CARTŐES POSTAIS   BRAZÍLIÁBÓL (I/2b.)
(Folyt.)

Mi is beszállunk a drótkötélpálya  kabinjába. Félelmetes kilátás nyílik a fülkéből, ha lenézünk a mélybe,  de csodálatos, ha a horizontra tekintünk. Villanymotor hajtja, csupa fém  és üveg a kabinja, mely tetejére az erős fénytől védő, átlátszó színes  műanyaglapot szereltek. A bokszba szerelt magnetofon 3 nyelven  tájékoztatja az utasokat a látnivalókról. Egy perc alatt  már 200 méter  magasan vagyunk az első kilátóponton.

Csodálatos a kilátás, a festői környezet! Ezen a  szinten számos kisüzlet kínál hűsítőket, emléktárgyakat, de még  játszótér is van a megállóban.
Átszállunk,  és újabb 5 perc alatt máris feljutunk a Cukorsüveg tetejére.

Ahogy a kabin felfelé halad, úgy tárul  elénk szinte koncentrikus  körökben a lenyűgöző város panorámája.
Előtűnik a hét dombra épített város, az óceán mélykékje, az őserdővel borított hegyek, a nyaralók. Szédületes a látvány! Félóránként indulnak a felvonójáratok csengő hangjelzés kíséretében. Bizony több csengetést is "elmulasztottunk", mert alig akartunk visszatérni...
Előtűnik a hét dombra épített város, az óceán mélykékje, az őserdővel borított hegyek, a nyaralók. Szédületes a látvány! Félóránként indulnak a felvonójáratok csengő hangjelzés kíséretében. Bizony több csengetést is "elmulasztottunk", mert alig akartunk visszatérni...
 
 

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése