Vietnam V/1b

VIETNAM 1995.

Az utca forgatagában
Élet az utcán

Az idős úr nyugdíjas tanár. Ő még ragaszkodik a jellemző öltözékhez, a bajusz- és szakállviselethez.

Íme a lányok, akik nagyon szégyenlősek. Vietnamban általában példás házaséletet élnek. Ha két fiatal úgy dönt, hogy összeházasodnak, a fiú szülei megjelennek kérőben a lányos háznál. Illik némi ajándékot és vodkát vinni. Valamikor ez is másként volt, mert a nősülendő ifjúnak akár 7 esztendeig is dolgoznia kellett a jövendőbeli apósánál. A hét évről ma már szó sincs, de megesik még manapság is, hogy az ifjú vőlegény fél évet vagy akár egy esztendőt is megdolgozik a feleségért egyes vidékeken. A hozományt - mely igen szerény ugyan - a férfi adja. A vietnami nők szépsége közismert. A hosszú gyarmati uralom, a világ minden részéről idesereglett zsoldos katonák prédának tekintették őket. A nehéz élet, a küzdelem a mindennapi falatért százával, ezrével juttatta a lányokat, asszonyokat az utcára. Igaz-e a többnejűség? - kérdeztük. Valóban csak 1960-ban fogadta el a VDK parlamentje az új alkotmányt, mely szigorúan megtiltotta a többnejűséget, melynek egyik oka az volt, hogy a nők sokat dolgoztak és a kényelmesebb férfiak szívesen házasodtak többször, hogy magukat a munka alól mentesítsék.

A fotós kollégám japán gépe perceken belül elkészíti a fényképet. Ő is itt vadássza a témát az utcán. Ő minket, mi őt fényképeztük, így hát összebarátkoztunk - üzlet nélkül.

Az utcai étkezde délen is elmaradhatatlan! Itt már egy komplett vietnami ebédet is végig lehet enni, és akár banánnal be is fejezhető az étkezés.

Északon, amikor az étkezőket fényképeztük, azonnal elfordultak, nem szerették a kamerát. Itt Saigonban egyáltalán nem zavartatták magukat. Ott mindenütt pálcikával ettek, itt kanalat és villát is lehetett kapni az utcai restaurantban.

Sok minden volt az apró tálakban, amit keverve fogyasztottak, de a rizs és a halmártás - amivel végül is nyakon öntötték a húsdarabokból, gombából, haldarabkákból és rizsből álló keveréket - sohasem hiányozhatott. A nuoc mamnak nevezett halmártás a vietnamiak általános ételízesítő dresszingje. Úgy készül, hogy tengeri halakat hordókba gyömöszölnek, s azok a tűző napon hetekig, hónapokig állnak jól besózva. Végső soron egy erősen pikáns ízű nedv keletkezik, melynek kitűnő íze van. Ital nem jár az ebédhez! Az étterem mellett levő kókuszárus portékája, a kókusztej nagyszerűen csillapítja a szomjúságot, de a teaárusra sem kell sokat várni, aki kocsijával jár-kel, és kínálja a cukortalan, keserű teát.

Meglepődtünk kicsit, amikor megtudtuk, hogy expressz vasalást is vállalnak az utcán! Tessék, meg is lehet várni...

Errefelé délen több ilyen háromkerekű kiskocsi is futott az utcákon: sze lamnak hívják, kisfogyasztású, személy- és árufuvarozásra egyaránt használják.

És mit csinálnak ezek a lányok? Bételt rágnak! Közben tereferélnek. Köröskörül az aszfalton véres cseppek: a bételrágás nyomai. Ennek a szenvedélynek évszázados hagyományai vannak. A bételbors bódító ízű levelébe egy szelet arekadiót csavarnak, egy csipet mész kerül hozzá, és máris lehet élvezni, rágcsálni, de a harapás nyomán kicsorduló piros nyálat ki kell köpni, mert erősen csersav tartalmú.

 

A mozgóárus edényében megpillantottam kedvenc vietnami ételemet a nemet. Finom rizslisztből hártyavékonyságú tésztát gyúrnak, azt vízben kifőzik, kis tarisznyákat készítenek belőle, amit vagdalt hússal, rákkal és gombával töltenek meg, fűszerezik és olajban kisütik.