Kína II/10

KÉPES NAPOK KÍNÁBAN (II/10)
Újra a városban...

És hogy milyen a városi utcakép? Mész az utcán és látod, hogy mint állnak sorban az emberek friss fánkért, lángosért, fagylaltért az utcai bodega előtt, hogy tekercselik a műhelyben a transzformátort, újságot olvasnak, gyűlést tartanak. A harsány dekoráció alatt öregasszonyok trécselnek, riksák karikáznak, vagy éppenséggel alváshoz készülnek az utcára nyíló üzlethelyiségekben.

Bemegyünk egy üzletbe vásárolni. Kétféle pénz van forgalomban: a piros yüan a kínaiaknak, a kék pedig a külföldieknek, diplomatáknak, külföldön dolgozóknak. Ebből is, abból is ugyanannyi forintot ér egy yüan, de a kékkel a diplomata üzletekben is lehet vásárolni.

Szóval bemegyünk egy üzletbe: vásárolunk. Kifizetem a cehhet, erre a pénzemet meg a számlát összecsatolja az eladó és ráfűzi egy rozsdás drótra, az pedig utazik a levegőben az eladó tér másik sarka felé! Nem értem: utána szaladok! De hamarosan kiderül, hogy nincs semmi baj, mert ott csomagolják az árut.

Pekingben vagyunk, egy külvárosi ház látható.

És mi az a hutung? Több lakást egy téglakerítés vesz körül, tehát több család él itt. Közös mellékhelyiséggel, közös udvari csappal, szemétkamrával. Legtöbb kínai család egy szobában él. Ha be mersz kukkantani az ablakon, ágyat, asztalt, néhány támla nélküli széket látsz, az asztal felett dróton meztelen villanykörte lóg. Én legalábbis ezt láttam. És a sublót felett a Mao-portrét.

Százméterenként kis házikók keltik fel a figyelmet. Ezek az utcai toalettek, melyek már a népi hatalom vívmányai! Bizonyára az óriási forgalom miatt gyakran megfordulnak az utcában a köztisztasági szolgálat fekáliagyűjtő járművei. Jobbára női triciklis által szállított vízszintesen fektetett olajos hordóra emlékeztető gyűjtőedényeket használják, vagy a lovasszekereken két ember kezeli a gyűjtőtartályt. Peking a korszerű csatornázás hiánya miatt nagy mennyiségű értékes fekáliát termel és biztosít a városhoz tartozó mezőgazdasági körzet számára.