A SZARVASMARHA PAPILLOMATÓZISA
Kedves levelet kapott Szerkesztőségünk S. Pál P-i Olvasónktól. Idézem: „Mindig sietek elhozni az újságot, mert egyre több jó írás van benne. Már várom a megjelenését. Nagy érdeklődéssel olvastam a sertés bőrgyulladásáról szóló írást. Tetszett, mert nagyon jól érthető volt. Sajnos ez a betegség már nálam is előfordult.
Felhívásukra nekem is volna kérdésem a Doktor úrhoz. Amikor marhákat tartottam, két szarvasjószágom bőrén is nőtt több daganat, amiről az állatorvos azt mondta, hogy papillóma és ragályos. Állítólag még az ember is megkaphatja. A bikát nem is vitték el emiatt exportra.
Hamarosan szeretnék néhány borjút venni és beállítani ugyanabba az istállóba, ezért szeretném, ha írna az újságba a Doktor úr erről a bőrbetegségről…”
A PAPILLOMATÓZIS
A papillomatózis nagyon gyakori bántalom, mely leggyakrabban a szarvasmarhákon jelentkezik, de nem ritka a lovon sem, bár egyéb állatfajokon, a kecskén, kutyán, macskán, házinyúlon és – igaz, csak ritkábban, de – akár a sertésen is felléphet.
Valójában a bőr és a nyálkahártya jóindulatú daganata. A kisebbek csak borsó, mogyoró nagyságú, tömötten rugalmas, nem meleg, nem fájdalmas képletek (1.sz. kép), mások azonban a felület fölé emelkedő nyeles, elágazódó vagy széles alapon ülő, többnyire egyenetlen felületű növedék alakjában mutatkoznak (2.sz. kép).
MI OKOZZA?
A betegséget egy apró, 40-55 mikron nagyságú papillomavírus idézi elő (papilla = dudor, bimbó; oma = daganat), melynek több immunbiológiai változata van.
A szarvasmarha papillomavírusai ez ideig legalább 6 típusba sorolhatók, melyek közül az 1-es, a 2-es és a 3-as típus a bőr papillomatózisát idézi elő, a 4-es típus főleg az emésztőcső nyálkahártyájában idéz elő papillomatózist, míg az 5-ös és a 6-os típus leginkább a csecsbimbó bőrén okoz papillomákat.
És mi ennek a gyakorlati jelentősége? Az, hogy közülük az 1-es és 2-es a lovakat is megbetegíti, ugyanakkor gyakori, hogy egy állatban egyidejűleg több papillomavírus-típus is jelen lehet. Ugyancsak, ha például a daganatból vakcina készül, ez az oltóanyag csak arra a vírustípusra lesz hatékony, amelyből előállították.
Olvasónk levelére reflektálok, amikor elmondom, hogy ez idő szerint arra nincsen bizonyíték, hogy a háziállatokban előforduló papillomavírusok az embert megbetegítenék.
HOGYAN TERJED?
1.) A betegség leggyakrabban közvetlenül, vagyis a beteg állattal történő érintkezéssel, illetve ragályfogó tárgyak közvetítésével terjed. A kórokozó a bőr és nyálkahártya-sérüléseken át jut a szervezetbe.
A sérülések létrejötténél szerepet játszanak az istálló sebzést okozó berendezési tárgyai, az egyenetlen felületű padozat, a durva rostú szúrós takarmány stb.
2.) Átvihető a fertőzés a mesterséges termékenyítés vagy a fedeztetések során, de akár a vérvételi vagy injekciós tűkkel is.
3.) Az orrkarika vagy a krotália behelyezése során is bekövetkezhet a fertőzés.
4.) Terjeszthetik a vírust a különféle vért szívó ízeltlábúak is.
5.) Tőgy-papillomotózis esetén a fertőzést legtöbbször a fejést végző személy közvetíti egyik tőgyről a másikra.
A nedvesen fellazult bőr különösen kedvező lehetőséget teremt a kórokozó vírus megtapadására és a betegség fellobbantására.
MEGJELENÉSI FORMÁI
Amint arról már szó esett, az előfordulási helyét tekintve több papillomaforma ismeretes. Ezeket a formákat azonos vírusféleség eltérő típusféleségei idézik elő.
1.) A bőrön megjelenő túlsarjadzások.
2.) A tőgy és a csecsbimbók papillomatózisa.
3.) A nemi szervek fertőzöttsége, amely az üszőkön és teheneken többnyire a hüvelyben, a pérán, valamint annak környékén, bikákon pedig a hímvesszőn és a tasakon mutatkozik.
4.) Előfordulhat még a zsigeri papillomatózis is, mely a szájban, garatban, garatfőben, az előgyomorban vagy a húgyhólyagban mutatkozik.
NEM MINDEN ÁLLAT EGYFORMÁN FOGÉKONY
A fiatal állatok érzékenyebbek a fertőzés megeredése iránt, mint az idősebbek. Tapasztalatok szerint (CSEH S) viszont a tőgypapillomatózisra leginkább a 2-8 éves tehenek fogékonyak.
A keletkező papillomák számát, növekedésének mértékét és időtartamát nagyfokban befolyásolja a szervezet természetes ellenálló képessége. Ezzel is magyarázható, hogy egyes esetekben csak 3-4 papilloma jelenik meg az állat bőrén, máskor meg se szeri, se száma a bőrt vagy a tőgyet ellepő daganatoknak.
Ezúttal is érvényesül az immunitás (védettség), mely kétféle módon alakul ki: egyrészt a betegség kiállása után, másrészt a vakcinás oltást követően.
TÜNETEK
Általában 4-6 hetes lappangási idő után a bőr papillomatózisa során tömötten rugalmas tapintatú, nem fájdalmas, akár hónapokig növekvő borsónyi-mogyorónyi, máskor gombaszerű túlsarjadzások, olykor kelvirágszerű dudorzatos felületű, néha nyeles szövetnövedékek keletkeznek. Ezek többnyire a szemek környékén, a szarvak tövén, a nyakon, a vállon, a háton vagy a hason fordulnak elő (DOMÁN).
A nyálkahártyák papillomái rendszerint köles-borsó nagyságúak, melyek főként a szájban és a húgyútakban (polip) lépnek fel.
A húgyhólyag, a húgycső és a hüvely papillomái véres vizeletürítéssel járhatnak. A hímvessző és a tasak nyálkahártyájának a daganatai fimózist, fityma- (=vaszora-) szűkületet vagy parafimózist (= a kiöltött vagy előesett hímvessző kóros duzzanata) idézhetik elő.
A tőgy papillomatózisa során – mely leginkább a teheneken és a kecskéken fordul elő – többnyire a csecsbimbókon mutatkoznak különféle alakú növedékek. Ezek – alapjukat tekintve – lehetnek széles alapon ülők, hengeresek, lemez-, korall- vagy karfiolszerűek.
Máskor a szemölcsök zabszemhez hasonlóak vagy szabad végükön bunkószerűen megvastagodottak és a felületük egyenetlen.
Néha a hengerszerű szemölcsök olyan sűrűn helyezkednek el egymás mellett, hogy a tőgybimbó bőre nem is látszik. Olykor az elváltozások másfél-két milliméter hosszúságú, tüskésszerű képletekként mutatkoznak.
ORVOSLÁSA
Az egyes papillomák a legeredményesebben radikális műtéttel orvosolhatók. A sebészet szabályai szerint előkészített és körülszúrással érzéstelenített kisebb növedékek ollóval is lemetszhetők.
Alkalmazható ezenkívül lezúzás, lecsavarás, égetés és erélyes edzés, sőt többféle konzervatív eljárás is, amit adott esetben az állatorvos utasítása szerint kell végezni.
Én eredményesen alkalmaztam a vakcinázást (MÁL 1971.) oly módon, hogy a helyszínen vett daganatos növedékek inaktivált szuszpenziójával 2 hetes időközökben többször is beoltottam a fertőzött állatokat. A képződött daganatok hamarosan lehullottak és immunitás alakult ki, mely megelőzte újabb daganatok képződését. Főként a tőgypapillomatózis során volt nagyon kedvező ez az eljárás, mely során az előbb elmondott módszerek nem voltak alkalmazhatók, egyik-másik esetben pedig a kisebb-nagyobb papillomák olyannyira ellepték a tőgyet, hogy a tehén fejhetetlenné vált.
VÉDEKEZÉS
1.) Meg kell akadályozni a betegség behurcolását! Vásárlás során alaposan vizsgáljuk át a kiszemelt állatot!
2.) Meg kell akadályozni az istállótársak fertőződését, ha már megjelent a bántalom (ragályfogó tárgyak, ízeltlábúak irtása stb.).
3.) Lehetőség szerint minden sebzésre vezető körülményt meg kell előzni.
4.) Gondoskodni kell a fertőtlenítésről (Iosan, Multicide, Virkon S stb.)
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2000. májusában.)
