A KUTYA, MACSKA EPILEPSZIÁJA
A napokban Sz. A. birjáni Olvasónk rémülten hívott azzal a panasszal, hogy 4 éves Rottweiler fajtájú kutyája összeesett, görcsökben vonaglik, a szája habzik, a nyelve kilóg. Elmondta, hogy szopornyica ellen oltva volt, így arra nem gondol, mivel távollétükben már jártak „hívatlan” látogatók a házban, mérgezésre gyanakszik.
Egy félóra múlva már a helyszínen voltam, de akkorra már az állaton az elmondott tünetek nem voltak észlelhetőek, csupán annyi, hogy a máskor ugyancsak „harapós” kutya most fáradtan, bágyadtan feküdt és érkezésemre sem reagált.
Konkrét kérdésemre a tulajdonos elmondta, hogy talán egy hónappal előbb már valóban észlelt a kutyán szokatlan viselkedést, lábremegést, nyálzást és furcsa rángómozgásokat, de mivel ezek hamarosan megszűntek, így nem tulajdonított azoknak különösebb jelentőséget. Lehet, hogy mindez többször is előfordult, de napközben keveset vannak otthon és lehetséges, hogy nem vették észre.
Amikor az állat vizsgálata és a körülmények megismerése után elmondtam, hogy epilepsziára gyanakszom, a gazdi nagyon megrémült, mert úgy tudta, hogy ez gyógyíthatatlan betegség.
Megnyugtattam, hogy annak ellenére, hogy sokszor döbbenetesek a tünetek, az epilepszia sok esetben jól kezelhető, az állat rohammentessé tehető, vagy legalábbis a rohamok száma annyira csökkenthető, hogy az, az állat életvitelét ne zavarja.
Úgy gondolom, hogy az epilepszia ismertetése közérdeklődésre tarthat számot, nemcsak azért, mert a saját praxisomban is viszonylag gyakran találkozom a betegséggel, de a hazai irodalom is az egyre gyakrabban diagnosztizált idegrendszeri bántalmak között tartja számon. Erre utal az is, hogy az egyik Bp.-i rendelőben az utóbbi 9 esztendő alatt 400 epilepsziás kutyát kezeltek.
MI OKOZZA?
A valódi epilepszia (morbus sacer = szent betegség) a központi idegrendszer (agy) olyan működészavara, amelynek következtében ismétlődő, rendszerint rángógörcsökben megnyilvánuló rohamok jelentkeznek tudatzavar vagy tudatvesztés kíséretében. Ez azt jelenti, hogy a nagy roham ideje alatt nincs tudatánál az állat, és az epilepsziában szenvedő emberek szerint nem is érez fájdalmat!
Az epilepszia egyidős az emberiséggel. A legkorábbi írásos feljegyzések az i.e. 2000-ből származnak. A kr. előtti társadalmak a betegség gyógyításával is megpróbálkoztak, így pl. az egyiptomi koponyalékelések során az agy belső nyomását kívánták csökkenteni.
Az elmaradott kultúrákban élő népek kiközösítették, vagy éppenséggel szentként tisztelték az epilepsziában szenvedő embereket. Tudjuk, hogy számos híres ember is szenvedett ebben a betegségben, hogy csak néhányat említsek többek között Julius Caesar, Napoleon és Dosztojevszkij is.
Már a legrégibb magyar állatgyógyászati könyvekben is olvashatjuk a betegség leírását „Nehézkór” vagy „Nyavalyatörés” címszó alatt.
A valódi epilepsziát a kutyában örökletes eredetűnek tartják, mert egyes vérvonalakon belül halmozottan jelentkezik. Mivel más betegségek is járhatnak ún. epileptoid görcsrohamokkal, a valódi epilepszia teljes biztonsággal csak ezek kizárásával állapítható meg. Megjegyzem, hogy a valódi epilepszia esetén a boncolás során az agyban sem található semmiféle kóros elváltozás.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Általában a tünetek kétféle megjelenési formáját különböztetjük meg.
1. Kis rohamról akkor beszélünk (petit mal), ha az epilepszia legenyhébb formája lép fel, és a tudatzavar is többnyire rövid ideig, olykor csak néhány másodpercig tart.
A kutya a tevékenységét, így például az evést hirtelen abbahagyja, majd a fejét feltartva rövid ideig a levegőbe kapkod, mintha legyekre vadászna.
Máskor meghatározott izomcsoportok rángása figyelhető meg. Rángómozgások, nyálzás, a rágóizmok rángása, pupillatágulat, ferde fejtartás észlelhető. Olykor a végtagokon figyelhető meg jellegzetes tünet, nevezetesen, hogy a roham alatt az egyik láb elkezd remegni, és a kutya ezt a lábát emelgeti. A tünetek annyira enyhék lehetnek, és akár olyan rövid ideig tarthatnak, hogy a gazdi észre sem veszi.
2. A nagy roham (grand mal) jellegzetes tünetcsoport, többnyire három elkülöníthető szakaszból áll, és igen aggasztó klinikai képben nyilvánul meg.
Előbb a kutya csak nyugtalan, mindinkább a gazdája védelmét keresi, esetleg elbújik, olykor bizonyos tárgyakat harapdál stb.
E rövid bevezető szakasz után az állat hirtelen megáll, ijedten néz, remeg, mély lélegzetet vesz, majd felvisít vagy elbődül, teste megmerevedik és tudatát vesztve elvágódik.
Hamarosan az egész teste, de különösen a végtagjai mereven rángatóznak, a szemei forognak, a pupillái is tágak és merevek. A kutya a lábaival kapálódzik, futó mozgásokat végez, görcsösen összezáródott szájából habos nyál szivárog.
Olykor a görcsökben vonagló állat a fejét és nyakát hátraszegezi, és gyakori az önkéntelen vizelet- és bélsárürítés is.
A rágóizmok görcsös rángása következtében az állat a nyelvét is véresre haraphatja. Bár a nagy roham csak percekig tart, jóllehet, aki figyeli, annak sokkal hosszabbnak tűnik.
A befejező megnyugvási szakasz során a magához tért állat bágyadt, kimerült és aluszékony.
Némelykor mozgás- és látászavar is jelentkezik, majd többnyire fél-egy óra múltán a beteg állapota normalizálódik, a kutya teljesen egészséges állat benyomását kelti. A gyorsan magához térő kutyán sokszor étvágyfokozódás tapasztalható.
A gazdák ismételten felmerülő aggályával szemben újból elmondom, hogy a nagy roham ideje alatt a kutya nincs tudatánál, és nem valószínű, hogy fájdalmat érezne.
MELYEK A ROHAMOT ELŐSEGÍTŐ TÉNYEZŐK?
Megfigyelték, hogy bizonyos fiziológiás (= élettani) vagy pathológiai (= kóros) körülmények elősegíthetik az epilepsziás rohamok megjelenését az erre hajlamos egyedekben.
Ezek többnyire az agyi működést élénkítő vagy gátló hatások, mint például a felizgulás, az öröm vagy a félelem, a koponyát ért trauma stb.
Ugyancsak szerepet játszhatnak:
1. A stressz-hatások.
2. Hangulatváltozás, pl. félelem.
3. Érzékszervi hatások, fény, zaj, pl. a TV bekapcsolása.
4. Időjárás-változás.
5. Holdfázisok.
6. A hormonális egyensúlyt megzavaró körülmények, pl. ivarzás.
7. A vércukorszintet csökkentő tényezők, pl. éhezés.
8. Egyes gyógyszerkészítmények adagolása.
9. Olykor mindenféle ok nélkül, spontán, akár alvás közben jelentkezhetnek a görcsök.
Egyes esetekben már órákkal, sőt napokkal a görcsrohamok előtt megfigyelhetők a közelgő rohamra utaló viselkedési zavarok. A merev tekintet, a céltalan ide-oda szaladgálás, a nyüszítés, a hirtelen félelem. A kutya ilyenkor gyakran elbújik.
GYÓGYKEZELÉS - MEGELŐZÉS
A hirtelen jelentkezett roham esetén gondoskodni kell arról, hogy a kutya önmagában vagy a környezetében ne okozhasson kárt. Egy takaró vagy párna jól megfelel erre a célra.
Ha mód van rá, a kutyát sötét, csendes helyiségbe kell vinni, és tartózkodni kell a zajkeltéstől, hangoskodástól.
Semmiképpen sem szabad a lábak megfogásával megakadályozni a görcsöket, mert ily módon csak újabb görcsrohamot indítunk el.
A gyógyszeres nyugtatás céljából valaminő görcsoldó, nyugtató injekciót kell adni, de természetesen ennek megválasztása és alkalmazása már állatorvosi feladat.
Bár mindinkább újabb és korszerűbb készítmények kerülnek forgalomba, én a görcsös roham során jó hatással alkalmazom az emberorvoslásban használatos Seduxen injekciót 1/2-2 milliliteres adagolásban vénába vagy izomba applikálva. Ugyancsak gyors hatású nyugtatószer többek között a Nembutal injekció, mely az állatorvosi patikában kapható stb.
A bántalom megelőzésére és a tartós alkalmazásra a Seduxen és Sertán tablettákat alkalmazom, de természetesen más nyugtató és görcsoldó készítmények is eredményesen használhatók az állatorvos ajánlása szerint. Amennyiben emberorvosi gyógyszert alkalmazunk, azt kell figyelembe venni, hogy általában az emberi adagok egynegyedét , felét adhatjuk rendszeresen a kutyának az állatorvos javaslata után.
A szájon át adagolt nyugtatószerekkel történő preventív gyógykezelést már néhány nappal a várható roham előtt ajánlatos megkezdeni.
Mivelhogy az epilepsziás rohamok gyakran szabályos ciklusokban jelentkeznek, ajánlatos a görcsroham idejét feljegyezni (napló vezetésével), majd a szabályos ciklusokat figyelembe véve a várható görcsroham előtt néhány nappal meg kell kezdeni a tablettás kezelést.
Többen is kedvezőnek találták főként a B1 D3 B12 és E vitamin, olykor hormonkészítmények adagolását is.
Megfelelő gyógyszerek alkalmazásával az epilepsziás betegségben szenvedő állat rohammentessé tehető vagy legalábbis a rohamok száma, illetve gyakoriság csökkenthető. Az epilepszia gyógykezelésének egyik alapeleme, hogy a biztosan epilepsziás tüneteket mutató pacienst minél hamarabb hatásos antiepileptikumokkal kell elkezdeni kezelni az állatorvos iránymutatása szerint.
A MACSKA EPILEPSZIÁJA
Az eszméletlenséggel járó merev-rángó görcsök a macskán is előfordulnak, azonban a hazai adatok szerint sokkal kisebb arányban, mint a kutyánál.
Bizonyos fokú nyugtalanság után az állat hirtelen megáll, lerogy, tudatát veszti, egész teste megmerevedik és különösen végtagjai mereven rángatóznak.
Szemei a szemizomgörcsök következtében ide-oda forognak, a pupillák tágak. A rágóizmok görcsös rángása miatt az állat szája habzik, nyelvét is véresre harapja. A lélegzés szapora, nehezített, hörgő.
Pár perc múlva a görcsök abbamaradnak, az állatok felállnak és szinte egészségesnek látszanak. A rohamok különböző időközökben ismétlődnek, néha naponta, máskor hetek, sőt hónapok múlva.
A roham alatt arról kell gondoskodni, hogy az állat vergődése közben ne sértse meg magát, ezért puha fekhelyre, lehetőleg kosárba kell elhelyezni.
A betegség megállapítása és a gyógyszeres kezelés - amint azt az előbbiek során olvashattuk - az állatorvos feladata.
Ezúttal kell megjegyeznem, hogy a súlyos bélparazitás fertőzöttség ugyancsak fokozott görcskészséget okozhat a macskákban. Férgesség esetén a kölyökmacskában a has térfogata megnagyobbodik, az elülső végtagon ún. zsugorodott „imádkozó” lábtartás és fokozott reflexingerlékenység észlelhető. Féreghajtásra számos igen jó hatású készítmény kapható az állatpatikákban (Cestal Cat-, Drontal-Cat tabletta, Kuma Plussz gél stb.).
A TÜNETI „EPILEPSZIA”
Az előbbiek során azt olvastuk, hogy az epilepsziás görcsöket az agy működészavara okozza, a rohamok elmúltával az állat teljesen egészségesnek látszik, a boncoláskor semmiféle kóros elváltozás nem észlelhető.
A tüneti vagy „másodlagos” epilepszia során jelentkező epileptoid görcsök azonban valaminő egyéb agyi alapbántalom következtében lépnek fel, melynek számos oka lehet.
A továbbiakban a teljesség igénye nélkül néhány olyan bántalmat fogunk felsorolni, melyek kóros idegrendszerű vagy görcsös állapot kiváltását okozhatják. Az epilepszia diagnosztizálása során a körülmények alapos mérlegelése útján lehetőség szerint ezeket a bántalmakat ki kell zárni.
1. Kiválthatja a „görcsös állapotot” a baktériumos eredetű agy- és agyburokgyulladás, amely az orr és melléküregei, a középfülgyulladás és a belső szem gyulladásos folyamatainak átterjedése folytán is létrejöhet.
