JÁRT MÁR SZANDOKÁN HAZÁJÁBAN, MALÁJFÖLDÖN? LEGYEN AZ ÚTITÁRSAM! (I/1)
Érkezés
Érkezés

1998.  november 4-én Bécsben szálltunk a Maláj Légitársaság óriásgépébe, hogy  Malajziába utazzunk. Régi vágyam teljesült, mert már ifjúkoromban  kíváncsi voltam erre a szigetvilágra, melyről oly sok érdekes, olykor  borzalmas történetet olvastam. A Maláj Államszövetség Délkelet-Ázsiában  fekszik, területe 330 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma 20 millió  körüli. Gigagéppel utazunk, minden ülés előtt van egy kis TV-készülék,  így út közben tetszés szerint 12 csatorna műsorát kapcsolhatjuk.

Malajzia  különleges szövetségi rendszerű állam: 13 tagállama van, mindegyiknek  van saját alkotmánya, államfője valamint Gyűlése. Kilenc tagállamnak van  szultánja, melyek közül 5 évenként választanak egyet, és ő lesz a  király 5 évig. A képviselőháznak 180 tagja van. A királyi palota előtt  álló katona még a palota udvarára se engedett be bennünket.

A  szállodánk némileg különbözött az eddig megszokott hatalmas,  óriásszállóktól, de már a környezet is nagyon impozáns volt. gondozott  parkjában a párás meleg csodálatos trópusi növényei és az egzotikus  virágok tarka sokasága fogadott. Sokszínűségük, bódító illatuk felette  igen kellemes benyomást keltett már érkezésünkkor.

Megérkezésünk  után, mielőtt az étekző asztalhoz ültünk, mindenkinek ajándékoztak egy  illatozó virágfűzért a nyakába akasztva és egy pohár egzotikus itallal  mondtak barátságos istenhozzádot. Már az első étkezés ízelítőt adott a  maláj konyha zamatából, az ételek sajátos fűszerezettségéből, mely  teljesen eltért a nálunk megszokottól: a mienknél sokszínűbb,  fűszeresebb, csípősebb, a maláj, kínai, thai és indiai ízek "konyhai"  ötvözetéből. Őszinte vagyok: nekem erős volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése