Vietnam V/2

UTAZÁS INDOKÍNÁBA/N

Kirándulás a folyón és séta a városban

A várost kettészeli az Illatos folyó...

Másfél órás hajókázásra indulunk az Illatos folyón!

Láthatunk lakódzsunkákat, halászokat, gyümölcstermő szigeteket, miközben a hajón kellemes, vietnemi dallamok szórakoztatnak.

Egy lakócsónak úszik el mellettünk. Ebben él a család, főz, és közben bizonyára fogja az ebédrevalót, a halat, melyben bővelkedik az Illatos folyó.

Nagy volt a forgalom a folyón, de a legtöbb közlekedési eszköz lakóuszály volt.

Amíg körülnézünk a városban - és természetesen bekukkantunk a piacra -, hadd mondjak el még néhány dolgot a régi hierarchiáról, hogy jobban megértsük a függetlenségi harc jelentőségét! Amint a megnevezés is tanúsítja, azt tartották, hogy a mandarin népének anyja és apja. És mit jelent ez? Azt, hogy olyan tisztelet járt neki és persze engedelmesség is, mint aminővel a gyermek tartozik a szülője iránt. Ő osztogatta területén a címeket, rangokat, de ő osztott igazságot, jutalmat és büntetést. Igaz az is, hogy maga is felelősséggel tartozott a királynak. Nem egyszer előfordult, ha kudarc érte valamelyiket, öngyilkosságba menekült az önvád és a várható büntetés elől.

Ma már szabadon hozzák a parasztok a termelvényeiket a piacra. Számos filmben, melyek az akkori időket ábrázolják, láthattuk a mandarinok hatalmát, visszaéléseit. Például a falvak földje többnyire közösségi föld volt, mely felett a mandarin rendelkezett. Ebből a földből kellett eltartani a helyi vezetőket, a közhivatalokat, a pagodát és adózni a királynak és mindezzel a parasztot nyúzták.

Ezt a közösségi földet 3 évenként a mandarin újból felosztotta, miközben nem egyszer a legjobb darabokat az előkelőségeknek hasította ki. Dühöngött a protekció és a korrupció!

Előfordult, hogy elárverezték a parcellákat, és a mandarinok vágták zsebre a pénzt! Ebben a korrupt rendszerben sínylődött a vietnami parasztember.

Bemegyünk egy gyógyszertárba. A szekrényekben, dobozokban milliónyi gyökér, levél, szárított növény, de lógott itt a kampókon többek között majomfej is. Amikor a gyógyszerkeveréket a patikus összeállította, nem mért semmit, hanem - ahogy látjuk is -, csak úgy szemre csinált kis halmokat a drogokból, majd megkeverte, tasakba tette, és odaadta a páciensnek. Közben elmondta az utasítást, és elkérte a járandóságát.

Búcsút intünk az ingyenélő, élveteg, népnyúzó császárok háborútépázta városának, és továbbutazunk Hanoiba, a fővárosba ezzel a kis géppel.