2. Szopornyica esetén kétfázisú lázgörbe alakul ki. Étvágytalanság, bágyadtság, orrfolyás, kötőhártya-gyulladás, gyakran torokgyulladás és hasmenés is jelentkezik.
Az idegrendszeri tünetek egyes izomcsoportok görcsös rángásában mutatkoznak, olykor a hátulsó testfél lebénul.
3. A vér cukorszintjének csökkenése, mely például következménye lehet a kutya különlegesen megerőltető igénybevételének is. Éhezés, hormonzavar, májkárosodás stb.
4. Mérgezések is okozhatnak görcskészséget! Ilyenkor a kórelőzmény (lásd a Kistermelők Lapja egyik előbbi számában olvasható írást) és a tünetegyüttes értékelése (hányás, hasmenés stb.) adhat támpontot a diagnózis értékelésében.
5. Hypocalcaemia, a vérsavó kalciumszintjének a csökkenése. A szukáknál a szülés alatt, a szoptatás 6-10. napján, és leggyakrabban a szülést követő 30-45. napokon a nagymértékű tejtermelés idején észlelhető. A kis (tacskó) és középnagy (uszkár, spániel stb.) kutyákon egyre gyakrabban fordul elő, elsősorban akkor, ha pihenés nélkül ismételten szülnek, és a vemhesség, szoptatás idején mész-, foszfor-, továbbá D vitamin-adagolásban nem részesülnek. A gyakran szülő állat a tejjel kiürülő sókat tartalék hiányában nem tudja pótolni, ezért a vérsavó kalciumszintje alacsony értékre süllyed. Ez váltja ki a tetániás állapotot, illetve az ijesztő rohamokat.
A betegség váratlan lihegéssel és remegéssel kezdődik. A nyugtalanság fokozódik, az állat ilyenkor összevissza futkos, majd a hátulsó testrésze gyengül, meginog, elesik, végül megbénul. Olykor az állat az oldalán fekszik, és mereven nyújtott lábaival úszómozgásokat végez.
Időközben izomremegés jelentkezik, majd merev és rángógörcsök válthatják egymást. Az állat szája nyitott, cianotikus nyelve kilóg, fogai vacognak. A nyál az állat szájában habbá verődik. A rohamok időnként megszűnnek, ekkor a száj zárt. A légzés gyors és erőltetett, a végbélen mért hőmérséklet 41°C fölé emelkedik.
Gyógykezelésül kalcium-készítményeket, D vitamint, mellékvesekéreg-hormont, B1 vitamint és Coffeint szoktunk adni az állatorvos utasítása szerint.
A bántalmat kissé részletesebben írtam le, mert nem egyszer előfordult, hogy ilyen esetekben is az epilepszia gyanújával hívott ki a tulajdonos, ugyanis mint olvashattuk a tünetek nagyonis hasonlóak. De ha figyelembe vesszük a kórelőzményt, a szülést, szoptatást, akkor a két betegség könnyen elkülöníthető.
6. Idegrendszeri tüneteket válthat ki a hyperthermia, a szervezet hőmérsékletének túlmelegedése is. ugyancsak a napfény közvetlen hatása vagy a páratelt meleg környezet, mely hőtorlódást idéz elő. Ilyenkor az állatok e felesleges hőtől sem sugárzás, sem izzadás révén nem tudnak megszabadulni.
7. Vesebántalmak, a mellékpajzsmirigy hypofunkciója (= csökkent működése).
8. Agydaganat, agytályog, agyelfajulás.
9. Az agyat ért tompa ütés ugyancsak epilepsziás rohamokat válthat ki.
10. Idegrendszeri tüneteket válthatnak ki még a fertőző májgyulladás, a veszettség, a tetanusz is, de a leptospirózis, a toxoplazmózis is járhat idegrendszeri tünetekkel.
11. Az agy oxigénhiánya, anoxia miatt a szervezet megterhelése (pl: futtatás) a súlyos heveny szívgyengeség is kiválthatja a görcsös állapotot.
Amint látjuk az epilepszia megállapításához nagyon gondos körültekintéssel kell eljárni! Megjegyzem, hogy ma már lehetőség van az agy működésének, az esetleges működészavarok műszeres vizsgálatára, a beteg vagy beteggyanús állatokról elektro-encephalografiás felvételek készítésére (EEG).
A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2004. januárjában a Kistermelők Lapjában.
