2011. szeptember 23., péntek

A házinyúl kannibalizmusa, magzatfalása

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A HÁZINYÚL KANNIBALIZMUSA, MAGZATFALÁSA

Nem egyszer azzal a panasszal keresi fel a bosszús tenyésztő az állatorvost, hogy az anyanyúl az ellés során vagy azt követően felfalta a magzatait. Az első kérdés, hogy mi okozhatta, mi a teendő és érdemes-e az ilyen anyát újból befedeztetni?
Tudni kell, hogy csak akkor beszélhetünk valódi kannibalizmusról, mint súlyos viselkedési zavarról, ha az anya az ellés közben vagy azt követően az élő magzatát falja fel! Az anyanyúl ugyanis rendszerint csak azon magzatait eszi meg, amelyek a fialás közben elhullottak vagy élettelenül születtek. Ez a viselkedés azonban genetikailag rögződött, természetes, ösztönös magatartás, ami csupán az ellés időszakára vagy az ellés utáni néhány napra szorítkozik.
A kannibalizmusra, erre a nagy veszteséggel járó kóros viselkedésre elsősorban takarmányozási és tartási hibák, hiányos ásványianyag-ellátottság, ivóvízhiány vagy idegrendszeri izgalom hajlamosít.
Lehetséges, hogy a viselkedés zavara az ellés után módosul és a kannibalizmus a további ellések során elmarad, kétszeri előfordulása esetén azonban az anyát selejtezni kell.
MI OKOZZA?
1. A kóros jelenség kiváltásáért mindenekelőtt a hiányos hibás takarmányozás lehet felelős. Elsősorban a fehérje és az aminosavak, az ásványi sók, nevezetesen a kalcium és a foszfor, a nyomelemek és főként a kobalt és a réz valamint a vitaminok (A, D, E stb.) hiányára kell gondolni.
Sokan úgy tartják, hogy a takarmányozással nem lehet baj akkor, ha az állatok nyúltápot is kapnak, meg vitamin-kiegészítésben is részesülnek. Pedig ez nem egészen így van! Ugyanis nemcsak a takarmány mennyisége és összetétele fontos, de annak minőségére is nagy gondot kell fordítani.
Adott esetben a helyszíni vizsgálataim során nemegyszer úgy találtam, hogy a széna penészes volt, a nyúltáp „határideje” (szavatossági ideje) lejárt és olykor megavasodott.
Azt pedig tudni kell, hogy a nem megfelelő minőségű, penészes, dohos, fülledt, avas takarmány egyéb bajok előidézése mellett antivitaminként is hat, ami azt jelenti, hogy a vitaminok biológiai hatását annulálja, „megsemmisíti”.
Azt is tudni kell azonban, hogy bizonyos gyógyszerek (pl. szulfonamidok, antibiotikumok) hosszabb ideig adagolva ugyancsak megsemmisíthetik a szervezet vitaminkészletét, és vitaminhiány lép fel.
Az is igaz, hogy az egységes nyúltáptól nem várható, hogy egyaránt és maradéktalanul kielégítse a növendék, a hízó vagy éppenséggel a tejelő anyák tápanyagszükségletét is.
2. Sokan úgy tartják, hogy a magzatfalás elsődleges oka a vízhiány! Az anyanyúl az ellés idején, ha hiányos a víz és az ásványisó-ellátás, a hiányérzetét a fiókák testének nyalogatásával igyekszik enyhíteni. Ezután már csak egyetlen lépés a magzat megrágása, esetleg felfalása. Ismert tény, hogy elléskor az anya vízfogyasztása hirtelen nő, sok esetben a rendes napi adag két-háromszorosát is elfogyasztja.
És mennyi az ivóvízszükséglet? Még ma is van olyan nyulász, aki úgy gondolja, hogy a víztartalmú takarmányok (friss zöld, gyökérgumósok stb.) etetése során azok maradéktalanul kielégítik a nyúl vízigényét. Holdas doktor vizsgálatai bebizonyították, hogy a nyúl bizony igényli az ivóvizet és nem is keveset! Mérései szerint a 10-12 hetes húsnyulak naponta 0,3 liter vizet fogyasztanak, a szoptatós anyanyulak pedig például 8 fióka szoptatásának időszakában naponta akár egy liter mennyiségű vizet is igényelnek.
Nagyon fontos, hogy az ivóvíz téli időszakban is folyamatosan a nyúl rendelkezésére álljon és legyünk figyelemmel arra, hogy ne legyen túl hideg, és ne fagyjon be. Talán még fontosabb a víz szerepe a nyári időszakban, amikor hiány nemcsak a tejtermelés csökkenésével, a fiókák éhezésével, a húsnyulak súlygyarapodásának az elmaradásával, a szőrnyalogatással, magzatfalással, de a gyakorlatomból is tudnék több olyan esetet is elmondani, amikor a végzetes hőgutával is járt.
3. Ismert tény, hogy a nyúl nagyon érzékeny a konyhasó hiányára. Még szálastakarmány és abrak etetése során is ajánlatos 1%-nyi konyhasót keverni a takarmányhoz vagy nyalósót adni. Ez fokozottan érvényesül, ha káliumban gazdag takarmányokat (répa, burgonya) etetünk.
4. Ugyancsak magzatfaláshoz vezethet minden olyan körülmény, ami idegesíti az anyát és kiváltja annak agresszivitását. Ezúttal mindenekelőtt a káros rágcsálókra (egér, patkány) kell gondolni, de jó, ha a kutyát, macskát is távol tartjuk a nyulaktól.
5. Egyéb stressz-hatások is kiválthatják a kannibalizmust, mint például a frontátvonulás vagy egyszerűen az anya megszokott életritmusának a megzavarása. Egyik tenyésztőtársunk például avval ingerelte az anyanyulat, hogy jelenlétében rakta a fészekbe a síró fiókákat. Erre az anya dührohamot kapott és széttépte a magzatait.
6. A vizelettel szennyezett szőrt szívesen nyalogatja a nyúl. Ez pedig gyakran szőrrágáshoz vezet. Amint pedig arról már szó esett, a szőrrágástól már csak „egyetlen lépés” a kannibalizmus kialakulása.
7. Előidézheti a kóros tevékenység kialakulását az anyának a gondatlan előkészítése az ellésre, netán az éhségérzete is.
8. Gyakrabban fordul elő a magzatfalás az először ellett vagy a túl korán tenyésztésbe vett nőstényeknél is.

NÉHÁNY GYAKORLATI TANÁCS A BAJ MEGELŐZÉSÉRE

A nyúl kannibalizmusát, a magzatfalást jórészt megelőzhetjük, vagy legalábbis jelentősen csökkenthetjük a veszteségeket, ha kiküszöböljük az előbb felsorolt, magzatfalásra vezető körülményeket. A továbbiakban elmondok néhány olyan gyakorlati tanácsot, melyet a praxisomban magam is eredményesen alkalmaztam, vagy éppenséggel tenyésztőtársaimtól láttam, hallottam.
1. Az anyanyúl ellését megelőző napon ajánlatos burgonyát főzni, azt gyengén összenyomva, hogy kissé megrepedjen, sóval behinteni. Azt az anya gyorsan befalja, majd körülbelül fél liter orosz teával felesben higított tejet kap, amelybe kevés cukrot tehetünk. Ennek itatását naponta többször is ajánlatos megismételni. A háziszer kedvező hatása jól beleillik az előbb felsorolt hiányok korrigálásába is.
2. A szénafélék, a hagyományos abrak és a granulált tápok etetése mellett ne feledkezzünk meg a gumós növények, az úgynevezett lágy eleség adagolásáról sem.
Itt az előbb említett burgonya mellett, mely nemcsak szénhidrát, de B- és C-vitamin tartalma miatt is nagyon előnyös hatású, igen kedvező a magas cukor- és inzulintartalmú csicsóka és a karotint tartalmazó sárgarépa etetése.
3. Ugyancsak nagyon hasznos a takarmányrépa, de azt mindig egyéb takarmánnyal együtt adjuk, mert ha az állat sokat fogyaszt belőle, hasmenése lesz.
4. Szintén ajánlatos a korpás víz itatása, az élesztősített takarmány etetése és magas vitamintartalma miatt a csukamájolaj vagy a sörélesztő adagolása.
5. A széna etetése többféle kedvező hatása mellett azért is nagyon fontos, mert ha kevés ballaszthoz jut az anya, akkor a ládában levő alomanyagot elfogyasztja, ami emésztőszervi bántalmakhoz vezethet.
6. Vetési professzor ajánlása szerint a veszteségeket jelentősen csökkenteni lehet, ha a nyulász ott van a fialásnál, az újszülött állatokat az elletődoboz szőrfészkeibe rakja, ha szükséges előzetesen infralámpa alatt felmelegíti, és néhány óráig nem engedi az anyanyulat a fiaztatódobozba bemenni.
7. A fialás után a halva született kisnyulak nem maradhatnak a fiaztatódobozban, melyeket az anya többnyire az alom alá süllyeszt! Különösen a nyári hónapokban, ugyanis a gyorsan rothadó hullákból felszabaduló mérgező bomlástermékek és baktériumok gyors elszaporodása miatt az egész alom elpusztulhat.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. februárjában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése