Szingapúr 6.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (6)

Utolsó nap

A városban nagyon sokat adnak a tisztaságra! Ha eldobsz egy csikket vagy akár csak egy apró papírdarabot is, 100 szingapúri dollár a büntetés! És bizony a városnak van hadserege is, mely összlétszáma 55500 fő. A várható élettartam? A férfiaknál 72, a nőknél pedig 77 év.

A városban feltűnően sok a templom! A hindu, buddhista, keresztény és kínai templomok békésen megférnek egymás mellett. A városban nincs államvallás! A vallási megoszlás: buddhista, taoista 53,9 %, muzulmán 15,4 %, felekezeten kívüli 14,5 %, keresztény 12,6 %, hindu 3,6 %.

Az utolsó nap egy kis bárkába szállunk és körbehajózzuk a szigetet és azokat a kis szigetecskéket, melyek a városállamhoz, Szingapúrhoz tartoznak. Ezek - amint egy előbbi képen is láthattuk - erdővel dúsan benőttek, és a trópusi vegetáció őserdei párás leheletét sugározzák, és annak rejtelmes romantikáját sejtetik. És megelevenedik fantáziámban a történet, amit a maláj vezetőnk elmondott a felhízlalt és megsütött foglyokról. Elképzelem, hogy ezen erdők félhomályos sűrűjében élénk dobpergés és örömujjongás közepette miként is járhattak ünnepi táncot a szilaj őslakók áldozatuk körül, mielőtt lakmároztak belőle. És hogy hol is lehetett a szultán kínzókamrája, amit a Tigris Balzsam Kertben láttunk. A félhomályos őserdővel borított szigetek rejtelmes látványa felpörgeti az ember fantáziáját. Persze az is lehet, hogy mindez csak legenda... Gyorsan eliminálódik a fantázia életre hívó működésének szörnyű képtermése, amikor visszatérünk a lótó-futó, zajos, emberek sokaságától zsúfolt kikötőbe: a mai világ valóságába.

Utunk véget ért. Már hajnalban kimentünk a repülőtérre, hogy továbbutazzunk Elefántország, Thaiföld fővárosába, Bangkogba. A Szingapúrban töltött (Önöknek 2-szer) 3 nap rengeteg élményt nyújtott, ismeretet adott, és bepillantást engedett egy igen távoli, rendkívül érdekes és főként elég gazdag ország különös világába. Fárasztó volt, de megérte! Ugye tisztelt Olvasóim is így látják?

Szingapúr 5.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (5)
Tigris Balzsam Kert

Bábeli hangzavar fogad a hatalmas kikötőben. Óriási a zsivaj, nagy a forgalom. Itt mindenki fut, lohol, kiáltozik a világ valamennyi nyelvén. Szingapúrban évente 40 ezer hajó vet horgonyt, és 200 hajójárat érinti a kikötőjét. Magas fokú gépesített kikötőjében minimális a rakodáshoz szükséges idő. Azért még a dzsunkákhoz hasonlítható, de vitorla nélküli motoros bárkáknak, a tonkanoknak is akad dolguk. Azokról a mély járatú hajókról, melyen nem jutnak a darus rakodókhoz, ezekkel az 50-100 tonnás bárkákkal szállítják partra az árut.

Most pedig tegyünk látogatást a Tigris Balzsam Kertbe, ebbe a híres-hírhedt panoptikumba, ahol megelevenednek a sziget állatai, a mondák démonai, a gyönyörű táncosnők, de egy kicsit az ősi, vad maláj történelem is.

És ki ez a két testes kínai, akik a bejáratnál várnak bennünket? A látványos, olykor borzalmas de némelykor a múlt valóságára is utaló élethű figurákkal és jelenetekkel benépesítő, látványos panoptikumot két termetes honpolgár alapította, akiknek viaszból megformált figuráját itt láthatjuk, a kert bejáratánál. Odabent már akkora a tömeg, hogy alig tudunk mozogni is.

Ahogy befelé haladunk, mind szörnyűbb jelenetek következnek, és bizony tökéletesen élethűen viaszból megformálva. Mintha csak élet lenne bennük. Bent a sok embertől képtelenség fényképezni. Felvillantok egy-két jelenetet szavakban.
Bepillantunk többek között a szultán kínzókamrájába. Itt a fogoly szívét vágják ki elevenen, másutt az élő ember hasát metszik fel, és a hóhér a beleit csavarja fel a karjára. A másik helyiségben éppen a forró olajba mártogatnak be egy a fájdalomtól kegyetlenül eltorzult arcú atyafit. Nem is folytatom a sort, talán ennyi elég annak a szemléltetéséből, hogy még mi minden következett. Mindez annyira élethű volt, hogy 2 honleányunk rosszul is lett - annyira, hogy viszont láthatta az ebédjét.

Szinte megkönnyebbülünk, amikor már csak a különféle szörnyekkel és démonokkal találjuk szembe magunkat. Minden jó, ha vége jó: a kijáratnál ez a csinos táncosnő búcsúztat bennünket maláj táncmozdulatokat lejtve.

Szingapúr 4.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (4)
Kép-mutatás és botanikus kert

És mit gondolnak, tisztelt Olvasóim, miféle képek ezek a falon? Elmondom, mert úgysem találják ki! Féldrágakőből kirakott figurák, alakzatok, tájképek. Csodálatosak! 1972-ben a világon először létesült egy olyan alkotó műhely, ahol a világ minden részéből vásárolt fédrágaköveket megmunkálják, csiszolják, vágják, és azokból nagyon szép képeket alakítanak ki.

Bemutatják a kellékeket! De azt is megnézhetjük, hogy miként készülnek ezekből az értékes féldrágakövekből a képeken kívül óra-számlapok, lámpácskák vagy éppenséggel szobrok is.

A maláj hölgy vezetett be a csodálatos kis remekművek készítésének a rejtelmeibe. Elárulom, hogy emlékbe mi is vásároltunk egy igen kellemes hangulatú csónakos-virágos képet - mindössze 50 USA-dollárért. Itt viszonylag minden olcsó, mert a forgalmi adó ismeretlen. Megjegyzem, hogy egy USA dollár két szingapúri dollárt ért.

Felsorakozott a magyar csapat a botanikus kert bejárata előtt. Pletykálhatok egy kicsit? Annak bizonyítására, hogy az utazás egy szenvedély, elmondom, hogy a kép jobb szélén közöttem és a nejem között álló fiatalember vasúti tisztviselő és komoly utazó. Egyedül és nagyon szerényen él, mert mindig spórolnia kell. Hogy mire? Hát utazásra! Elmondta, előfordult, hogy egy-egy nagyobb utazás előtt még némi kölcsönt is kellett felvennie, de még sosem bánta meg. A világjárás ilyen "káros" szenvedély. Erősebb, mint az ital, a kártya meg a cigaretta - de persze jóval hasznosabb. Az élménye pedig maradandóbb!

Bármennyire zsúfolt is a város, létesítettek itt egy lenyűgöző botanikus kertet a metropolis szívében. Mint mondják, ez a város tüdeje. A nyüzsgő pénzügyi világ hatalmas palotái, a felhőkarcolók csodás de rideg világa után meglehetősen jólesett ellátogatni a zöldbe, ahol megcsapott bennünket a természet, a trópusok meleg, párás lehelete.

Leültünk egy csobogó, aprócska patak partjára egy pihenő padra, és nagyokat szippantottunk a milliónyi orchidea és nálunk is ismert vagy éppenséggel általunk ismeretlen sok-sok növény és tarkaszínű trópusi virág édeskés, bódító illatából. Először éreztük a modern, zajos, lüktető forgalmú, hatalmas nagyvárosban, hogy azért valójában az óhajtott egzotikus trópusi világban vagyunk.

Szingapúr 3.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (3)
Városnézés

A Parlament épületét látjuk, melyben 5 évre választott 81 honatya ülésezik. Az államfő a köztársasági elnök. Az egészségügyi, szociális és oktatási rendszer magas színvonalú. Tökéletes a családtámogatás, de nagyon ügyelnek arra, hogy túlszaporodás ne legyen az amúgy is zsúfolt városban, ezért a harmadik utódot már aranygyermeknek hívják, mert őrá semmiféle szociális kedvezmény nem jár.

Minden 18 éven felüli férfinak és nőnek dolgoznia kell! Ez törvény, amit szigorúan betartanak. Igaz, hogy van is munka. A város panorámáját a nagy magasságban levő, lassan forgó kilátóból tekinthetjük meg. Igazán csigamód forog az építmény, így az ablakból körbe-körbe haladva minden szögből láthatjuk a várost és annak környékét, miközben a kilátó presszójában elszürcsölgetünk egy kávét.

A város közepén, ebben a hatalmas szállodában volt a kvártélyunk. A szigeten egyetlen talpalatnyi föld sincs kihasználatlanul: kevés a hely, sok a lakos. Mivelhogy Szingapúr klímája a legegészségesebb a környéken, nemcsak a pénzmágnások és üzletemberek keresik fel, de a nagyon sok turista mellett a környező szigeteken és más vidéken élő tehetősebb emberek is eltöltenek itt némi időt kikapcsolódásként. Igen kedveltek azok a csinos japán lányok, akik azért keresik fel a nagyvárost, hogy a módos vendégek életét megédesítsék.

Kínai étteremben csillapítjuk az éhségünket, ahol - itteni szokás szerint - temérdek apró tál, csésze és üvegedény állt a forgótálcán, amelyből mindenki annyit vett, amennyit szeme-szája megkívánt. A baj csak az volt, hogy a legtöbb ételről fogalmunk sem volt, hogy miféle, milyen ízű... Bármennyire is korgott a gyomrunk, a magyar szokást és mohóságot is meghazudtolva ezúttal honfitársainkkal együtt óvatosan csipegettünk a tálkácskákból.

Szingapúr 2.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (2)

Oroszlán városának néhány alapadata

Szingapúrban vagyunk. A világvárost tenger veszi körül. Területe 583 négyzetkilométer, alig nagyobb Budapestnél, lakóinak száma pedig két és fél millió. Nehéz elhinni, hogy 2 évszázaddal ezelőtt itt még csak szegényes kis halászfaluk voltak és mérhetetlenül elhatalmasodott bűnözés, rablás, erőszak, gyilokosságok. Ha valaki egy ilyen bárkát bérelt, nem mindig tudhatta, hogy eléri-e élve az úticélját, mert nem egyszer kirabolták, sőt esetleg meggyilkolták a gyanútlan utast. Ilyen körülmények között vásárolta meg 1819-ben Stammford Raffles államférfi a Dzsohori szultántól a szigetet Anglia számára, az angol parlament heves tiltakozása ellenére. A várost tehát Nagy-Britanniához csatolták, majd csak 1959-ben nyerte el a függetlenségét.

A városhoz több kisebb sziget is hozzátartozik. Amint elmondták, néhány évszázaddal ezelőtt a környéken ugyancsak fura világ uralkodott, és nemcsak a maláj kalózok, de egyik-másik szigeten a vad barbár őslakók miatt is. Hátborzongató történeteket mesélt a maláj idegenvezető, miközben elmondta, hogy majd a Tigris Balzsam Kertben megláthatunk jeleneteket abból a vad és kegyetlen régi világból... Előfordult annakidején valamelyik szigeten, hogy a féktelen, barbár őslakók felhízlalták a megvásárolt, elrabolt vagy éppenséggel a harcban elfogott, foglyul ejtett embereket, s aztán élve megsütötték őket, és vidám mulatságot csapva jót lakmároztak belőlük.

Szingapúr lakóinak 76 százaléka kínai származású: ma is kínai nyelvű újságot olvas, kínai szokások szerint él, temetkezik. A lakosság többi része maláj, indiai és pakisztáni, de 40 ezer európai is él az országban.
Az első településeket ezeken a partokon még a XII. században Szumátráról idevándorolt malájok alapították. Tőlük ered a Szingapúr elnevezés is, mely jelentése "Oroszlán városa".
A szigeten az angolok hatalmas haditengerészeti bázist építettek ki, mivel itt futnak össze az Európát és Dél-Ázsiát Kelet-Ázsiával összekötő hajózási útvonalak.
A II. világháborúban a Malájföldön végiggaloppozott japánok hátulról a szárazföld felől foglalták el a várost, ahol azt mindössze csak két ágyú védte. A város 1942-ben megadta magát a japánoknak, a britek csak 1945-ben térhettek vissza.

Szingapúr a környék pénzügyi központja. A pénzügyi szféra és az idegenforgalom jelentős bevételt hoz. A mezőgazdaság és a halászat jelentősége csekély. Az élelmiszerek zömét importálják. A virágzó és gyorsan fejlődő korszerű ipar importált nyersanyagokat dolgoz fel. Fő ágai: a petrolkémiai, a textilipar és a hajóépítés.

Szingapúr 1.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (1)
Repülünk

1981. november 16-át írunk. A Ferihegyi repülőtéren kellemetlenül csapkodja arcunkat a havaseső. Korán megjött a tél. Kissé borzongva szállunk fel a kis Malév-gépre, mely Athénbe visz, ahol egy interkontinentális járattal Szingapúrba repülünk. Igen, Szingapúr a világ egyik legkisebb, de legsűrűbben lakott állama. Hol fekszik? Ázsiában, a Maláj-félsziget déli csücskén - amint a térkép is mutatja.

Már indulásra kész a Swissair, a Svájci Légitársaság 353 személyes gigagépe. Ha jobban szemügyre vesszük az egyik motorja óriási "kráterét", bizonyára nem csodálkozhatunk, hogy ez a jármű 895 kilométeres óránkénti sebességgel szeli a légteret 9-10 ezer méter magasságban.

Ceylon fővárosában, Colombóban leszáll egy órácskára a gép. Amint kiszállunk, megcsap a meleg, nedves, trópusi párás levegő. Bizony, jólesik kicsit kinyújtóztatni az elgémberedett végtagjainkat. Bemegyünk a tranzitba. Itt már megérint Délkelet-Ázsia egzotikus világa. A falakon érdekes festmények, szőnyegek, ajándéktárgyak tömkelege. És felhörpintünk egy csésze valódi ceyloni teát. Ez ajándék.

De máris beszól egy maláj stewardess invitálva a beszállásra. Tovább is repülünk Szingapúrba. Közben nemcsak a gépet takarították ki, és friss élelmet vettek fel, de a miniszoknyás, kis pörgekalapot viselő svájci utaskísérő hölgyeket is lecserélték. Egyszerű öltözékű, kedves légikísérők vették át a szolgálatot. Egyikükkel készítettünk egy felvételt.

Kapott leveleket

Dr. ROBERT CLERMONT, m.v., DMVP.,
MINISTERE AGRICULTURE DU QUEBEC,
693St-Alphonse Ouest,
THETFORD MINES, P.Q. (Canada)
G6G 3X3
___________________________________

Monsieur,
Dear Sir,
Sehr geegrter Herr Kollege:

Je serais trés heureux de recevoir un tiré á part de votre travail:
I kindly ask you to send me a copy of your paper:
Für die Ubersendung eines Sonderdruckes Ihrer Arbeit:

An outbreak of Aujeszky's desease in a complex pig farm and the subsequent losses

et vos autres publications traitant du méme sujet.
Avec mes remerciements, veuillez agréer, monsieur, l'expression de mes sentiments distingués.
Furthermore, I should be much obliged if you would enclose some, reprints of your previous papers on the same subject. Thank you very much in anticipation.
Sincerely yours.
ware ich Ihnen, ebenso wie für die Uberlassung von Separaten früherer Arbeiten auf diesem Gebiet, sehr dankbar. Für ihre Bemühungen danke ich Ihnen im voraus bestens.
Mit vorzüglicher Hochachtung Ihr sehr ergebener.

R Clermont

Madeira tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék a MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME című bejegyzésekhez:

I/1 Odautazás
I/2 Megérkezés
I/3 Akklimatizálódunk

II/1 Porto Santo
II/2 Vila Baleira

III FUNCHAL
III/1 Sao Lorenzo erőd
III/2 A katedrális és a vásárcsarnok
III/3 Borkóstoló
III/4 A kezdetektől...

IV Kosárszán és a kilátó

V/1 Ponta de Sol és Porto de Cruz
V/2 A levadas
V/3 Botanikus kert
V/4 a, b Úton

VI/1 Camacha
VI/2 Machico
VI/3 a, b Santana

VII Búcsúzás

Madeira VII

MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (VII)

Utolsó nap

Rövid séta után bejutunk a modern belvárosba, ahol már várt a kocsink, hogy - utolsó nap lévén - bevigyen a szállodánkba.

Elkövetkezett az elköszönés estje. Mire becsomagolunk, már a nap is belebukik a tengerbe. Kiülünk az erkélyre, búcsúzóul gyönyörködünk a napnyugtában. Szótlanul ülünk és odaadással hallgatjuk a morajló, egyhangúan mormoló tengert. Végső búcsút veszünk a végeláthathatatlan Atlanti-óceántól és ettől a feledhetetlen, illatozó tarka virágoktól pompázó szigettől, az Atlanti-óceán gyöngyszemétől...

A repülőgép előállt. Már vár bennünket, hogy Liszabon-München-Budapest útvonalon visszarepítsen szép hazánkba!

Madeira VI/3b

MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (VI/3b)

(Folyt.)

A templom elmaradhatatlan a városból... A polgárházak előtt pedig igazán mindenütt szépen gondozott virágok...

És íme Madira jellegzetessége: a régi parasztházak! Ma már csak 100 ilyen jellegzetes ház áll Santanában, melyeket műemlékké nyilvánítottak és nem is szabad elbontani. A hagyományos zsúpfedeles parasztházak mindkét szintjén csak egy-egy szoba van. Ezt a földszinten egy deszkafal választja ketté. Az egyik volt a szerényen berendezett nappali, a másik a hálóhelyiség. A gyerekek odafent aludtak.

Bekukkantunk. A munkában levő hölgy barátságosan köszönt. Csak egy fotóra kérek engedélyt.

Elmondják, hogy régen a felső szintre csak kívülről és létrán lehetett feljutni. Mivel pedig a ház csupán tűzveszélyes deszkából és szalmazsúpból áll, így a tűzveszély elkerülésére a főzőalkalmatosságot annakidején az udvaron állították fel. Lehetett, hiszen mindig jó idő van. Búcsúzás után mi is beállunk egy fényképre.

Madeira VI/3a

MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (VI/3a)
Santana

Ribeiro Frioban már meleg holmikat, ponchókat, gyapjú pulóvereket is árusítanak a kereskedők. Itt van a híres Állami Pisztrángnevelő Intézmény. Sétáljunk le a medencékhez! Előbb azonban betérünk egy vendéglőbe. És mit kapunk? Az itt nagyon kedvelt espedát, vagyis a kardhalat, melynek tésztabundában kirántott filéje sült banánnal Madeira különlegességének számít.

