GAUCSÓKKAL IS TALÁLKOZTAM A VÉGELÁTHATATLAN ARGENTÍN PAMPÁKON
Kisrepülővel Buenos Airesbe

Természetesen  a hatalmas vízesés-komplexumot nem lehet csak úgy körbesétálni! Egy  kisvasutat építettek, mely elvisz azokhoz a pontokhoz, kilátókhoz,  ahonnan a legszebb a panoráma. A helyenként mocsaras területeket hidak  szelik át, melyeken akadálytalanul tud haladni a jármű, mely minden  kilátóhelyen megáll, hogy gyönyörködhessünk a nagyszerű látványban, és a  szorgalmasabb turisták fotózni is tudjanak.

Több merész útitársunk, néhány bátor  honleányunk is vállalkozott arra, hogy csónakkal járja be a vízesés  néhány szakaszát. Sikerült lencsevégre kapni őket, amikor a csónakuk  előbukkant az erdő egyik tisztásán. Amikor az egyik megbeszélt  kilátóponton találkoztunk, hogy csatlakozzanak hozzánk, meglehetősen  gyászos kép fogadott. Valamennyien eláztak, és csavarták a vizet  valamennyi alsóneműjükből is. Persze váltani kellett száraz holmira. A  bokrok pedig csak félig-meddig jelentettek védőfüggönyt a  sztriptízmutatványok során. Pedig Argentína vallásos ország! Itt a  sztriptíz a bárokban sem megengedett! Tehát aki kíváncsi természetű és  ilyesmire vágyna, jöjjön el a vízesésekhez!

A vízesésektől induló kisrepülő már  felszállásra, indulásra kész, hogy a fővárosba, Buenos Airesbe vigyen  bennünket. Az út 6 óráig tart. A főváros neve magyarul Jó Szeleket  jelent. A várost Don Pedro de Mendosa fedezte fel 1536-ban. Mendosa  útitársa a hosszú utazástól már nagyon elgyötört Sancho de Campo, amikor  szerencsésen révbe vitorláztak, és meglátták a partvidéket,  megkönnyebbülten így kiáltott fel:
- Milyen jó szelek fújnak végre errefelé!
Így született a város neve: Buenos Aires, vagyis Jó Szelek.
- Milyen jó szelek fújnak végre errefelé!
Így született a város neve: Buenos Aires, vagyis Jó Szelek.

A város megismerését Garay admirális  szobránál kezdjük. De ki is volt ez a délceg lovag? Egy spanyol  hadvezér, a város alapítója. Gyűlölte és tűzzel-vassal irtotta az  indiánokat, akik végül is a vérengző tábornokot meggyilkolták. A város alapítása 1580-ban történt.

És az ilyen nagyforgalmú, szűk utcákon  hogyan tudnak a járművek közlekedni? Nagyon jól! A városi piros  autóbuszok, sárga-kék mikrobuszok olyan gyorsan, ügyesen száguldanak,  kanyarognak a háztömbök között futó utcákon, hogy - mint mondják -  szinte egyáltalán nincsen karambol. És most csodálkozz, tisztelt  Olvasóm! A buszvezető maga szedi a jegyet, kezeli, vált, visszaad.  Vezetés közben többnyire hallgatja a rádiót, cegarettázik - és az utasok  is, ha kedvük tartja. De még azért sem lázong senki, ha a buszvezető  hirtelen odakanyarodik egy italbolt elé, megáll, bemegy és iszik egy  kólát vagy indián tonikot, majd felszáll és majd megy tovább. Ő is  ember, megszomjazhat! És ha kicsit elkésik az argentín ember? Nem nagy  baj - mondja - és úgy gondolja, hogy "időt kell hagyni az időnek".  Bizony mindez számunkra felfoghatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése