Tibet I/1a

EGY HÉT TIBETBEN, A VILÁG TETEJÉN...

Már a gép ablakából feltűnik a Potala

A csomagokat mi visszük és adogatjuk fel a nem éppen korszerű repülőtéren, ahol a kínai gép várja, hogy Tibet fővárosába, Lhaszába vigyen bennünket.

A Himalája havas csúcsai felett repülünk. A masina tömve van a világ minden tájáról érkezett turistákkal, hegymászókkal. Mindenki az ablaknál szorong, gyönyörködik a látványban.

Hosszan visz az utunk egy hatalmas, kihalt tó mellett. Hogy miért kihalt? Egyetlen csónak sincs rajta, halásznak vagy horgásznak nyoma sincs a partján. Semmiféle élet nem mutatkozik benne. Fogalmunk sincs, hogy miért. 

Már a gép ablakából feltűnik a távolban egy magas domb tetején a félig fehér, félig vörösre festett impozáns palota, a Potala, a Dalai Lámának mindenkori székhelye. A Potalát az V. Dalai Láma 1645-ben kezdte építtetni.  Egyébként a mindenkori Dalai Láma volt Tibet világi és vallási vezetője.

A palota homlokzata

Tömegesen jönnek a hívők imamalmaikat forgatva, olvasóikat morzsolgatva az 1000 helyiséget magába ölelő palotához zarándoklatra. Sokan feltartott kézzel imádkoznak, mások leborulnak a szent hely előtt.

A Potala téren vagyunk. Régen itt jellegzetes tibeti házak álltak, de mikor 1951-ben elfoglalták a kínaiak, ezeket ledózerolták. Most vásáros piac. 1959-ben felkelés tört ki, amit a Dalai Láma vezetett. Amikor a felkelés elbukott, a kínaiak kegyetlen bosszút álltak. Egy éjjelen menekült néhány hívével a Himalája alig járható ösvényein a Dalai Láma Indiába.

A dózerolás előtt e helyen húzódott a Potala lábánál a Sol nevű kerület középkori hangulatú kettős boltsora. A tér mögött a kínaiak már modern városrészt létesítettek, és folyamatosan telepítik be a városba az övéiket (a kínaiakat). A vörös dombon épült festői palota Lhaszát Tibet ragyogó szívévé tette.

A Potala volt a kormányzat centruma: a parlament, a hivatalnoki és hivatalszolgai iskola, s mindemellett voltak benne kápolnák, lakosztályok, imádkozó cellák és sírboltok. És természetesen nagyszámú szerzetes is lakott itt.

A raktárhelyiségek leírhatatlan kincseket rejtettek, ősrégi fegyvereket, aranyporral festett kéziratokat. A pincékben tárolták az ország és a kolostorok tartalékkészleteit, a börtönben pedig fontos rabokat őriztek. A teljes falakat betöltő polcok rekeszekre vannak osztva. Minden rekesz egy-egy könyv helye. A könyveket fatáblák közé rakva és kendőbe tekerve tárolják. A borítótáblákat festés, aranyozás vagy véset díszíti.