Szingapúr 1.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (1)
Repülünk

1981. november 16-át írunk. A Ferihegyi repülőtéren kellemetlenül csapkodja arcunkat a havaseső. Korán megjött a tél. Kissé borzongva szállunk fel a kis Malév-gépre, mely Athénbe visz, ahol egy interkontinentális járattal Szingapúrba repülünk. Igen, Szingapúr a világ egyik legkisebb, de legsűrűbben lakott állama. Hol fekszik? Ázsiában, a Maláj-félsziget déli csücskén - amint a térkép is mutatja.

Már indulásra kész a Swissair, a Svájci Légitársaság 353 személyes gigagépe. Ha jobban szemügyre vesszük az egyik motorja óriási "kráterét", bizonyára nem csodálkozhatunk, hogy ez a jármű 895 kilométeres óránkénti sebességgel szeli a légteret 9-10 ezer méter magasságban.

Ceylon fővárosában, Colombóban leszáll egy órácskára a gép. Amint kiszállunk, megcsap a meleg, nedves, trópusi párás levegő. Bizony, jólesik kicsit kinyújtóztatni az elgémberedett végtagjainkat. Bemegyünk a tranzitba. Itt már megérint Délkelet-Ázsia egzotikus világa. A falakon érdekes festmények, szőnyegek, ajándéktárgyak tömkelege. És felhörpintünk egy csésze valódi ceyloni teát. Ez ajándék.

De máris beszól egy maláj stewardess invitálva a beszállásra. Tovább is repülünk Szingapúrba. Közben nemcsak a gépet takarították ki, és friss élelmet vettek fel, de a miniszoknyás, kis pörgekalapot viselő svájci utaskísérő hölgyeket is lecserélték. Egyszerű öltözékű, kedves légikísérők vették át a szolgálatot. Egyikükkel készítettünk egy felvételt.