A Pisztrángnevelőben a vezető barátságosan fogad. A kardhal fogásáról elmondja, hogy a halászok az éj leple alatt néhány km-re hajóznak ki a parttól és itt vetik ki irgalmatlanul hosszú, akár kilométernyi halászzsinórjukat. A kardhal ugyanis 2000 méter mélységben él a tengerben, de éjszakánként 600 méterre is feljön. Így reggelre akár száznál is több halat felhúzhatnak. Csaliként tintahalat vagy makrélát használnak. A kis (ismeretterjesztő) kitérő után nézzünk szét az Üzemben!

A tenyészmedencében vígan cikáznak a kishalak...

Santanában, az 5 ezer lakosú településen vagyunk. Hogy mennyire szeretik a virágokat arra jellemző, hogy a városháza udvara is egy valóságos kis botanikus kert - milliónyi virággal...

Madeira VI/2

MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (VI/2)

Machico

Befutunk Machicoba, mely Madeira második legnagyobb városa 20 ezer lakossal. Nagyon egészséges klímájú hely. Íme Churchill háza, ugyanis télen idemenekült a ködös Albionból, hogy az életét meghosszíbbítsa. Sikerült is neki!

Egy erődítmény őrködik a kikötő felett. A sziget, Madeira felfedezésekor itt szállt partra elsőként Goncalves Zarco és emberei. Az erődöt a XVI. század elején építették a rettegett kalózok elleni védekezésül. Később kórházként használták, ma pedig néhány bevándorló család él itt, akik 1970-ben érkeztek ide, amikor a portugál gyarmatok elnyerték a függetlenséget.

Ellátogatunk a halászkikötőbe, ahol a madeirai halkülönlegességeket kóstolja meg a magyar csapat. Közben élvezzük a kikötő minden tekintetben fergetegesen színes forgatagát.

Madeira északi része felé haladunk. Útközben a vadregényes táj és vízesések...! De bizony itt már kissé hűvösebb az éghajlat - az időjárás.

Madeira VI/1

MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (VI/1)
Camacha

Utunk következő állomása egy kosárfonó üzem. A profi munka közben nem zavartatja magát, nem áll meg egy pillanatra sem - még a felvétel kedvéért sem. Madeirán nagyon fejlett a kézműipar, amint azt már a hímzőknél is láttuk. És az állam nagy fokban támogatja. A kosárfonás is nemzeti hagyomány a szigeten.

Egyébként ahol most vagyunk, Camacha, a kosárfonás központja. Ma is vannak parasztok, akik abból élnek, hogy fűbokrokat telepítenek háztáji gazdaságukba, majd a lenyesett vesszőket eladják a kosárfonóknak. Legtöbbször persze megrendelésre dolgoznak.

Ugye milyen szép termékeket állítanak elő a kosárfonók? Ők családi vállalkozásban tevékenykednek, elkészítik a figurát, majd beviszik a gyárba, ahol lakkozzák és forgalomba hozzák. A késztermék több mint a felét exportálják - főként Nagy Britanniába.

A tenger mentén haladunk tovább. Errefelé a tengerpart nagyon rideg, sziklás, sem fürdésre, sem pedig hajó- vagy csónakkikötésre nem alkalmas.

Útközben egy kilátópontnál fotószünetet tartunk. Ezúttal nem a szép tengeri kilátást örökítettem meg, hanem a nejemet... Hát van ilyen!

Kapott leveleket

DEPARTMENT OF LARGE ANIMAL MEDICINE,
OBSTETRICS & SURGERY
NEW YORK STATE VETERINARY COLLEGE
AT CORNELL UNIVERSITY
ITHACA, NEW YORK 14850
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Dear Dr. Radnai:

I have read with interest your article entitled Contribution to the treatment of bovine papillomatosis published in Magyar Allatorvosok Lapja, Vol. 26, No. 3, March 1971.
Will you please send me a reprint for my files?

Sincerely yours,
K. McEntee, D.V.M