HAZATÉRÉSEM UTÁN. HOGYAN TOVÁBB? (II.)
Két gimnazista  magántanulót (Adorján Jóskát és Bóna Pistát) készítettem fel a a II.  osztályra, amiért kaptam havonta másfél mázsa kukoricát (ami jó volt a  tehénnek), és a Szentiványi kegyuraság fiát, a Lupit pótérettségire  latin nyelvből. Ezeket szívesen és könnyedén csináltam, azonban 1945.  július 17-től augusztus 5-ig apám elszerződtetett Kerner József  cséplőgépéhez idénymunkásnak a család kenyérgabona-ellátásának a  biztosítására.
 Igaz, hogy ez számomra már nagyon súlyos terhet jelentett, de  teljesítettem. Egyrészt a fizikumom sem volt erős, másrészt szokatlan  volt ez a feladat, ilyesféle munkát még sohasem végeztem.  Minden nap megpróbált... Rendkívül rendesek voltak  viszont azok a parasztemberek, akikkel együtt dolgoztam. "Körforgalom"  volt a munkabeosztásban, és amikor a zsákolásra került a sor, cseréltek  velem az ún. "törek-lukkal", ami lényegesen könnyebben elvégezhető volt.  Mondjuk itt a portól meg a szálldosó pelyváktól igazából még látni sem  lehetett, de ezt a munkát legalább ugyanolyan tisztességgel tudtam  elvégezni, mint a többiek, az ebben sokatpróbált parasztemberek. Hozzátartozik  az is, hogy ők ezt a "beosztást" szerették a legkevésbé, így szívesen  cseréltek.
Módfelett igyekeztem, hogy a gyengébb és gyakorlatlan fizikumom miatt senkinek se jelentsek terhet, de őszintén megvallva mindez számomra nagyon-nagyon nehéz volt, és esténként "félholt" fáradtan tértem haza: emberfeletti megterheltség érzésével. Ám ezt is kibírtam-túléltem, a munka végeztével pedig ugyanúgy megkaptam a rám eső terményjárandóságot, mint a többi cséplőmunkás.
Ennek eredményeképpen a családnak meglett a következő évre a kenyere, amikor pedig jött az ősz, mehettem Budapestre az Egyetemre! Hogy mi lett apámmal és a családdal, arról a következőkben fogok beszámolni...
Módfelett igyekeztem, hogy a gyengébb és gyakorlatlan fizikumom miatt senkinek se jelentsek terhet, de őszintén megvallva mindez számomra nagyon-nagyon nehéz volt, és esténként "félholt" fáradtan tértem haza: emberfeletti megterheltség érzésével. Ám ezt is kibírtam-túléltem, a munka végeztével pedig ugyanúgy megkaptam a rám eső terményjárandóságot, mint a többi cséplőmunkás.
Ennek eredményeképpen a családnak meglett a következő évre a kenyere, amikor pedig jött az ősz, mehettem Budapestre az Egyetemre! Hogy mi lett apámmal és a családdal, arról a következőkben fogok beszámolni...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése