VIETNAM 1995.
A jensói termelőszövetkezet
Látogatást
 tettünk a Hanoitól 10 km-re levő, jensói téeszben. 1959-ben alakult 13 
kis szövetkezet, majd 3 év elteltével 2 nagyobb lett belőle, míg 
1977-ben ez a kettő is egyesült. Az elnökhelyettesnő elmondja, hogy 1200
 család, mintegy 6000 fő él itt, melyek közül 2400 munkaképes, 63 
százalék nő.
Meghívást
 kaptunk a brigádvezető lakására, ahol bekukkantunk a hálószobába, a 
konyhába, a kamrába és a tisztaszobába. Míg ezeket megnézzük, elmondok 
egyet s mást a téeszről. Területe mindössze 449 hektár. Fő feladatuk a 
rizstermelés, de évente 750 tonna halat is fognak, melyből 250 marad a 
tagoknak, 500 tonnát adnak az államnak. Van szőnyegszövő üzemük, melyben
 évente 3600 szőnyeget készítenek, és valamennnyi állami exportra kerül.
 Az asszonyok nyugodtan dolgozhatnak, mert a téesz 500 férőhelyes 
óvodája fogadja a gyerekeket. Bölcsőde is van, ahol naponta kétszer 
ingyenes étkezést kapnak a nebulók. Az orvosi ellátást 7 felcser és egy 
nővér végzi. A gyerekszülési szabadság 2 hónap, amikor az anya 25 kg 
rizst kap havonta. 
És
 mennyi a kereset? Az átlagfizetés 250 dong! persze figyelembe kell 
venni, hogy a legszükségesebb dolgokból (rizs, ruha, cipő, cigaretta 
stb.) igen olcsón, jegyre kapnak bizonyos minimális mennyiséget. A 
jövedelemkiegszítés nagyon fontos része a háztáji. A háztáji föld 
azonban kicsiny, tagonként mindössze 42 négyzetméter. A nyugdíj a nőknél
 55, a férfiaknál 60 év után jár és a fizetés 75 százaléka. A 
temettetést a téesz díjmentesen végzi. Havonta két ízben van ingyen mozi
 a téeszben, nagy ünnepekkor pedig húst és más élelmiszert adnak a 
tagjaiknak a maximált állami, tehát jegyes áron.
A
 sertéstelepen ezek a 60-70 kilós állatok már kihíztak! Főként 
hántolatlan rizst és zöldségféléket kapnak. Évente 200 tonna húst 
termelnek, mely 85 százalékát ugyancsak az államnak kell leadni. 
Megkérdeztem, hogy milyen a szakember-ellátás. Van-e állatorvos? Ilyen 
szakembert nem ismernek. A sertéstelepet egy technikus vezeti, és ő lát 
el itt minden feladatot szőröstül-bőröstül. Az egyetemi végzettségű 
szakember még viszonylag elég kevés az országban.
Miközben kimentünk a rizsföldekre, egy kis üzlet mellett haladtunk el, aminőből nagyon sok van errefelé.
Ez
 a parasztház a falu szélén már nem volt olyan elegáns, mint a 
brigádvezetőé. Bambuszból készült, és a berendezése szerényen szólva is 
rendkívül egyszerű.
Íme
 a konyha! Ezt bizony nem szükséges takarítani. Szerelőt hívni sem kell,
 a csap sosem romlik el. A víz kéznél van a hordóban. Az elmosott 
edényről a földre csurog, ami rajta maradt, a szomjas föld egyből 
fölissza.
A meghalt ősök sem messze, itt a ház körül nyugszanak. Ők masszívabb, hosszabb életű házba kerülnek, mint amilyen az élőké...
A
 téeszben évente egyszer aratnak, és hektáronként 7 tonna rizst 
termelnek. Jól tudom, hogy évezredek óta vízben palántázzák, nevelik 
errefelé az életet adó rizst, ám amikor meglátjuk combig vízben a 
kitartóan hajladozó munkásokat, teljes elismeréssel kell adóznunk. Utunk
 során nem kizárólag a ragyogó napsütésben, de a szitáló esőben, 
nyirkos hidegben is ugyanúgy láttam őket dolgozni, és soha egyetlen 
szóval sem panaszolják a munkakörülményeiket.
Évente
 1200 tonna rizst termelnek, és a gépesítettség csak 25 százalékos, az 
emberi erő pedig 75, mert hiányzik az alaptőke. Ennek a viszonylag nagy 
tsz-nek csak 3 millió dong az alaptőkéje. Nagyon hasznos segítséget 
nyújtanak a munkában a bivalyok, hisz a gazdaság mindössze 6 traktorral 
rendelkezik, mely főleg szántással foglalkozik és 30 őrlőgépe van.
Mit
 lehet jegyre kapni és mennyi az ára? A fizikai munkás 20-25, a könnyebb
 munkát véghző dolgozó 13-15 kg rizst kap jegyre egy hónapban, és ezért 
kilogrammonként mindössze fél dongot kell fizetnie. Mindenkinek jár 
havonta 2 kg hús kilónként 2 és fél dongért, 1 kg cukor 2 dongért. 
Ugyancsak mindenkit megillet évente 5 méter ruhaanyag is. Az új 
házasoknak a tsz ingyen ad házhelyet. Nagyon sok gyereket láttunk! 
Mekkora a népszaporulat? Városban 3, falun általában 4 gyermek van 
egy-egy családban. Az átlagéletkor ma már eléri a 60 esztendőt.
A
 betonúton hosszan elterítették a rizst. Először nagyon vigyáztunk, hogy
 rá ne lépjünk, de kiderült, hogy a rizs cséplését éppen az erre haladó 
gépkocsik segítik elő. A cséplőgép elenyészően kevés, a kézi cséplés 
pedig embertelenül nehéz.












Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése