Vietnam III/1

VIETNAM 1995.

Haiphongban vagyunk...

...Vietnam második legnagyobb kikötővárosában. A települést már a XVII. században alapították, de 1886-ban elfoglalták a franciák és innen indultak az ország elfoglalására. A vietnami háborúk során bizony csaknem minden nap szerepelt a város neve a hadijelentésekben! Az amerikai haditengerészet a háború során teljesen körülzárta aknákkal, és a sorozatos bombázások során többek között 16 iskola is pozdorjává vált.

A folyóparton nem valami elragadó látvány fogadott. Milliónyi moszkító, szemét és bűz. A régen szép épületek gondozatlanok, egy-egy házban több család is lakik.

A trópusi éghajlat és az idő vasfoga, no meg a rendszeres karbantartás hiánya nagyon meglátszik. Persze s sortatarozásra nincs elegendő pénz, hisz az ország anyagi erejét teljesen kimeríti a sok háborúskodás mellet az életszínvonal minimális fenntartása. Persze e képek láttán azt is figyelembe kell venni, hogy 1945 körül még több millió ember halt éhen ebben az országban, mely csak az akkori megszállóknak (franciák, japánok) hozott busás hasznot.

Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy ezekben a dzsunkákban sokszor többgyermekes családok laknak és egyáltalán hogyan élhetnek ilyen körülmények között... Egyik-másikban 4-5 tagú család is ellakik. Valaha több mint 200 ezer ember élt ilyen rozzant bárkákban: valóságos bárkaváros volt itt, az ópiumcsempészek búvóhelye és a leánykereskedők vadászterülete.

De bent a városban a piacon ember ember hátán, csúcsos kalap csúcsos kalap hátán... Az országnak elsősorban a városlakók étkeztetése okoz komoly gondot. A jegyrendszer csak szűkös fejadagokat biztosít, a kiegészítés a piac feladata.

A likőrt és a cukorkát sokan vásárolják. Hogy miért? Mert hamarosan közeledik a holdújév, a TET ünnepe, ami a mi karácsonyunknak és a szilveszternek felel meg és a legnagyobb vietnami ünnep. Csirke, banán, szemét... Itt-ott elsurran egy vagy több patkány is, de erre a helybeliek nem sokat adnak.

Ez a cum-cum! Kompótként fogyasztják. Nagy mag van benne és csak vékony gyümölcshús-réteg. Nálunk aligha lenne kelendő.

A gyerekhad főként a hölgyeket kísérte, és amikor azok nem néztek oda, nagy kuncogások közepette csípték meg a nejlonharisnyájukat, mivel ez náluk ismeretlen, és különösen tetszett nekik.

A szomszédos utcában ugyanolyan tömeg fogadott. Itt még többé-kevésbé épen maradtak a régen szép házak erkélyei is. Aki már bevásárolt és van pénze, riksát fogad! Egyébként a riksa drágább, mint a taxi, bár e nagyvárosban alig egy-kettővel találkoztam. A szabadpiacon korlátlan mennyiségben kapható rizs, de az ára körülbelül húszszorosa a jegyre kaphatóénak. Külön szórakozást jelentett számunkra a rejtélyes zöldség- és gyümölcshalmok és az ismeretlen fűszerek tanulmányozása, miközben otthon januári nagy hófúvásokról érkezett hír. A banán itt néptáplálék. Igen olcsó és annyi van belőle, hogy nem győzi az ember szemügyre venni valamennyit. Csaknem 50 féle banánt termelnek Vietnamban. Az ananászhegyek, papajahalmok, grape fruit-dombok között arra gondoltam, hogy miként tudnék annyit enni belőlük, hogy majd ne kívánjam meg azokat odahaza!