Vietnam V/1a

VIETNAM 1995.

Az utca forgatagában 

A saigoni piac

Üljünk repülőre és utazzunk a régi Dél-Vietnamba! Nos, útlevélre van szükség, mert a két országrész között a közlekedés csak így lehetséges. Repülőgépünk Saigonban landol, ahol európai stílusú szállodánk a város központjában volt. Annak ablakából készítettem a képet. Alant a saigoni mohamedán mecsetet látjuk.

Italbolt. A mustra úgy van kitéve a pultra, mintha valami gyógyszertár volna.

Felmentem egy ház balkonjára, és onnan készítettem egy felvételt a piacról. A sokféle hangtónus, a sürgő-forgó utca látványa elragadó. Amikor még az amerikaiak itt voltak Saigonban - ahogy mondják - benzingőzben úszott a város. Ma a benzinkutak többsége nem működik, az ittmaradt hatalmas kocsik garázsban állnak. Sok a kismotor, de a kerékpár uralja a közlekedést. Lépten-nyomon kerékpárszervízzel találkozunk. Saigonban a városnak is, a piacnak is kettős arculata van: vannak gazdagok, de vannak nagyon szegény emberek is, és bizony nem kevés az úgynevezett lumpen elem sem.

Itt az árusok is jobban öltözöttek, és nem a földön, gyékényre kirakodott módon árusítják a portékáikat. Elfogadhatóbb a higiénia is. De nem hittünk a szemünknek a zsibvásár láttán! Bömböl a hivatalosan kártékonynak és tilosnak ítélt rockzene, és van itt minden! Sztereó rádiók, magnók, lemezjátszók, hifi-tornyok a japán elektronika legelső vonalából. Ki tudja, milyen csatronából érkeztek e nagy világváros piacára?

A kofák dongban is meg dollárban is mondják az árakat. Kapható itt fényképezőgép, légkondícionáló, olasz sportcipő, amerikai farmerruha. Értékes régiségek is vannak, drága elefántcsont-szobrok, márkás italok és cigaretták. De a kulcstartók, körömcsipeszek társaságában jól megférnek a gyógyszerek és az injekciós tűk. Az orvosi műszerek gazdag kínálatából egy sebész, nőgyógyász vagy akár fogorvos is válogathatna. Eleinte megpróbálták befagyasztani a magánkereskedelem csatornáit, de hamarosan kiderült, hogy az állami kereskedelem önmagában még nem képes megbirkózni az ellátási gondokkal. Újra helyet kapott a kistermelés, sőt a hatóságok szemet hunynak a feketepiac működése felett is.

És porcelánok minden mennyiségben. Honnan jön a kínálat a feketepiacra, mely felett a hatóságok szemet hunynak? Több tonnányi ajándékcsomag érkezik az amerikás vietnamiaktól, de állítólag rengeteg csempészárut hoznak Thaiföldről is.

A virágárusok utcája. Azt hiszem, a látvány nem igényel kommentárt. Sokáig elnézegettük a különböző színekben pomázó virágáradatot, és jópár egzotikus növényt mi sem láttunk eddig, nem is ismertük azokat. Ezek nem kiültetésre váró fák, hanem a TET ünnepre, eladásra kerülő karácsonyfák. Mindenki viszi a TET jelképét, a rózsaszín barackvirágos TET-fát, mely majd éppen az ünnep idejére öltözik virágdíszbe.

Kókuszbél felvagdalva: kopra. Ebből készül a kókuszreszelék, a sütemények és különféle édességek ízesítője. Ebből sajtolják a könnyen emészthető, egészséges kókuszolajat is.

Itt kaphatók szárított halak, kígyók, békák és más-más varázsszerek garmadája. Persze nem a földről kínálja, de mi a pult mögé fényképeztünk.

Számtalan dolgot kínáltak, amiről nem tudtuk, hogy micsoda. Amikor rákérdeztünk, irgalmatlanul kinevették a tájékozatlanságunkat.

Üdvözlőlapok a TET ünnepére! Rajtuk a jókívánság vietnami vagy kínai írással. Az amerikánus vietnamiak is kaphatnak hazai jókívánságot, mutatja a rengeteg nemzetközi boríték.

A kedvezőbb időjárás, a dúsabb föld még méretesebb és tetszetősebb kínálatot biztosított a piacon. Amíg sétálunk, talán el kell mondani, hogy ma a várost Ho Shi Minh városnak nevezték el. Észak és Dél között csak útlevéllel lehet közlekedni. Aki el akarja hagyni a 3 és fél milliós nagyvárost, külön engedélyt kell kérnie. Északról át lehet települni délre, de fordítva ez már nem lehetséges. E hazánknál csaknem négyszerte nagyobb területű országban a művelhető földterület alig haladja meg a hazánkét.

Szinte alig hihető, hogy ebben az országban 1945-ben több mint 2 millió ember halt éhen! Ma is vannak ellátási gondok, a jegyrendszer csak a minimális szükségletet biztosítja. De még több millió hektár olyan terület is van, amit művelés alá lehet vonni. Ez indokolta azt a rendelkezést, hogy a zsúfolt nagyvárosokból több millió embert átirányítottak az új gazdasági övezetekbe, a lakatlan vidékekre, ahol új rizskultúrákat, vagy ha nem megy a rizs, déligyümölcsöket, főként az igénytelenebb ananászerdőket létesítettek.

Míg Hanoi a francia gyarmatosítók keze nyomán szerveződött egykor várossá, Saigon az amerikai életforma jegyeit viseli magán. A franciák ropmantikus kis egyemeletes palotákat építettek a hanoi tavak partján. Saigonban az amerikaiak és a hozzájuk kapcsolódott dél-vietnami tőkés réteg szupermodern, formatervezett, ám sűrű szögesdrót-spirálokkal övezett villákat, erődszerű középületeket hagytak maguk után. Az amerikai óriásautók méreteihez igazodtak a széles utak is. A Le Loy királyról elnevezett főutcának ma csak a két szélső sávját használják - ezek is kényelmesen megbirkóznak a forgalommal. Saigon központjában épült néhány luxusszálló tetőkerttel, uszodával. Néhány sarokkal távolabb azonban itt is feltűnnek a több generációnak otthont nyújtó, egymáshoz ragasztott apró házacskák. Ma a városbeliek többsége ismét kerékpáron jár. Az energiaellátás-nehézségek miatt korlátozni kellett a benzinfogyasztást. Akinek sikerül üzemanyagot szerezni, legfeljebb kismotoron furikázik. Errefelé cicomásabbak a riksák is, mint északon. Napernyő vet árnyékot a kényes saigoni kisasszonyokra. A lányok a kerékpározáshoz is kesztyűt húznak, ami Északon ismeretlen. És bár az országegyesítés után visszavették a hagyományos fekete selyemnadrágot, hozzá a legdivatosabb pamuttrikót viselik. Aki Saigonban a világhírű éjszakai élet dúsan burjánzó örömeit keresné, az bizonyosan csalódik. Este 9 után a nyilvános helyek már nincsenek nyitva!