Argentína I/1

GAUCSÓKKAL IS TALÁLKOZTAM A VÉGELÁTHATATLAN ARGENTÍN PAMPÁKON
Hosszú repülés Ezüstföldre

2002. november 9-én szakadt az eső a Ferihegyi Repülőtéren, amikor felszálltunk a párizsi járatra, hogy onnan egy interkontinentális gépen Rióba, majd már egy helyi járattal Argentínába utazzunk. Úgy is mondhatnám, mint a költöző madarak, az őszből a tavaszba repültünk.
És Argentína neve mit jelent valójában? Gazdagságot, pompát, méltóságot. Ha az ország nevét magyarra fordítanánk, Ezüstföldet is mondhatnánk.

Ha a térképre tekintünk: földrajzi fekvése is kincset ér! Mint egy hatalmas sziget, keleti határárán az Atlanti-óceán, nyugaton az Andok égbetörő csodálatos kőóriásai, északon az őserdők birodalma, majd a Déli-sark jeges világa övezi. És mi van az ország közepén? Beláthatatlan térségű síkságok, a pampák döbbenetes monotóniája, a világhíres gaucsók világa. Területe 2780 négyzetkilométer, népessége pedig valamivel több mint 33 millió fő.

Nem akarok ünneprontó lenni, de a 20 órás repülőút bezsugorodva egy szűk ülésbe az utastérben bizony nem volt irigylésre méltó. Főként ha figyelembe vesszük, hogy - sok útitársammal ellentétben, akik legalább kicsit elszundítottak - egy pillanatig sem tudtam lehunyni a szememet. A repülőből kilépve azonban kissé felélénkített egyrészt a távoli világ iránt érzett kíváncsiság, de az is hogy az otthoni rideg, esős-szeles világból becseppentünk a meleg trópusi tavaszba, és megcsapott a különböző színekben pompázó délszaki virágok nagyszerű, édeskés, kellemes illata. Ugyanakkor az élénken csivitelő madársereg vendégfogadó kórusa. Mindehhez pedig a világ legnagyobb vízesése, az Iguazu furcsa zúgása szolgáltatta a háttérzenét, mely itt zúgott, dübörgött néhány méterrel a szálláshelyünk közelében.

Az ötcsillagos Tropicana szállodában egy egzotikus, fáradságűző, alkoholos gyümölcsitallal fogadtak. Szobánk átvétele után tüstént felmentünk a szálló kilátó tornyába, ahonnan fenséges látvány tárult elénk...