Madeira II/1

MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (II/1)
Porto Santo

Megérkeztünk Porto Santora. Mit kell tudni a szigetről? A portugálok már Madeira felfedezése előtt néhány hónappal, 1418-ban birtokba vették Porto Santot. Bartolome Perestrelo, aki Kolumbus feleségének az őse volt, lett a sziget első királyi biztosa. Ő toborzott telepeseket a sziget benépesítésére. A telepesek kiirtották a természetes növénytakarót, majd a termékeny talajon gabonát termesztettek. Az erdőirtás azonban nem maradt következmény nélkül. Hogy miért? A föld kiszáradt és a termékeny felső talajréteget az eső a tengerbe mosta. A hegyek lankáin sok földterasz maradt parlagon és sok falu elnéptelenedett.

A szép pálmát annyira óvják a kietlen vidéken, hogy még léckerítéssel is védelembe vették.

Tehát a lakosság már-már fel is adta volna a szigetet, ha a 18. század politikai reformjai nem lehelnek a gazdaságba új életet. Ekkor épültek a gabonaőrlő szélmalmok is, melyekből néhány még manapság is üzemel.

A kormányzat a fásítást is elrendelte, és manapság arra törekszik, hogy újra zöldbe boruljanak Santo Porto magaslatai. A vadászok örömére pedig vadnyulakat is telepítettek a szigetre.

Megpihentem egy tengerparti kilátónál.

Az Atlanti-óceánt szelő nagy hajók itt látták el magukat élelemmel akkortájt.

Ugyan egyetlenegy nyulat sem láttam a szigeten, de a reggel ideérkezett vadászoknak egész napi munka után sikerült ötöt is meglőniök. Úgy látszik, ez itt óriási teljesítmény, mert nagy örömmel és diadalittasan rakták be a zsákmányt a kocsijuk utánfutójába. Vadászélményeiket ugyan a közös nyelv híján nem tudták elmondani - bármennyire is kísérleteztek a dicsekvéssel -, de nagy sikerüket mutogatással és azzal abszolválták, hogy sörrel kínáltak bennünket. Széles mosolyú bólogatások közepette ismertük el komoly teljesítményüket.

Ma már el sem hiszi a látogató erről a csendes, majdhogynem kihalt vidékről, hogy a XVI. században mennyi vér patakzott e tájon. A francia kalózok iszonyatos pusztítást végeztek e helyen: öltek, gyilkoltak, raboltak, fosztogattak. A kalóztámadások elől az előbbi képen látható dombra épült kastélyban találtak menedéket az ittlakók.

De vajon nem volt védelem? Dehogynem! Az anyaországból érkeztek ágyuk is (ez is, melyen üldögélek), de töltény nélkül! Mert a puskaport útközben lenyúlták! Ismerős attitűd?

Kimondhatatlanul nagyszerű élmény volt, amikor látogatást tettünk egy madárrezervátumba, egy zöld oázisba, amit egy gazdag portugál atyafi létesített és üzemeltetett. Kb. 200 madárfaj és 700 féle rovar található a szigeten.

Amíg e csodás helyen körülnézünk-sétálgatunk, elmondom, hogy a szigeten bizony kevés állatot lehet látni. De hogy kerültek ide a növények? A számtalan növényfaj? Úgy, hogy a növények magvait, spóráit a szél és a madarak átröpítették az Atlanti-óceánon! Az állatoknak azonban erre nem volt módjuk, és saját erőből kellett átjutniok a tengeren, ez pedig csak a madaraknak, denevéreknek, rovaroknak sikerülhetett. Így már nem meglepő, hogy a Madeirán képviselt állatcsoportok legtekintélyesebb számú képviselői éppen a madarak.