Vietnam V/4

VIETNAM 1995.

Munkában

A lakkfestészet a XVII. században alakult ki Vietnamban, azóta pedig tökéletes művészetté fejlődött.

A lakküzemben a híres, nagyrészt exportra kerülő, gyönyörű lakktáblák és -vázák készülnek. A Dong Song Szövetkezet elnöke fogad bennünket, aki elmondja, hogy egy régi mester (művész) 40 éves gyakorlat után 1500 dongot is keres havonta, a többi szakmunkás átlaga 5-800 dong.

Ezek a vázák kenyérfából készültek, amelyre 18 réteg lakkot vittek. Egy kanadai rendelésű remekmű 22 lakkréteget igényelt! A képen látható figurákat gyöngyházzal rakták ki. Csak az exportérték 3 millió dongot tett ki egy esztendőben. Hogyan készülnek a műremekek? Előbb a kenyérfa deszkát átitatják és bevonják egy bizonyos anyaggal, majd a festő rárajzolja a képet és tojáshártyával bevonja. Ezután legalább 12 lakkréteget kell rátenni, és minden réteg után 24 óráig szükséges szárítani.

A legutolsó művelet, hogy valaminő vegyi anyaggal vonják be a képet. Amíg egy kép vagy váza elkészül, hozzávetőleg három hónap telik el. A fekete lakkot 3/4 részben tiszta lakkból, egynegyed részben terpentinből készítik, amihez vas- vagy rézszulfátot is adnak. Ezt újra lecsiszolják, amíg a felület sima, fényes lesz, mint a porcelán.

Ha a lakk megszáradt, ott kezdődik a festő igazi munkája. Amikor kész a festés, ráteszik a lakkfestékbe belesimuló fémlapocskákat, tojás- és kagylóhéjakat, amelyek szinte észrevétlen illeszkednek a képbe.

A Saigon folyót látjuk, itt már valóban trópusi a táj. Január volt és 30-35 °C-ra is felugrott a hőmérő higanyszála. Észak és Dél között minden vonatkozásban nagy a különbség. Itt jól látszanak a saigoni rezsimbe pumpált dollármilliárdok. Bővebben terem a rizs, gazdagabbak a parasztok...

...persze csak azok, akiknek valóban van rizsföldjük, vagy az újonan létesült szövetkezetekbe tömörültek. Az ő házaik téglából épültek. Mindjárt az udvaron egy hatalmas kókuszpálma. A gyümölcsfák királyának nevezik, 15-20 méteres magasságot is elérhet. A dió külső felületét borító háncsból szőnyeget, kötelet fonnak, a kemény csonthéjból dísztárgyakat faragnak, a gyümölcsöt elfogyasztják. Maga a gyümölcs két részből áll: a kókuszlé a tejnél valamivel hígabb, édeskés ital, a nagy melegben kitűnő hűsítő és a hófehér bél, a kopra kedvelt csemege, élelmiszeripari nyersanyag.

A rizsföldeken évente kétszer aratnak. A háború bizony sok kárt okozott, mert a falvak lakosságát, ahol szimpatizáltak az északiakkal, koncentrációs táborba zárták, és nem sokat törődtek azzal, hogy parlagon maradtak az értékes rizsföldek. A vízátemelés többnyire itt is kézi erővel történik. Sokáig elnéztük ezt a rendkívül nehéz munkát, amit oly kitartóan és sokszor nők végeznek.

Délen már több traktorral is találkoztunk, melyek főként a szántást végzik, és nagymértékben megkönnyítik a rizsmunkások igen kemény munkáját. Sok helyen bivaly dolgozik. Egész nap a vízben szántani - talán csak az tudja igazán értékelni, aki ezt a mi földjeinken víz nélkül már megpróbálta.

Egy megszokott helyzetkép: a jószág most nincs szolgálatban, legelészik. Kis gazdája a hátán őrzi. Sok bivalypásztor kisfiút láttunk, aki igazán jóízűt aludt állata hátán.

Errefelé a tehén is nagyon értékes. A téesz-tagok jövedelmét a tehéntej jócskán kiegészíti, no meg a jegyes élelmiszerek szűkösségét is.