Mongólia 7. (Az utazó)

UTAZÁS MONGÓLIÁBA (VII.)
Tegyünk egy rövid városnézést Ulan Batorban!

A szállodából kilépve hatalmas hegyek karéja tűnik elő. Bizony magasan vagyunk a tenger szintje felett, mert Mongólia tengerszint feletti átlagos magassága 1580 méter. Több útitársunk csak nehezen viselte ezt a magasságot. Az ország területére Magyarország tizenötször ráférne, bár lakosainak száma mindössze 1 millió 300 ezer. A felhők felett lélegző ország bőségesen részesül napfényből, a zord hőmérsékleti viszonyokért kárpótol 220-250 napsütéses nap. Megérkezésünkkor éppen felhős volt az ég.

Mindenekelőtt megnézzük a kormányépületet. A mongol főváros helyén már 1639-ben volt település, itt székelt a sárga egyház mongóliai feje, aki a dalai és Pancsen láma után a harmadik hatalmasság volt a buddhista világban. A várost előbb Urgának hívták. Az ország két hatalmas birodalom között őrlődött: az orosz és a kínai, ugyanakkor Japán is kacsingatott errefelé. A mongol autonómiát csak 1911-ben kiáltották ki, a mongol forradalmi hadsereg 1921-ben foglalta el Ulan Batort. A Nagy Nép Hurál 1924-ben nyilvánította a Mongol Népköztársaság fővárosává, és megkapta mai nevét, mely jelentése: a Vörös Hős Városa.

Szuhe Bator emlékműve. Ezideig Mongólia nagyon sok szenvedésen ment keresztül! 1919-ben Bogdo Gegen, a sárga egyház és a Mongol Állam feje évi 72 ezer Len kegydíjért ismét eladta az országot a kínaiaknak, mely fejében azok kötelesek voltak védelmet is nyújtani az arisztokráciának, hisz a szomszédos Oroszországban már forradalom volt. Amikor azonban a megszálló kínai tábornok betiltott minden egyházi ceremóniát, a főpap az USÁ-hoz és Japánhoz fordult segítségért, akik Ungern balti bárót bízták meg a felszabadító hadsereg vezetésével. E hadseregbe gyülekeztek az Oroszországból érkező szétvert fehérgárdisták is. Ungern ügyes vezér volt, még a buddhista hitre is áttért, de kegyetlensége nem ismert határt. Ebben Dzsingisz Kán utódjának vallotta magát. A kínaiakat sikerült kiűznie, de újabb terroruralmat valósított meg. Nos, Szuhe Bator, az egykori nyomdász volt annak a forradalmi hadseregnek a parancsnoka, mely Unger bárótól a szovjet Vörös Hadsereg segítségével visszafoglalta a várost.

Még nem láttam olyan lovasszobrot, ahol a ló nem a két hátulsó, hanem éppen ellenkezőleg, a két elülső lábára támaszkodik! Egyébként a ló az egyik legmegbecsültebb jószág az országban. Ez a legfőbb közlekedési eszköz is: lovon hajtják az állatokat legelni, lóháton mennek bevásárolni vagy látogatóba, de még a gyerekek is lóháton járnak iskolába. A ló gyűri le az óriási távolságokat. Itt mindenki nagyszerűen tud lovagolni! A kisgyerekek éppen úgy akárcsak az asszonyok!