2011. június 20., hétfő

Tanzánia IV/1

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
 Nagy ünnepségre vagyunk hivatalosak Arushában




Az ország függetlenné válásának 25. évfordulóját ünneplik. Elhangzanak a tipikus beszédek, az udvarias tapsok, majd a kiválasztottak kitüntetést kapnak, ugyanúgy ahogy nálunk is szokásos.





A felvonulás is a mienkhez hasonló, de itt - mozi-, színház- és táncmulatság-pótló szórakozás lévén - az érdeklődés sokkalta nagyobb. Egymás hegyén-hátán tolong az óriási tömeg, sokan be sem férnek a stadionba.





Számunkra kicsit furcsa, hogy az első szám a csirkefogás! A csirkefogók egyes sorban vonulnak be a porondra, mindenki egy-egy tyúkot vagy kakast szorongat a hónaljában. A tömeg pedig máris lelkesedik, hahotázik. Az atyafiak egyenes sort alkotnak, majd vezényszóra szélnek eresztik a kukorékoló és kotkodácsoló szárnyasokat. Újabb vezényszó, és megkezdődik a harc a baromfiak elfogásáért. A közönség ordít... tapsol... tombol és lelkesít! Van, akinek 3 tyúkot is sikerül elfognia! Övé a dicsőség és a bőséges ebédrevaló.





A rend és fegyelem betartása másként történik, mint nálunk. A fegyelmezetlen fekete honpolgár nem csekket kap a szolgálatban levő fekete őrtől, hanem néhány botütést a hátára vagy ahol éppen éri. És ettől senkinek sem lesz maradandó priusza! Vagy adóssága... Szemünk láttára is gyakran suhog-csattog a csípős vessző, de - úgy látszik - hathatósabb, mint a mi pénzes nevelőeszközünk. És miután nem valami fehér smasszer fegyelmezett, még apellálni vagy megsértődni sem lehet.





Amíg a kisdiákok hatalmas, ósdi puskákkal várnak harci bemutatójukra, a fehérfityulás, csinos nővérek vidáman csevegnek, hisz ezúttal senkinek sem kell elsősegélyt nyújtani.





Büszkén hagyják magukat lencsevégre kapni a katonai díszegyenruhát viselő kisdiákok, akik a vérpezsdítő afrikai talpalávaló muzsikát is szolgáltatják. A szónoklatok idején azonban pihen a zenekar.





És mi történik az emelvényen? Elegáns, patyolatfehér, lenge ruhájában rendületlenül osztogatja a fekete kormánybiztos a kitüntetéseket. Bár a stadion díszpáholya véde a tűző nap égető melegétől, percenként törölgeti a homlokáról a verítéket... Esküre emelt kézzel tesznek fogadalmat a kitüntetettek a megafon dörgő hangú szavait ismételve szuahéli nyelven. Ilyenkor az óriási zsivaj is elcsendesedik.

2011. június 19., vasárnap

Tanzánia III/3

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Vasárnap van, ma nincs tanítás



Üresek a szellős iskola padjai. Annak ellenére, hogy a kormányzat komoly erőfeszítéseket tesz az analfabétizmus leküzdésére, még mindig nagyon sok az írástudatlan. Arushában például - amely pedig nagyvárosnak számít - a férfiak 39,2 és a nők 4,4 százalékban tudnak írni-olvasni. Az állami oktatás előtt megnyitották már kapuikat a missziós iskolák, melyek magas szintű képzést nyújtanak. A gazdagabb szülők mind jobb iskolába igyekeznek járatni gyermekeiket.





Ilyenek a falusi iskolák. Nyitottak, szellősek. Jó is, rossz is. Mindenképpen jó, hogy a fejlődő országokban a rendkívül nagymérvű írástudatlanságot minden eszközzel csökkenteni akarják. Az egész egy nyitott terem, padok, egy fekete tábla és kréta. Ez minden. De ez már mind több és több faluban megtalálható. A kormányzat jelszava, hogy a jólét és haladás alapja az ABC, anélkül csak szegénységben lehet megrekedni.





Mi történik, ha valaki megözvegyül? Kié lesz a pénzen vett asszony, ha a férj meghal? A magukra maradt özvegyeknek bizony nem kell törniük magukat új férj után, mert ősi törzsi szokás szerint valamennyi feleség a megboldogult legidősebb fiútestvérének a tulajdonává lesz! A kötelező öröklés alól csak a gyermektelen asszonyok kivételek, mert ők választhatnak, hogy maradnak-e az új férj mellett, vagy visszatérnek a szülői házba. Vajon szerencsés flótás-e, aki 5-6 de olykor akár 10-15 feleséget is örököl? Gondoljunk csak arra, lehet, hogy ezek akár 10-15 évvel is idősebbek, mint a mázlista örökös...
Mi történik a halottal? Sírással és fájdalmas üvöltözéssel búcsúznak az asszonyok a megboldogulttól. A gyász jeléül levetik ékszereiket, fémből való láb- és karpereceiket, kopaszra borotválják a fejüket. A gyász idején táncolni tilos! A gyász addig tart, míg 2 cm-re kinő a hajuk. A halottat bekenik jó vastagon olvasztott marhafaggyúval, majd egyszerű lepellel letakarva kiviszik a bozótosba, és vagy földbe ássák, de többnyire egyszerűen kiteszik a hiénáknak. A törvény ugyan az elhantolást írja elő, de itt a végtelen pusztaságban, az irdatlan (irtatlan) őserdők között ugyan ki is ellenőrizhetné a törvény betartását...

2011. június 18., szombat

Tanzánia III/2

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Maszáj életfilozófia




Alapszabály: a férfihez nem méltó a munka! Csakis a zebucsorda őrzése és a harc a férfiak feladata. Valamikor valóban sokat harcoltak más törzsekkel: azokat kirabolták, állataikat elvették, a jó legelőről elűzték őket, sőt még asszonyaikat is elbitorolták. Ma már inkább csak vadállatokkal, főként az oroszlánokkal bajlódnak, ha azok a legelésző gulyáikat megtámadják. A nő voltaképpen szolgája a maszáj férfinak. Ellátja a háztartását, gondozza a barmait, és utódokat hoz a világra. A kevés, mindössze 1-2 feleség náluk a szegénység csalhatatlan bizonyítéka. A házastársakat bizony nem sok érzelmi szál fűzi egymáshoz. Ha például kedves vendég érkezik, akkor nemcsak ételt, italt, szállást kap, de a szívélyes házigazda bármelyik feleségét is rendelkésére bocsátja éjszakára.





Ha pedig a vendég a barátságos gesztust visszautasítaná, ez a legkomolyabb sértés. A leány tehát errefelé szabályos adásvétel tárgya. A vőlegény és az após megegyeznek az árban, vagyis hány marhát, kecskét, juhot kell fizetni érte. Ha az alkut megkötötték, az ifjú arának engedelmeskedni kell, akár tetszik, akár nem. 
Közben a szabad tűzön készült az ebéd! Jókora cserépedényekben vizet forraltak, édesburgonyát és éretlen zöld banánt főztek bele. Amikor megfőtt, tejjel és vajjal keverve tálalták. Ünnepeken pombe is jut az ebédhez. Ez szeszes ital, amit kukoricából és banánból készítenek.






Már az 5-6 éves kisfiúk is ott vannak az állatok mellett! Arcukra fehér festékkel különféle mintákat rajzolnak, markukban hosszú botot szorongatnak. Ha felcseperednek, körülmetélik, vagyik férfivá avatják őket, és moranokká, harcosokká válnak. Egyébként a lányokat is ünnepélyesen avatják nővé. A 13-15 éves lányok - ha már eléggé fejlettek - maguk is a harcosok lakta bomákba vagy kraalokba költöznek, és a legzavartalanabb szabad szerelemben élnek. Ha férjhez mennek, már úgyis csak a robot és egyhangúság jut osztályrészükül.





Legyek miriádjai erednek a települést elhagyó ember nyomába, és vándorolnak vele a szavannákon. A vakság, mely rendkívül gyakori a maszájok körében, jórészt a rettentő mennyiségű légynek köszönhető. Ezek a rovarok ugyanis szívesen petéznek a gyerekek szemhéja alá. Nem egyszer láttuk, amint a kis pöttöm, egészséges csemete könnyező szemében sárgás színű nyűvek nyüzsögtek, de a szülők - ki tudja mi okból - nem törődnek vele.





A maszájok élete elválaszthatatlan a szarvasmarhától, zebutól. A tehén a maszáj négylábú takarékbetétje, minden vagyona. Ezek szolgáltatják a legfontosabb táplálékukat, a vért és a tejet, bár tejből alig adnak naponta egy-két liternyit. A tejet frissiben, forralatlanul vagy kissé savanykásan isszák. A betegeknek mindig megforralják. Különösen sokra tartják a nagy zsírtartalmú juhtejet. Vajat is köpülnek, de a sajtot nem ismerik.





Ha esténként hazatér a gulya, erős sövénykerítéssel védik a vadállatokkal szemben. És ugyan hány szarvasmarhája is van egy maszáj családnak? A tehetősebbeknek 100, 200 vagy akár 300 is! A zebuállomány minőségére jellemző, hogy a 15 millió lakosra 20 millió szarvasmarha jut ugyan, mégis Kenyából kell tejet importálni a lakosság maradéktalan ellátásra. A gyérfüvű legelőn az állatok éppencsak tengetik az életüket. Jó tejelő tehén csak a gazdag feketék vagy fehérek farmjain található. Ez a tehén - lényegesen intenzívebb körülmények között - már 15 liter tejet is megad. Marhahúst nem esznek! Sajnálják levágni, no meg a sovány marhán alig akad hús. A maszáj csak akkor vágja le a zebuját, ha már pusztulófélben van.

2011. június 17., péntek

Tanzánia III/1

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
ÉS MIFÉLE NÉPSÉG LAKIK ERREFELÉ?
A büszke afrikai maszájok




Kíváncsiak voltunk, hogy élnek, mint laknak, de megközelítésük bizony nem veszélytelen. Közvetítőre volt szükség, mert csak előzetes megbeszélés után látogathattuk meg e vademberek települését, a bomát, és kukkanthattunk be a sárkunyhójukba, a manyatába. Hogy milyenek is a maszájok? Hát magasak, karcsúak, vállasak. Legtöbbjük egyetlen barnás színű leplet visel, de karperecekkel és nyakékekkel bőven meg van rakodva.





Sokan közülük a fülükben is hatalmas, cifra karikát viselnek, arcuk és testük bőrét vörösesbarna foltok tarkítják. Régi szokás szerint marhafaggyút gyúrnak össze vörösfölddel (laterittal), és ezzel kenik be magukat!





A férfiak fején rövidebb-hosszabb hajzat díszlett, az asszonyok és lányok azonban többnyire kopaszra nyírottak. A gyerekek nemkülönben.





Az egész csapat európai orrnak nem való, sajátos illatot árasztott, s rengeteg légy döngte körül. Nehezen bírható szaguk állítólag a verejtékükkel összevegyült marhafaggyútól eredt.





Nyomorúságos sárkunyhókban laknak. Ez a manyata. Vázát vékony ágakból készítik, amit aztán tehéntrágyával vonnak be. A tűző nap valamint a manyata közepén égő tűz teljesen kiszárítja, kiégeti a marhaürüléket, és keményebb lesz a téglánál.





Legkedveltebb italuk a szarvasmarhavérrel kevert tej! Szerfelett higiénikusan készül: a tökhéjból kifaragott edényt előbb nagyon gondosan kimossák tehénvizelettel, majd tejet fejnek bele. Ezután elszorítják a tehén nyaki vénáját és megszúrva, a tejhez vért engednek. Ha a rekkenő hőségben maszájné tárolni akarja a kitűnő nedűt - miután hűtőszekrény nincs - valamiképpen konzerválni kell. E célt szolgálja, hogy ismét tehénvizeletet kever hozzá! Előszeretettel fogyasztják az errefelé nagyon elterjedt rovarokat, a termeszeket is - ropogósra sütve.





A bomát másfél méter vastagságú, majdnem embermagasságú tüskés sövény veszi körül, mely megvédi a háziállatokat az oroszlánok támadásától. Nagyon kevés a víz! Bármilyen messze is van valaminő forrás, naponta kell vízért menni, és ez az asszonyok dolga, akik sokszor kilométereken át hozzák fejükön ügyesen egyensúlyozva a vízzel színültig telt csöbröket.
Beléptem a manyatába! Ó, azok a szagok! Középen néhány gally, mert éjjel hideg van, és este tüzet gyújtanak. Jobbra-balra elrekesztett hálóhelyek. Itt alszanak az asszonyok. Jól értették, többesszámot használtam, mert egy valamirevaló maszájnak több felesége is van! Az összes földi javak között a legtöbbet ér a minél nagyobb zebucsorda és a minél több feleség. Egy jobb módú maszájnak akár 5-6 felesége is van!

2011. június 16., csütörtök

Amikor patkánymérget evett az állat

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
Nem egyszer keresik fel aggódva a gazdák az állatorvost azzal a panasszal, hogy a kutya vagy a macska evett, vagy éppenséggel megette a kihelyezett patkánymérget. Bizony többször is előfordult, hogy a sertés fogyasztotta el a sertésól padlásának gerendájáról az ólba beesett (!) patkányirtószert, vagy látta a gazda, amint a sertések megfogták és elfogyasztották a méregtől már ellustult patkányt. Sőt, olyan esettel is találkoztam, hogy valaki a kerítésen át dobott be dobozostól patkánymérget a kutyának. Felvetődik a kérdés, hogy ilyenkor mi a teendő?
Mindenekelőtt a mérget úgy kell kihelyezni - a baj megelőzésére -, hogy a hasznos háziállataink ne juthassanak hozzá. Amennyiben hozzájutott és fogyasztott a méregből, és még kellő időben észleljük a bajt, azonnal elsősegélyben kell részesíteni a mérgezett állatot. Amennyiben nem nagy mennyiségben felvett szerrel történt a mérgezés, ez esetleg egymagában is elhárítja a bajt, bár súlyos esetben, főként a mérgezés tüneteinek a megjelenésekor azonban nagyon sürgősen állatorvosi beavatkozásra van szükség.
A PATKÁNY NAGYON KÁRTÉKONY
1. A gazdasági kártételét tekintve mindenekelőtt a takarmányveszteséget kell megemlíteni. Hazai vizsgálatok szerint egy patkány napi takarmányfogyasztása 36 és 62 g között ingadozik, ami azt jelenti, hogy egy esztendő alatt egyetlen patkány akár 16,5-20,0 kg takarmányt vesz fel.
2. Ugyancsak nagyon jelentős a patkányok fertőző- és parazitás betegségeket terjesztő szerepe, mely potenciális járványveszélyt tart fenn. Hogy csak néhányat említsek a szalmonellózis, leptospirózis, liszteriózis, sertéspestis, száj- és körömfájás stb. egyetlen halom ürülék akár 230.000 szalmonella baktériumot is tartalmazhat.
3. Súlyos kárt okoznak a takarmányok szennyezésével, zsákok, göngyölegek, különféle anyagok összerágásával.
4. A patkányok tönkreteszik a berendezéseket és az épületeket. Megrágják a vezetékeket, a szigetelést, a faszerkezeteket. Az elektromos vezetékek károsítása révén tüzet okozhatnak. Búvóhelyek, járatok készítésével, furkálásaikkal rongálják az építményeket.
5. Káros tevékenységük közé sorolható az állatok zaklatása, riogatása is. Nem egyszer előfordult, hogy a megriasztott csirkék egymás hegyén-hátán menekültek egy sarokba, ahol aztán összetaposva egymást a kis állatok jelentős része megfulladt. Csökken a súlygyarapodás, a tojás és a tejtermelés.
6. Egyes kisebb állatok, naposcsibék, galambok, újszülött nyulak elpusztításával ugyancsak tetemes kárt okozhatnak.
7. A patkányok sebet ejtenek a háziállatainkon, megrágják a malacok fülét, farkát stb.
8. Orvosi közlésekből ismerünk olyan eseteket, amikor az ágyban fekvő kisgyermeket marta meg a patkány.
Megjegyzem, hogy a helyzetet súlyosbítja a patkányok szinte hihetetlenül nagy szaporasága. A vemhesség ideje rövid, mindössze 23 nap, és egy-egy alkalommal a nőstény 7-8 újszülöttet hoz világra, és évente 3-6 alkalommal fial. Az újszülöttek csupaszok, és 12-14 nap múlva nyílik ki a szemük. Ha ebben az időszakban sikerül  az anyát elpusztítani, a kispatkányok is kimúlnak.
A patkány nem csak mostanság okoz súlyos gondot, de nagymérvű elterjedtségével, megdöbbentő mérvű kártételével, és az ellenük való lehetséges védekezéssel igen széleskörű irodalom foglalkozott már a XIX. század Európájában is. Elterjedésüket minden országban „sorscsapásnak” tekintették.
Jól példázza az elmondottakat, hogy egykori tudósítások az 1800-as években több, mint egymilliárdra tették Párizsban a patkányok számát. Franciaországban, Németországban és Dániában jutalmat fizettek az elpusztított patkányok farkának a beszolgáltatása után.
A PATKÁNYIRTÁS MÓDSZEREI
A múlt században kiterjedten alkalmazták azt a nem éppen humánus módszert, hogy oltatlan mész és maláta keverékét szórták a patkányok elé, mely elfogyasztása nagy szomjúsággal járt, a patkányok teleitták magukat vízzel, majd elpusztultak. A biológiai eszközök ( kutya, macska, vadászgörény ) alkalmazása sem hozott megfelelő eredményt, de egyéb méreganyagok ( tengerihagyma, natrium-fluoracetat stb. ) használata sem. A ma használatos kumarin-származékok jóízűek, humánosak és biztos hatásúak, és a mérgezett állatok vérfogyottságban néhány nap alatt elhullanak. Leggyakrabban alkalmazott rágcsálóirtószer a Racumin, mely szabadon vásárolható készítmény.
A RACUMIN HATÁSMECHANIZMUSA
A racumint, mely a zabpehely és a kukoricapehely mellett cukrot, tejport és ízesítő anyagokat is tartalmaz, a patkányok nagyon kedvelik, és minden más táplálékkal szemben előnyben részesítik. Hatóanyaga a kumatetralil, mely többszöri fogyasztásra ható véralvadásgátló, négy-ötszöri fogyasztása után a patkányok általában vérfogyottságban elpusztulnak. A patkányok igen kedvelik, és egyszeri felvétele után mindaddig visszajárnak a fogyasztására, amíg 3-5 nap után el nem hullanak.
A hatóanyag mérgező hatása azon alapszik, hogy kiszorítja a K-vitamint a patkány anyagcseréjéből, és ezáltal gátolja a máj protrombin és prokonvertin termelését. Ennek következtében folyamatosan romlik a vér alvadó készsége, az apró - olykor mikroszkópikus - vérfalsérülésen keresztül lassú belső elvérzés következik be. Megjegyzem, hogy nem csak a Racumin, de más véralvadásgátló hatóanyagokat tartalmazó patkányirtószerek ( Ratex, Protect stb. ) mérgező hatása is ezen az elven alapul.
A HÁZIÁLLATOK MÉRGEZÉSE
A háziállatok a méreganyag egyszeri felvétele esetén viszonylag nagyobb mennyiséget is elviselnek, sertésen, macskán és kutyán azonban, főként többszöri ismételt Racumin-felvétel során - elsősorban, ha a csalétket nem az előírásnak megfelelően helyezték el - előfordul a dikumarol mérgezés.
A mérgezés azonban bekövetkezhet akkor is, ha a kutya, macska vagy a sertés a lassan mozgó patkányt vagy egeret megfogja és megeszi. Például egy közepes súlyú sertés napi 5-6 mérgezett patkány elfogyasztásával 3-4 nap alatt annyi mérget vesz fel, hogy maga is elpusztulhat vérzéses diathesisben. A vemhes és szopós állatok különösen érzékenyek a méreganyaggal szemben.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
A mérgezett állatokon nagyfokú vérszegénység látható, a bőr sápadt, a nyálkahártyák porcellán-fehérek. A különböző testnyílásokból ( orr, száj, hüvely, végbél ) és külső sérülésekből vér szivároghat.
Gyakori az orrvérzés, ínyvérzés. A mellüreg bevérzésére a nehezített, szivattyúzó légzés utal. Az agyban, agyburokban kialakuló vérzések görcsöket okozhatnak. Gyakori a véres vizeletürítés, az elégtelen májfunkció sárgasággal jár. A vemhes állatok elvetélhetnek, amit méhvérzés követ.
GYÓGYKEZELÉS
Ha a méreg felvételét kellő időben észleljük, a sertést, kutyát vagy macskát meghánytatjuk. Mindhárom állatfaj meghánytatható 1-2%-os rézszulfát szájon át történő adásával. A szert kanalanként adagoljuk a hányási reflex kiváltódásáig. Ha 1%-os oldatot használunk, a szükséges oldat mennyisége testsúly-kilogrammonként 2 milliliter.
Ugyancsak adunk orvosi szenet ( Carbovet pulvis ) a méreg megkötésére, majd az adszorbeálódott toxikus anyagot sós hashajtókkal ( magnézium-szulfát, nátrium-szulfát, Károly só) távolítsuk el.
Súlyosabb esetekben mielőbb igénybe kell venni az állatorvos segítségét, aki vérátömlesztést és K1-vitamin injekciót ( Konakion ), esetleg kalcium- és C-vitamin injekciót is ad.
MEGELŐZÉS
A patkányirtószert 10-15 dkg-os halmocskákban oly módon kell elhelyezni, hogy a hasznos háziállatok ne férjenek hozzá.
Vagy olyan etetőládába helyezzük, mely 50x40 cm alapterületű, 23 cm magas, és egymással szemben 6x6 cm-es nyílásai vannak.
A mérget 40 cm hosszú és 10 cm átmérőjű etetőcsőben helyezzük el.
Racumin-Pép néven a közelmúltban megjelent egy olyan készítmény, mely a patkányra hatásos, hasznos állatainkra azonban annyira kevésbé mérgező, hogy a 10 kg súlyú kutyát csak 1 kg, egy 50 kg-os sertésnek pedig 2,5 kg-ot kell elfogyasztani az elhulláshoz. 10 g-os zacskóban kerül forgalomba.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2004. márciusában a Kistermelők Lapjában.)

2011. június 15., szerda

Tanzánia II/3

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Növények az örök nyárból




Itt bizony mindig nyár van! Örök nyár! A fák örökzöldek, az óriás szirmú, különféle színekben pompázó virágok kellemesen bódító illatot árasztanak.





Itt aztán kertészkedhet, akinek van hozzá pénze, ideje és türelme! Tucatnyi színben pompáznak a sokféle rhododendronok és magnóliafák és bokrok, miközben szédítően édes illatot árasztanak. Orchideák bontogatják még bódítóbb illatú virágaik széles szirmait. Kaktuszok, agavék, melyek bizarr alakú, húsos törzsén meredező tüskék eredetileg arra hivatottak, hogy elriasszák ezektől az eleven víztárolóktól a szomjas álatokat...





És milyen hasznos növényeket termesztenek? Az általunk bejárt vidéken a legelterjedtebb és legértékesebb cserje a kávé, mely fontos exportcikk, és 24 ezer tonnát termelnek évente. Ugyancsak jelentős exportcikk a szizál, a gyapot, a tea, a szerecsendió, a dohány, a szezám, de termelnek cukornádat és rizst is.





Íme a szalámifa, melyről nem stifolderek csüngenek alá, hanem a szavanna-gyártotta növényi szalámi! Sem ember, sem más állat nem fogyasztja kizárólag az elefánt, de annak kedvenc csemegéje. A Meru-hegység oldalában vagyunk, ahol 250 madárfaj hangos lármája versenyez a rengeteg majom zsivajával! Este és éjszaka gyakran hallatszik a lombok között eleség után kutató óriási fülesmaki siránkozása.

2011. június 14., kedd

Tanzánia II/2

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Milyen volt az élelmezés?




Felvetődik a kérdés: vajon milyen volt az élelmezés? Miután mi nem véres tejet ittunk és sült rovarokat ettünk mint a maszájok, elmondom a menükártyát: gombakrémleves, tavihal mártással és burgonyával; rostonsült marhahús körettel, hidegtálak, puding, gyümölcs, kávé... Az asztalon illatozó virág. Fenséges vacsorával fogadtak a szállodában.





Aki Afrikába utazik, bizonyára számít rá, hogy déligyümöcsökből óriási választék lesz. Ha a narancsra gondol, bizony téved! Az itt is igen drága és ráadásul silány minőségű.





A bungalónk előtt azonban egész ciromliget zöldellt! Csak szakítottunk a fáról, és kötetlenül ittuk a limonádét a rekkenő hőségben.





A leggyakoribb gyümölcs errefelé a banán. Úton-útfélen megnő, néhány hónap múlva már terem. Folyton termő, helyenként egész ligeteket alkot. A legszegényesebb üzletekben is lehet kapni fillérekért fűzérszám. Sütve, főve és nyersen is fogyasztják.





A banán nagy halmokban volt kitéve a mi asztalainkra is, és mindenki annyit vett belőle, amennyi csak kellett...





Minden étkezés után választhattunk a sütemény, a puding és a gyömölcs között. Ha a gyümölcsöt választottuk, banánt, mangót vagy ananászt kaptunk, ritkábban papaját. Ezeket a gyümölcsöket gyakran kisebb kockákra vágták, és az edényben levet eresztettek. A gyümölcsturmix csodálatosan jóízű volt.





Hatalmas táblákban termesztik az ananászt is, mely már lényegesen drágább. Ugyancsak gyakori a kókuszdió, mely enyhén kesernyés, tejszerű tartalma akkor is kellemesen hideg, ha a legnagyobb hőségben szakítjuk le a kókuszpálmáról.





Az itt látható tökfa termése ugyan nem fogyasztható, de odébb egész erdőnyi mangófa érlelte sok-sok zamatos, édes termését. Annyit szedtél róla, amennyi csak kellett, vagy amennyi beléd fért!





Számomra legkedveltebb gyümölcs a papaja volt, mely a mi sárgadinnyénkhez hasonló, nedvdús, zamatos gyümölcs, serkenti az emésztést. Magas fákon terem és popónak becézik az itteniek. A gyógyszergyárban paparint vonnak ki belőle, mely az emésztésre ható orvosság. És mit kaptunk reggelire? Angol szokás szerint egy pohár jégbehűtött ananász- vagy mangólével kezdődött az étkezés, majd sonka tojással, dzsem, vaj, tea vagy tej következett. És az étterem végében ott állt az asztalon a kávéskanna a reggeli befejezésére.

2011. június 13., hétfő

Tanzánia II/1

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Arusha szafariközpont
 



És máris landol a repülőgépünk a Dar es Salami repülőtéren, ahol sokszínben pompázó virágok csodálatos látványa és nagyszerű illata fogad. 35 fokos igazán forró levegő csapja meg arcunkat, amint téli öltözetünkben és bundánkban kilépünk a járgányból. Legszívesebben letépnénk magunkról a meleg gönceinket, de előbb szigorú útlevél- és vámvizsgálat következik.





És bizony errefelé mindenki ráérősen végzi a dolgát: a lenge öltözetű, fekete vámőrök sem sietnek. Sőt! Milliónyi papírt kell kitölteni, és fejenként kötelezően 50 dollárt tanzániai Sh-re beváltani, mígnem a patakzó verítéket okozó téli holmiktól is megszabadulhatunk.





Arusha városába utazunk, mely Kelet-Afrikában a legeszményibb szafari- és vadászközpont. A 20 ezer lakosú kisváros a Meru-hegy lábánál épült, szafariból és idegenforgalomból szerzi jövedelme javát. A város szíve és központja a Főtér a híres óratoronnyal.





Európai értelemben kisvárosnak számít, Afrikában azonban nagynak, hiszen Tanganyika második legnagyobb városa. Az elmúlt esztendők során különösen sokat fejlődött. A világcégek autólerakatai, javítóműhelyei, a szép nagy üzletek, bankok egészen városias külsőt kölcsönöznek neki. Talán meglepődnek, ha azt mondom, hogy jellegét, épületeit tekintve épp olyan, mint bármely hozzá hasonló nagyságú indiai város. Csodálkoznak, hogy ez miként is lehet? Úgy, hogy az épületek többségét az üzletházaktól a magánépületekig főként indusok építették.





Más és más stílusúak a német és angol uralom idején a fehérek használatára készült közigazgatási és magánépületek, iskolák, templomok, melyek viszont teljesen európai jellegűek.





A legmodernebbek, vagyis a legújabb épületek már annyira jellegtelenek, hogy éppen így állhatnának valamelyik európai, amerikai vagy akár ázsiai nagyváros modern negyedében, mint itt. Felkeressük a Turista Irodát.





Az európaiak, a gazdag hinduk magánlakásai a város közvetlen környékén, a zöldövezetben találhatók, ahol egymással versenyezve építették fel szebbnél szebb, csinos kertes házaikat. Az indusok nagyon szorgalmas emberek! Szinte állandóan nyitvatartják az üzleteiket: amíg vevő van, nincs záróra! A kisiparosok ugyancsak egész napon át rendelkezésre állnak. Hozzáértők, dolgosak, ügyesek és takarékosak - ebből gazdagodnak.
Ebből a kisvárosból indulnak ki a szafarik, más szóval a szavannai, őserdei utazások, táborozások, melyek vadászattal vagy fényképezéssel járnak. Ma is itt élnek a világ leghíresebb vadászai...





Első szállásunk Arushától 22 km-re, a Hotel Tanzanitében volt. Az összkomfortos bungalókba gyertyákat is készítettek, mert a saját áramfejlesztő mindössze éjfélig működött. Ez egy kis romantikát is kölcsönzött.

2011. június 12., vasárnap

Tanzánia I.

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Zürichi átszállás




Elöljáróban annyit, hogy Tanzánia 1964-ben alakult meg Tanganyika valamint Zanzibár és Pemba-szigetet magában fogalaló Zanzibár egyesülésével. Az ország hegyvonulatokkal tagolt felföldjén - főképp a Kelet-afrikai árok szomszédságában - számos kialudt tűzhányó található. Közéjük tartozik a Ngorongoró kráter hatalmas mélyedése, valamint a Kilimandzsáró is, ahol Afrika legmagasabb hegycsúcsa, a Kibo emelkedik. Tanzánia éghajlata egyenlítői, a hőmérséklet ingadozása alacsony. Északon 2 esős évszak van, délen 1, amely azonban hosszabb. Az ország nagy részét füves szavanna borítja, ott-ott erdőfoltokkal. A rendkívül gazdag állatvilágból az elefántok, az orrszarvúak és az oroszlánok említhetők többek között. Az országban 5 nemzeti park van, melyek közül a leghíresebb (északon) a Szerengeti. Az ország területe 945 ezer négyzetkilométer, lakossága 26 millió körüli. Államformája egykamarás, egypártrendszerű köztársaság. Várható élettartam: férfiaknál 45, nőknél 49 év. Az ország fővárosa Dar Es Salam.





Az évszázad legzordabb februárjának egyik leghidegebb reggelén indult el repülőgépünk Ferihegyről, s repült át az olykor több méter vastagságú hótakaróval borított Alpok felett Svájcba, hogy a zürichi repülőtéren átszálljunk a tanzániai óriásgépbe. A naptár 1987. február 2-át mutatott.





Volt néhány óránk Zürichben, e szép svájci nagyvárosban az afrikai repülő indulásáig, elugrottunk hát egy kis városnézésre. Itt is zord idők jártak...





A kemény hidegben barátságtalanul hömpölyög a máskor oly jámbor Lummel folyó, mely nyáron kellemes hűsölésre szolgál, és sűrűn benépesítik a csónakok és más vízijárművek.





Zürich Svájc legnagyobb városa, ipari, kereskedelmi és forgalmi központ a Zürichi-tó mellett vagy - mondhatnám - partján. Bankjainak titkos széfjei sok-sok titkot, értéket rejtenek szerte a világból.





Már 929-től városként említik, de több mint 7 évszázada elnyerte a legmagasabb rangot, szabad birodalmi várossá deklarálták. A pénzvilág egyik központja, hisz a zürichi tőzsde jegyzései nemzetközileg is irányadók. Lakosainak száma több mint fél millió.





Megcsodáltuk a román stílusú több mint ezer éves szép templomát, a Frauenmünstert, és meglátogattuk a nem sokkal fiatalabb nagytemplomot is. Itt volt a reformáció egyik központja! 1519-től itt működött és hirdette tanait a nagy reformátor, Zwingli, a jómódú parasztcsaládból származott, nagyműveltségű, humanista képzettségű zürchi pap. A templomban lenyűgözött a gyönyörű üvegablak, mely Picasso munkája.





Bizony bundában is dideregtünk a kihalt Zürichi-tó partján! Ezúttal irgalmatlanul metsző hideg szél csapkodta az arcunkat a 40 km hosszúságú, csaknem 4 km széles és 143 méter mélységű tó felől.





Mindössze 10 órás repülés kellett ahhoz, hogy áthaladva az Egyenlítőn a zord hideg világból az örök nyár birodalmába érkezzünk! Itt már jólesik a hűsítő hideg ananászlé, amivel a fekete légikisasszony kínál a repülőn.