatolására. Macskákon igen ritka a tetanusz.
TÜNETEK
A lappangási idő többnyire egy-két hét. Fiatal állatokban rövidebb, mint az idősebbekben. Minél rövidebb lappangási idő után jelentkeznek az első tünetek, annál kedvezőtlenebb a gyógyulás kilátása.
Mindemellett a gyógyulásra a lovaknak van a legnagyobb esélyük, a megbetegedett fiatal szarvasmarhák, juhok és sertések esetében többnyire nem jár eredménnyel a gyógykezelés.
LOVAK esetében az izmok a fejről kiindulva deszkakeménnyé merevednek (innen a betegség régi neve: dermedés, merevgörcs, szarvasgörcs). A takarmány nehézkes rágása és lenyelése, a pislogóhártya előtűnése (előesése), valamint a mozgás feszessége, olykor a sérült végtag izmainak a görcse hívja fel leggyakrabban a figyelmet a bántalomra.
A fülek mereven fölfelé állnak, az orrnyílások trombitaszerűen kitágulnak. A rágóizmok merevek, ezért rendes étvágy ellenére szájzár (trismus) alakul ki, ami lehetetlenné teszi a táplálékfelvételt.
Igen jellemző a fűrészbakszerű állás, a merev nyak- és fejtartás, a csúcsos áll és a zászlós faroktartás. A légzés felületessé válik, a belégzést sípolás, a kilégzést nyögés kíséri.
A legcsekélyebb hang vagy érintési inger - ajtócsukás vagy akár a légy rászállása is – általános, fájdalmas izom-összehúzódást vált ki. A testhőmérséklet csak a halált megelőzően emelkedik 42-43°C-ra, ami mindig kedvezőtlen jel.
Az állatok oldalfekvésben, opisthotonusban (=gerincoszlop nyújtó izmainak merev görcse) mereven kinyújtott lábakkal, többnyire a betegség 3-10. napján hullanak el.
A kezeletlen betegeknek több mint a fele, a fiataloknak akár 90%-a is elhullik. A gyógyulás a második héttől kezdődik és 4-6 hétig tart, de egyes izmok merevségének a teljes feloldódása még tovább is elhúzódhat.
SZARVASMARHÁBAN a betegség többnyire emésztési zavarral, felfúvódással kezdődik, de a rágás és kérődzés nem mindig nehezített. A bélsár- és vizeletürítés szünetelhet. Néha pislogóhártya-előesés és exophtalmus (=szemgolyó káros kidülledése) észlelhető. A fej- és nyaktartás merev, a nyakizomzat deszkakemény, a nyak oldalra nem hajlítható. Fűrészbakállás és szétterpesztett lábakkal merev járás mutatkozik. Feltűnő lehet a merev faroktartás. A tejtermelés csökken.
JUHOKBAN, KECSKÉKBEN ugyancsak felfúvódás, emésztési zavar jelentkezhet. A beteg állat mereven, fűrészbakszerűen áll, a lábait szétterpeszti, fejét kissé előrenyújtja. Fülei mereven elállnak.
A beteg állat csak fokozott ösztökélésre hajlandó mozdulni, végtagjait nagyon nehézkesen, feszesen viszi előre.
SERTÉSEKBEN a tetanusz harapott sebek, ivartalanítások, oltások, fülgombozás, fülcsipkézés, farokcsonkítás, a malacok szegletfogainak lecsípése, újszülöttek esetében a köldökzsinór csonkjának a fertőzöttsége kapcsán vagy éppenséggel a nehéz ellések során keletkezik, és akkor, ha nem tartjuk meg a higiénia szabályait, ha nem tiszta kézzel nyúlunk a méhbe stb.
A csontvázizmok merevgörcse a rágóizmokban, általában a fej izmaiban jelentkezik, és lassan terjed a többi izmokra. Ha pedig a görcsös állapot az egész testre kiterjed, a mozgás feszessége, fűrészbakszerű állás, merev fej és testtartás figyelhető meg. Az állat nem tud visítani, a légzés a glottis (=hangrés) görcse miatt nehezített vagy lehetetlen, ami fulladást okoz.
Súlyos esetben az állatok előre, illetve hátrafelé nyújtott lábakkal hason feküsznek.
KUTYÁN kezdetben merev tekintet, kidülledt szem, széttérő kancsalság és szájzár mutatkozhat. A homlok bőre redőzött, a pislogóhártya előesett. Az állat szétterpesztett lábakkal mereven áll és jár. A fej- és végtagizmokban heveny görcsök jelentkeznek. Utóbb az állat nem tud lábraállni és hátrahajlított nyak- és fejtartással opisthotonusban fekszik.
GYÓGYKEZELÉS
1. Mindenekelőtt fel kell kutatni a fertőzés kapuját, a sebet ki kell tisztítani, és enyhe oxidálószerrel átöblíteni.
2. A felszívódó toxin semlegesítésére TETANUSZ ELLENI SZÉRUM-ot kell adni, lovaknak az első alkalommal 120-150 ezer, kisebb állatoknak 5-20 ezer egységnyi adagolásban.
3. A merevgörcsök és az ezzel járó fájdalom enyhítésére görcsoldó szereket kell adni a tetanuszos állatnak.
4. A baktérium-szaporodás gátlására a betegnek célszerű 4-5 napon át nagy adagokban antibiotikumot adni (penicillin stb.).
5. Ha a beteg már nem képes enni és inni, mesterséges táplálásról is gondoskodni kell. Mindenesetre könnyen rágható és lenyelhető takarmánnyal kell kínálni.
Nagy állatnak naponta néhány liter vizet kell ömleszteni végbélbe, melyben vödrönként fél kilogramm kristálycukrot oldottunk fel.
6. Időnként a végbélből a bélsarat el kell távolítani, és a szájüreget ajánlatos tiszta vízzel kifecskendezni.
7. A beteg állatot a gyógykezelés időtartamára csendes, besötétített, zavarmentes helyen kell tartani.
8. Amennyiben olyan állatot ért súlyos sérülés, melyet már megelőzésre anatoxinos védőoltásban részesítettek, nem szükséges a drága tetanusz elleni szérumot alkalmazni, hanem elegendő az anatoxinos oltás megismétlésével bennük az emlékeztető reakciót kiváltani.
OLTÁSSAL MEGELŐZHETŐ
Az olyan állatokat, elsősorban lovakat, melyek gyakrabban vannak kitéve sérüléseknek vagy éppenséggel értékes tenyészállatok, célszerű vakcinás oltással aktív immunitásban, védettségben részesíteni.
A tetanusz anatoxin adagja lónak és szarvasmarhának 10 ml, kifejlett sertésnek, borjúnak, csikónak 5 ml, kutyának, malacnak, juhnak, kecskének, tehát a kiskérődzőknek pedig 2-3 milliliter.
A vakcinával legalább 6-8 hetes időközzel, kétszer egymás után kell oltani az állatokat. Az immunitás (=védettség) a második vakcinázást követő 10-14 nap múlva alakul ki, és kb. egy évig tart. A vakcinázást célszerű évente egyszer megismételni.
A csikók immunizálását 3-4 hónapos korban célszerű elkezdeni, 2-3 éves korukig egyszer újraoltani őket, majd a 3.-4. évtől már elegendő három-négyévenként egy emlékeztető oltást adni.
Beteg, rossz ellenálló-képességű vagy súlyos parazitózisban szenvedő állatok oltása nem javasolt.
A tetanusz igen veszélyes betegség, nagyon ajánlatos a bajt vakcinás oltással megelőzni.
AZ EMBER BETEGSÉGE
A tetanusz az embernél is nagyon súlyos betegség, mely állatról emberre nem terjed, de ugyanaz a sebbe, sérülésbe jutott, a tetanusz-baktériumok által termelt toxin okozza, mint az állatok esetében. Csupán a teljesség kedvéért ismerjük meg röviden az emberen jelentkező tüneteket.
A betegség lappangási ideje 5-10 (2-50) nap. A legelső tünet a rágóizmokban érzett feszülés, húzódás, állkapocsmerevség. Emellett nyugtalanság, nyelési nehézség jelentkezhet. Amint a betegség előrehalad a végtag-, a nyak- és törzsizmok merevek, görcsösek lesznek. A beteg nem tudja a száját kinyitni, a kezét a szájához emelni, de ez még fokozódik, ha enni vagy inni akar. Az arcizmok görcse jellemző arckifejezést ad, széthúzott szájzuggal, felhúzott szemöldökkel. A hátizmok görcse a test görcsös megmerevedéséhez vezethet. A hasizmok a hasfalat behúzzák, megkeményítik. A legkisebb ingerek is fájdalmas görcsrohamokat válthatnak ki. Az öntudat a rohamok alatt is megmarad. A roham alatt a beteg erősen izzad, légzése nehezített. A halál oka legtöbbször fulladás. Legfontosabb feladat a baj megelőzése.
(A cikk megjelent 2006. márciusában a Kistermelők Lapjában dr. Radnai István tollából.)
