India IV/3

MIT LÁTTAM INDIÁBAN?

A kasztokra tagolt társadalmi rendszer

Amíg ezekben a hindu művészetet reprezentáló pompás templomokban gyönyörködünk, talán szólni kell néhány szót az olyan sokszor hallott kasztrendszerről, mely India egyedülálló sajátossága és amely olyannyira általános jelenség, hogy - bár a régi szigorú és áttörhetetlen szabályok a törvény szerint ma már érvényüket veszítették - kisebb-nagyobb mértékben a városi értelmiség, sőt a nem hindu lakosság körében is megfigyelhető.

A kaszttagozódás mind a mohamedán, mind pedig a keresztény tanítások szerint elfogadhatatlan volt, mégis egész Indiában megfigyelhető, hogy mindkét vallás hívei is endogám és hierarchikusan különböző csoportokra oszlanak.

A kasztok döntő többsége foglalkozási, származási (rendi vagy törzsi) eredetű. Egyik jellegzetessége az örökletesség, vagyis az, hogy mindenki beleszületik a kasztjába, és ezen nem változtathat. Ha a kasztból kizárják, másikhoz nem csatlakozhat. A másik sajátossága az endogámia, vagyis az, hogy a házasságokat a kaszton belül kötik.

A kasztszabályok kiterjednek az élet minden mozzanatára: megmondják, hogy kell viselkedni, mikor és mit kell enni, hogyan kell öltözködni, jeleket és díszeket viselni, házasodni, milyen gyakran kell szexuális életet élni, mi módon temetkezni és így tovább... Kik voltak az érinthetetlenek, ún. tisztátalanok? Ezek száma 70 millió körül van: a takarítók, takácsok, mosóemberek, disznópásztorok, halászok stb. A függetlenné válás előtt többségük mezőgazdasági munkás. Néhány évtizeddel ezelőtt még tilos volt számukra a templomok, utak, kutak és iskolák használata. És hogy ki melyik kaszthoz tartozott, a neve is elárulta!

Az 1955-ös törvény a kasztrendszert megszüntette ugyan, de mit is mond erről egy indiai hivatalnok? "Amikor a hivatalba megyek, felveszem az ingemet és levetem a kasztomat; amikor hazamegyek, levetem az ingemet és felveszem a kasztomat."