2011. szeptember 12., hétfő

Baromfi-kannibalizmus

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

HOGYAN ELŐZZÜK MEG A SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZÓ BAROMFI KANNIBALIZMUST?

Gyakran fordulnak a gazdák azzal a panasszal az állatorvoshoz, hogy a tyúkok vagy csirkék egymás tollát csipkedik, nyugtalanok, a tojástermelés csökkent, a takarmányfelvétel és értékesülése romlik.
Nem egyszer azonban súlyosabb a panasz, ugyanis az állatok idegesek, egymást támadják, vérző sebet ejtenek egymáson! Nem egy olyan esetre is emlékszem, amikor néhány óra alatt a csirkék 30-40%-át a szó szoros értelmében „kibelezték” a társai. Ez utóbbit nevezzük kannibalizmusnak. Igaz, hogy a kannibalizmus sokkal súlyosabb gazdasági veszteséggel jár, mint a tollcsipkedés, de tudni kell, hogy az oktana mindkét bántalomnak hasonló, és a tollcsipkedés bármely pillanatban átcsaphat a kannibalizmusba.
Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy elsősorban e bántalmak megelőzésére kell törekedni, mert bár a kóros jelenség fellépésekor a veszteségek gyors beavatkozással csökkenthetők ugyan, de a bántalom megszüntetésére gyógyszeres lehetőség nincsen. A megelőzésre kell törekedni. A továbbiakban ezzel kapcsolatban szeretnénk néhány tanácsot adni.
MI OKOZHATJA?
Előre kell bocsátani, hogy a bántalom számos kiváltó okból keletkezhet, melyek kiderítése sokszor nem könnyű feladat. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a kiváltó ok megszüntetésével sem biztos, hogy sikerül a kóros jelenséget felszámolni, mert a kannibalizmus rossz szokássá válhat, és akkor már az optimális körülmények sem elegendőek az állomány nyugalmához és a kóros tünetek teljes megszüntetéséhez.
Régebben bántalmat kizárólag hiánybetegségnek tartották, és főként az állati fehérjék, a vitaminok és a konyhasó hiányával indokolták a baj fellépését. Úgy gondolták, hogy a baromfi ösztönösen keresi azt az anyagot, ami a szervezetéből hiányzik. Ezért csipegeti a tollat, ezért csipkedi társainak a taréját, lábát, ezért töri fel a tojást stb.
 Az „elromlott” tyúk a tojásevést még akkor is gyakorolni fogja, ha a takarmány hiányosságát kiegyenlítettük, a kannibalizmust pedig társai tömegszokássá hatalmasíthatják.
Az biztos, hogy a hajlamosító körülmények döntő szerepet játszanak a bántalom fellépésében, az elhatalmasodásában pedig kedvez a zsúfoltság, az unalom és a kaparási alkalom hiánya.

A LEGGYAKORIBB HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

1. Ami a takarmányozási hibákat illeti, legtöbben a fehérje, a vitaminok és az ásványi anyagok, valamint a nyomelemek hiányát okolják a bántalom kialakulása miatt.
2. Ugyancsak jelentős szerepet játszik a nyersrost-hiány. A nagyobb nyersrost-tartalmú gabonafélék, a zab, az árpa, korpa stb. a jóllakottság érzetét keltve járulnak hozzá az állatok nyugalmához.
Evvel magyarázható, hogy sokan a granulált tápok etetését teszik felelőssé a bántalom fellépéséért. Ezek az alacsony rosttartalmuk miatt is hajlamosítanak a rossz szokás kiváltásában, ugyanis a felvételükhöz rövid idő szükséges és az állatok többet unatkoznak.
3. Az éhségérzet ugyancsak fokozza az állatok agresszivitását, főként, ha a takarmány fehérjékben és aminosavakban amúgy is szűkölködik.
4. Segíti a bántalom kialakulását, ha nincsen elegendő etető- és itató edény.
5. Az unalom. Amint arról szó esett, az intenzív tartás során a koncentrált takarmányból az állat gyorsan jóllakik, a szükségleteit rövid idő alatt kielégíti. Az erre hajlamos egyed unalmában előbb csak zaklatja a társait, majd rákap a tollcsipkedésre, a vér láttán pedig ez további ingerként szolgál és a kannibalizmus tovább fokozódik.
6. A tartási hibák közül elsőként a zsúfoltságot kell megemlíteni. A kiváltó okok közül a nagy állománysűrűség (pl. 7-8 tyúk/m2) elsődleges szerepet játszhat a kannibalizmus fellépésében.
A különböző stressz-hatásokra fokozódik a feszültség, majd „hisztéria” formájában lép fel a kannibalizmus (= pszichózis). A zsúfoltság során, a korlátozott menekülési lehetőség következtében a védekezésre kevésbé képes egyedek már igen korán felkeltik társaik kannibál ösztöneit, amit a fehér tollruhán megjelenő vörös vércseppek csak fokoznak.
7. A levegő nagy vagy éppenséggel nagyon kis páratartalma, porszennyezettsége, a szellőztetés hiánya külön-külön is, de főként együttesen segítik a rossz szokás kialakulását.
8. A stressz-hatások, valamint minden olyan tényező, amely megzavarhatja az állatok megszokott életritmusát (frontátvonulások, lárma, oltások, takarítás, káros rágcsálók, pl. patkányok jelenléte stb.) nyugtalanságot kelt és az agresszivitás kiváltója lehet.
9. Az erős megvilágítás ingerlékenyebbé teszi az állatokat, ugyanakkor a félhomály nyugtatólag hat.
10. A külső paraziták nyugtalanítása ugyancsak kedvezőtlen közérzetet kelt, és a rossz szokás fellépését elősegítheti.
11. A tojófészkek hiánya a kannibalizmus egyik kórformáját, a kloakacsípést segíti elő. Ennek feltétele, hogy a támadó röviddel a tojásrakás után a kloaka záródása előtt tudja megsérteni a kloaka nyálkahártyáját. Ennek a rossz szokásnak főként a talajon eltojó állatok szoktak az áldozatává válni.
12. Bizonyára az erre hajlamosító genetikai tényezők is szerepet játszanak a rossz szokás kialakulásában az arra hajlamos egyedekben, melyek elkezdik a kóros tevékenységet, ami azután tömegjelenséggé válik.
MEGELŐZÉS
Mindenekelőtt az előbbiekben felsorolt hajlamosító vagy kiváltó okként szereplő hibás tartási és takarmányozási körülményeket kell kiiktatni.
Már nagyon régen eredményesen alkalmazták a csőrkurtítást a baj megelőzésére, ezzel kapcsolatban azonban az állatok védelmére és kíméletéről szóló törvényt kell betartani.
Az elfoglaltság célját szolgálja a csomókba felfüggesztett lucerna és a homokba kevert szemes-takarmány is.
És amit nem szabad! Nyers húst sohasem szabad etetni a baromfikkal, azt csak megfőzve vagy darálva ajánlatos a takarmányba keverni.
Ugyancsak kerülni kell a csirkék megjelölését festékkel, amit pedig gyakran látok a gyakorlatban! Különösen az élénk színű festékek a veszélyesek, mert ezek még inkább kannibalizmusra ingerlik az erre hajlamos egyedeket.
MI A TEENDŐ A KANNIBALIZMUS FELLÉPÉSE SORÁN?
1. A legelső dolog, hogy megkeressük a legagresszívebb egyedeket, a „kannibálokat” és azonnal kiemeljük az állományból.
2. Ugyancsak kiemeljük a sérült állatokat, mert a vér a társaikra ingerként hat.
3. A sérüléseket helyileg kezeljük. Erre alkalmas a Kubatol spray, esetleg más fertőtlenítő oldat, pl. Betadine stb.
4. A zsúfoltságot megszüntetjük.
5. Ha zárt térben vannak az állatok, a megvilágítást csökkentjük.
6. Olykor bevált a csomókban felfüggesztett lucerna vagy a homokba kevert szemes-takarmány is.
7. Az előbbiekben leírt hajlamosító vagy kiváltó okokat a lehetőség szerint megszüntetjük.
Miután sokan kérik, itt kell megjegyeznem, hogy a baromfik megnyugtatására alkalmazott Galloxazin nevű takarmány-kiegészítőt kivonták a forgalomból!
8. Végül pedig szólni kell a konyhasóról, amit nagyon sokan alkalmaznak a takarmányba keverve a kannibalizmus megszüntetésére. Való igaz, hogy a konyhasó a takarmányba keverve többnyire csökkenti, olykor pedig meg is szünteti a kannibalizmust, amit általában 2%-os takarmány-koncentrációban szoktak alkalmazni.
Mégsem javasoljuk a NaCl-ot a kannibalizmus megszüntetésére főként a módszer veszélyessége miatt. Ugyanis nagyon könnyen állománymérgezést okoz, ha az állatoknak nagyobb mennyiségben, hosszabb ideig vagy megfelelő mennyiségű ivóvíz kiegészítése nélkül alkalmazzák, ugyanakkor a konyhasótöbblet rontja a termelési eredményeket, a testtömeg-gyarapodást és a tojástermelést is.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2005. januárjában a Kistermelők Lapjában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése