2009. november 30., hétfő

Beleolvashattam a naplójába 7.

EGY NEHEZEN KEZDŐDÖTT NAP, MELY SZOKATLANUL VÉGZŐDÖTT

Azon az augusztusi napon hajnali 4 órakor éles csörgéssel verte fel az alvó családot is a telefon. Magyarsarlósról hívtak, hogy a 25 literes (ez napi tejtermelést jelent) nagyon értékes tehén nem tud megelleni, nagyon erőlködik, nyög, de se magzatvíz, sem pedig magzat nincs!
Sürgős eset, az elhúzódó vajúdás a magzat halálát okozhatja, pedig az ilyen nagytermelésű tehénnek ha üszőborja születik, ugyancsak nagy értéket jelent. A kávémat sem ittam meg nagy sietségemben, bekészítettem a Trabantba a szülészeti műszereket, és indultam a helyszínre. Gyorsan odaértem, semmi nem akadályozott, az utam nyugodt volt, kiszámítható - még aludt, csaknem teljesen kihaltnak tűnt a város. Jócskán sötét volt.
Az ellésre várva már segítő embereket is hívott a gondos gazda, akik ott vártak az istállóban. A tehén ellése egyébként is nagy esemény a háznál, mert nemcsak nagy értéket képvisel, de a család jelentős megélhetési forrása is.
Már a külső vizsgálat során a leírt tünetek mellett láttam, hogy a vulva az egyik oldalon jóval nagyobb, sokkal duzzadtabb. Rossz jel! Gondoltam, hogy nem egyszerű esetről lehet szó... Ez egyik tünete lehet a méh csavarodásának. A feltételezésem sajnos a hüvely, majd a rektális (végbél) vizsgálat során valóban beigazolódott. A méhnyak zárva volt, miközben az állat rendületlenül erőlködött, fájdalmasan nyögött, gyakran kevés bélsarat ürített. Főként a gazda felesége nagyon ijedt volt, néha a könnyeit is törölgette.
Bizonyára szánalmas volna, ha a méhcsavarodás keletkezését, tüneteit, kezelésének lehetőségeit részletezném, a lényeg, hogy vissza kell csavarnom a méhet, és szabaddá kell tennem a szülőutat a borjú kitolásához.
Mindenekelőtt injekciókat adtam a tehénnek (izomrelaxánsok stb.), majd kivezettük az állatot az udvarra, ahol egy nagyobb füves térség lehetőséget adott a területigényes műtét elvégzésére.
Ezután összeköttettem a páciens 2-2 lábát, lefektettem, én pedig mögé feküdtem egy ponyvára vállig benyúlva a hüvelybe, és irányítottam az állat forgatását a hátán keresztül. Eközben a méhet megpróbáltuk rögzíteni.
Többször is át kellett fordítani a vajúdó kliensem a hátán, míg végre megszűnt a csavarodása, szabaddá vált a szülőút, melyből nagy erővel zúdult rám - fekvő helyzetemben - a magzatvíz az átszakadt magzatburokból. (Ezért dolgoztunk!) Előbb véres, most meg csupa víz lettem az ugyancsak hűvös hajnali, korareggeli időben.
Önkéntelenül is nagy örömmel kiáltottam fel, hogy megnyílt a méhnyak, sikerült benyúlnom a méhbe, és érzem a borjú fejét.
A gazda meg az emberek azonnal húzni akarták a magzatot, hogy minél előbb a külvilágra kerüljön, ilyenkor azonban 1-2 órát várni kell az ellés további problémamentes lebonyolítására, következésképpen a magzat életben maradása érdekében. Várni kell kicsit, hogy a méhnyak normálisan tovább táguljon és a csavarodással együttjáró vérkeringési zavar rendeződjön.
A háziasszony is megnyugodott, kávét főzött, a férfi pedig hozott egy üveg pálinkát, mondván, hogy maga főzte szilvából, jó erős, igazi (remélem, hogy évtizedek távlatából a fináncok már nem indítanak eljárást).
Nyugodtan beszélgettek, koccintgattak az emberek, jó hangulat alakult ki, gondolom elsősorban nem a sikerélmény, hanem a jó illatú tüzes víz hatására.
Csak én voltam nagyon ideges, türelmetlen, mert 10 órakor sertésszállításom volt (ehhez állatorvosi vizsgálat kellett), délután 2 órakor pedig Olasz községben nyúlszállítás (ide is kellett állatorvosi igazolás), közben pedig az esetleges betegeket is el kell látni, melyek során mindig akadt tennivaló a nagyszámú állatot tartó 7 községből álló körzetemben.
Miközben a napi tennivalóimat gondoltam át, előjött a borjú lába és megjelent a feje is a pérarésben. Abbahagyattam tehát az emberekkel a jó hangulatú kvaterkázást, hurkokat kötöttünk a borjú lábaira, és egészségesen világra segítettünk egy szép kis üszőborjút, mely pontosan a mamájára hasonlított.
Közben eltelt az idő, siettem a sertésszállításra...
Délután 5 óra lehetett, mire mindennel végeztem és hazamehettem. A nejem is nagyon elfoglalt - szakmabeli - agrármérnök, így a vacsoránál jön össze a család egy kis nyugodt beszélgetésre.
Ezúttal azonban még be se fejeztük a vacsorát, ismét felberregett a "rettegett" telefon. Rémülten futott át az agyamon, hogy talán rosszul van a reggel műtött tehén, ez pedig vagy 30 km-es autózást is jelent majd a sötét éjszakában.
Szerenécsére, nem így történt! Valami más, valami meglepően különös...
Felveszem a kagylót: "tessék, állatorvos" - mondom. És megszólal egy remegő, félelemmel teli, elesett női hang.
- Öreg nyomorék asszony vagyok. Legyenszíves sürgősen eljönni, mert véget vetek az életemnek!
Szavába vágok, hogy tessék az orvosi ügyelethez fordulni, az elérhetőség benne van az újságban.
- Nem erről van szó - mondja - nekem állatorvosra van szükségem, mert nagyon beteg a Cirmos cicám, az egyetlen barátom, az egyedüli, aki éltet nyomorúságos magányomban. Ha ő is elhagy, az égvilágon senkim se lesz. Itt lakom magától nem messze, az Anna utcában. Nagyon kérem, jöjjön el sürgősen, van kapucsengő, várni fogom... - és megadja a házszámot.
Fogom a táskát szó nélkül és elindulok - nem kérdés. Valóban nem messze volt a hatalmas emeletes házak között megbúvó kis földszintes ház. Becsengetek. Nem nyit senki ajtót, majd nem a kaput nyitják ki, hanem az ablakot, ahol kiszól a hölgy, hogy ő nem tud lejönni a lépcsőn, mert bottal is nagyon nehezen jár, de egy kis kosárban leereszti a kulcsot, amivel ki tudom nyitni a kaput és be tudok menni.
Odabent az ablak mellett az asztalon valóban egy halom gyógyszer, az asztal sarkán pedig ott ült Cirmos cica bágyadtan. Gyakran tüsszögött, köhécselt és folyt az orra. Bizony a néni csak nagyon nehezen tudta megfogni, de sikerült beadni az injekciókat. A diagnózisom macskanátha volt, amitől több cica is szenvedett a környéken.
Megnyugtattam az elkeseredett, mindenre elszánt gazdit, hogy - emberi számítás szerint - a kis barátja néhány napon belül teljesen meggyógyul, de majd telefonon érdeklődni fogok. A kaput bezártam, a leeresztett kosárban pedig a néni felhúzta a kulcsot. Hazafelé bár nyugodt voltam, mégis elkísért valami furcsa érzés.
A cica meggyógyult, nekem kettős volt az örömöm: a hölgy is megnyugodott, meg a munkám is eredménnyel járt.
Hosszas pályafutásom során ilyen végzetesen "mélységes" ragaszkodással nem találkoztam, de amikor láttam a szerény körülményeket, az idős, beteg, kétségbeesett állattartót: mindent megértettem. Egyetlen kincse volt: a kicsiny cicus.

2009. november 29., vasárnap

Beleolvashattam a naplójába 6.

ÁTMEGYEK AZ ÁLLATORVOSIRA ÉS KOLLÉGIUMOT SZERVEZEK

Amikor a II. félév végén minden vizsgámat letettem és lezárattam az indexemet, felkerestem Kerek Gábort, aki nemcsak a Parasztpárt nagy embere de a Nékosz korifeusa sőt apci gyerek is volt, és segítséget kértem, hogy bejuthassak S. Szabó államtitkár úrhoz, aki az FM parasztpárti államtitkára volt. Kerek Gábor ajánlásával bejutottam az államtitkárhoz, akinek elmondtam a "tragédiámat" (hadiérettségi - a bejegyző), vittem magammal a gimnáziumi indexemet bizonyítandó gimnáziumi tanulmányi eredményeimet. Megértett és megígérte, hogy segíteni fog.
Miután a NÉKOSZ-ban megtudták, hogy átmegyek az Állatorvosi Karra, máris megbíztak, hogy szervezzem meg az állatorvosi kollégiumot, mert a NÉKOSZ-nak csak agrárkollégiuma volt.
Kaptam egy megbízólevelet, 100 budapesti villamosjegyet, néhány vasúti szabadjegyet, mely Budapest-Országhatár és vissza szólt, és megkezdtem a munkát.
Mindenekelőtt keresnem kellett egy olyan épületet, amely üresen állt. A háború után sok ilyen volt. És persze kollégiumnak alkalmas. Hosszú volna most azt részletezni, hogy mennyit futkostam, tárgyaltam, mennyi sikert és balsikert könyvelhettem el a munkám közben, de végülis találtam egy épületet, a Benczúr u. 34. sz alatt, melyet kollégiumnak alkalmasnak találtam.
A NÉKOSZ segítségével berendeztem és a kollégium fogadóképes volt. Közben 1947. szept. 27-én felvettek az Állatorvostudományi Karra. Igazgatót kellett keresnem. Végül is Magyari András egyetemi adjunktust javasoltam, aki ugyancsak parasztpárti volt. Ezzel már a NÉKOSZ vezetősége is egyetértett.
Ő később miniszterhelyettes, majd miniszter lett, utána pedig az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési tanszékének a vezetője. Mint ilyen, a feleségemet is tanította. De amikor ő ott járt egyetemre, már ott tanított a barátom, Farók Jancsi is, aki Füredire magyarosította a nevét. A növénynemesítési tanszéken volt docens. A kedves barátom sajnos súlyos vérnyomás-betegségben szenvedett, idő előtt nyugdíjazták, majd hamarosan meghalt.

2009. november 28., szombat

Kapott leveleket 4.

Dear Dr. I. Radnai,

We have had the privilege and honour of being acquainted with your activities and remarkable result regarding the resolution different laboratory and field aspects concerning swine dysentery.
The group of veterinary doctors working on swine pathology in Central Lanitary-Veterinary Laboratory of Diagnosis intends to gave all romanian vets on field a vast study on swine dysentery.
As we cannot find them here, it would be a great godsent and a great help some of your documentary papers on the subject.
We would be honoured and very grateful, if by your kindness we would receive them.
We wish you a happy new year with all that goes with it; happiness, joy and prosperity for you and for your team

Your Sincerely,
Dr. Ontanu
Central Lanitary Veterinary Laboratory of Diagnosis
Bucharest - Romania

2009. november 26., csütörtök

Tanúja voltam...

Kistenyésztők Lapja 1984. június:

Dr. Radnai István: MILYEN IS AZ ÁLLATORVOSI ÜGYELET?

Számos riportot olvashattunk az újságokban, láthattunk a televízióban, hallhattunk a rádióban azok helytállásáról, akik pihenőnapjaikon "éjt nappallá téve", áldozatkészen állnak a vártán, hogy a beteg embernek segítséget nyújtsanak, ha elromlik a gázfűtés, szivárog a gáz, elalszik a villany, gyorsan a helyszínen teremjenek, elhárítsák a bajt. A riporterek az ügyeletes állatorvost még sohasem keresték fel e témában, pedig az ország egyetlen községe egyetlen percig sem marad állatorvosi ellátás nélkül.
Állattenyésztésünk világszerte elismert tényezője annak, hogy Magyarországon bőséges, kitűnő és olcsó az élelmiszer, s tőlünk jó minőségű vágóállat és hústermék is importálható. Ezt nemcsak a hazánkba látogató több milliónyi külföldi turista, de a gazdaságilag fejlett országok nem mindig barátságos sajtóorgánumai is egyértelműen elismerik.
Húsexportunk a legigényesebb országokban is versenyképes, ennek lehetősége pedig e súlyos világgazdasági helyzetben egyik meghatározója életszínvonalunk szintentartásának.
Senki sem tagadja, hogy az állategészségügyi szolgálat minősége e fontos ágazat, e rangos helyzet kialakításában döntő szerepű, hiszen megfelelő termelés, téteményképesség csak egészséges állattól várható! Ráadásul a külföldi vevő csak akkor vásárol tőlünk vágóállatot, nyers húst vagy húskészítményt, ha az ország járványos betegségektől mentes.
Mindebből pedig az következik, hogy az állategészségügyi szolgálat közkatonájának, a gyakorló állatorvosnak nap mint nap, a nap 24 órájában kell készenlétben állnia, hogy a betegellátást, a vágóra szállított állatokat megvizsgálja, az exportra kerülő állatok vérvizsgálatát, oltásait elvégezze, évente többször is lejárjon valamennyi gazdasági udvart, istállót és ólat, a különféle fertőző betegségek elleni védőoltásokat megcsinálja. A járványos bántalmak ugyanis nemcsak a kistermelők és a nagyüzemek vagyonát veszélyeztetik, hanem az ország érdekeit, valamennyiünk életszínvonalát is!
E munka valóban eredményes voltát bizonyítja hazánk mentessége - már hosszú esztendők óta - a legveszélyesebb járványos betegségektől itt, Európa közepén, a külföldi turisták "népvándorlása" közepette, amikor pedig környezetünkben vagy kontinensünk más országaiban is, hol itt, hol ott üti fel a fejét egy-egy pusztító kár!
Mindezt előre kellett bocsátanom ahhoz, hogy a folyamatos állatorvosi ellátás fontosságát megértsük, s értékelni tudjuk úgy az állattartók, mint a népgazdaság szempontjából.
A gazdaság s a kistenyésztő, aki éjszaka, munkaszüneti napon is megkeresi az állatorvost, mindezt közvetlenül érzi, hiszen például az elleni nem képes tehén vagy a kólikás ló értéke manapság egy termelőszövetkezeti tag fél vagy akár egész esztendei keresetével, munkabérével egyenlő értékő. S a nagy érték akár órák alatt semmivé válhat.
Az állattartók nemcsak élnek - olykor sajnálatos módon vissza is élnek - az ügyelet által nyújtott lehetőséggel.
Az 50-es és 60-as esztendőkben az állatorvos január 1-től december 31-ig éjjel-nappal köteles volt szolgálatát ellátni, és e feladat alól csak akkor mentesült, ha törvényes szabadságát kivette. Ha egy-egy vasárnap el akartunk menni valahová, meg kellett kérni valamelyik szomszédos kollégát a helyettesítésre, aki ha megtette, szerencsénk volt, ha nem, hát otthon kellett maradni! (A heti pihenőnapot akkor is előírta a Munka Törvénykönyve!)
Később egy-egy terület vagy járás állatorvosai "szövetkeztünk" - és hogy divatos szóval éljek - mint valami gmk, egymást váltva láttuk el a munkaszüneti napokon a helyettesítést.
Csupán néhány éve - pedig már csaknem 40 esztendeje más pennával írják a törvényt - intézményesítették a főhatóság által is jóváhagyott állatorvosi ügyeleti rendszert.
Ez azt jelenti, hogy a megyei állategészségügyi állomás igazgatója által megbízott állatorvosok sorban követik egymást az ügyeleti szolgálatban is, és ezt a tevékenységet úgy a betegellátás, mint a hatósági tennivalók tekintetében, hivatali szolgálatuk keretében teszik.
Ha az ügyeleti szolgálatról esik szó, ma is mellbevág midőn egyes vezetők megjegyzik: örülhet a gyakorló állatorvos, hogy a hatóság az ügyeleti rendszert szabályozta! Mi pedig úgy gondoljuk, hogy e jogos igényt - szocialista államunkban - az előbbiek során bizony éppenséggel nagyon is elhanyagolták az illetékesek.
Az ügyeleti szolgálat minden szombaton reggel 6 órakor kezdődik és hétfő reggel 6 óráig tart. A megyei újságok az ügyelet helyét és telefonszámát pontosan közlik! Indokolt esetben tehát az ügyeletes állatorvos éjjel-nappal igénybe vehető.
Mindehhez azonban szeretnék néhány gyakorlatias megjegyzést fűzni. Az ügyeletes állatorvos igen nagy terület, akár 30-40 község szolgálatát is ellátja, nem ülhet tehát a telefon mellett, ezért ha nincs, aki a hívást felvegye, a posta feljegyzi az üzenetet.
Ha a körzet illetékes állatorvosa otthon van és hajlandó elmenni, természetesen ő is igénybe vehető. Próbáljuk meg. Én például, ha otthon vagyok, minden esetben elmegyek a saját munkaterületemre. Ehhez azonban - számos igazsgátalan megjegyzést hallva - nyomatékosan hozzá kell tenni, hogy ha az illetékes, de ügyeletben nem lévő állatorvos a hívást nem veszi fel, azért egy pillanatig sem neheztelhetünk, hisz munkaszüneti napon a munkás sem megy be a gyárba dolgozni, a hivatalnok sem az irodájába! Pihenőnap mindenkinek jár! Még az állatorvosnak is.
Az ügyeletes állatorvos nagyon elfoglalt ember, nagy terület ellátása van rábízva, csak akkor vegyük igénybe, ha valóban nem tűr halasztást a beteg ellátása, az állatszállításnál való közreműködés stb.
Gyakori eset, hogy a pénteki betegeket szombatra, az ügyeleti napra halasztják! Ez bizony nagyon helytelen, hiszen az ügyeleti nap úgyis zsúfolt!
Ne szidjuk az ügyeletes állatorvost, ha "a hívás pillanatában" nem érkezik meg, hiszen éppen elég dolga van, és a munkáját bizonyára a sürgősség sorrendjében látja el.
Az ügyelet székhelye sokszor távolabb esik, mint az illetékes állatorvos körzetének központja. Ilyenkor természetesen a fuvarköltséget is innen kell számítani.
Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben az ügyeletes állatorvos nem számolhat el munkadíjat.


1984. március 24-én, szombaton reggel negyed 6. Csak 6 órakor kezdődik az ügyeleti szolgálatom, mégis csörög a telefon. Szegellendi tenyésztő telefonál, hogy 4 napja nem tud megfialni a kocája. Már két ízben volt nála az állatorvos, adott injekciókat, de semmi eredmény.
Feleségem átveszi a telefonszolgálatot, én pedig máris indulok - hisz a "törvényes időben", 6 órakor is csak engem kényszerül hívni. A koca már elgyengült, bőrén lilás foltok, nehezen áll lábra. A hüvelyvizsgálat során magzatot nem érzek. Megkésett eset, előbb kellett volna műtéti beavatkozás. A prognózis (kórjóslat) szinte egyértelműen kilátástalan; a gazda mégis görcsösen ragaszkodik a műtéthez.
Mire a tíz, jól fejlett, de már rothadásnak indult magzatot császármetszéssel eltávolítom, három óra telik el. Komplikált, fárasztó műtét volt. Tíz óra körül érek haza.
Két kutyával várakoznak rám. Az egyiket operálták és a fonal elgennyesedett, a másik nyálzik, hány, véres hasmenése van. Időnként fájdalmasan nyög. Tágranyílt a pupillája; hol a gazdájára, hol rám vetett fájdalmas tekintete segélytkérőnek tűnik. A gazda elmondja, hogy patkánymérget fogyasztott. Állapota arra utal, hogy menthetetlen. A görcsoldó injekció, a fájdalomcsillapító látszólag segít rajta, de a gyógyulás lehetőségét illetően őszinte véleményemre a gazdája könnyezik.
Közben egy kisfiú hoz egy tengerimalacot. Három napja nem eszik, lázas. Ezt is ellátom.
Csak egy csésze tejet iszom, mert időközben a városból és a különböző községekből 6 újabb hívás is befutott. Rohanni kell! Egy sertés orbáncos volt, egy másik tüdőgyulladásos, két helyen a süldők véres bélsarat ürítettek, egy vemhes koca ízületei fájdalmasak, alig tud lábraállni és egy tehén magzatburkát kell elszednem.
Délután 4 óra van, mire a betegeket ellátom, a nagy területet lejárom. Néhány szendvicset kapok be, mert újabb hívások futottak be és szeretném azokat is világosban ellátni. Hívásokat ezúttal is nagy területről kaptam, a Mecsek gerince alatt fekvő festői környezetű Kővágószőllőstől egészen a Mohácsi-síkság határán fekvő Belvárdgyuláig.
A Gyulapusztai Állami Gazdaságban egy értékes, nagytejű tehén "elfeküdt" az ellés után, mintha már élettelen volna. Semmiféle ösztökélésre nem reagál. Bizony az ellési bénulás! Csak az elletős és egy mérnöknő volt szolgálatban. Ilyenkor sürgősen infúziót kell adni, amikor lehetőleg egy segítség rögzíti az állatot az orránál, valaki a nyakon átvezetett szíjat húzza - hogy a nyaki véna kiduzzadjon - és még egy segítség kell, aki az infúziós üveget emeli a magasba, mert a nagy mennyiségű Ca-Mg-Coffein-Glucosum tartalmú oldat csaknem fél liternyi mennyiségű és a vénába infundálni csak lassan szabad!
Ezúttal csak két segítségem volt, egyikük a filigrán természetű, de igen aktív mérnöknő... Ügyeletkor azonban semmi sem lehetetlen.
Az infúzió sikerült. A beavatkozás után talán 10 perc sem telt el, a tehén felemelte a fejét, majd kissé nehézkesen tápászkodva lábraállt, előbb kissé támolyogva, majd mind bátrabban "andalgott" a társai felé a nagy karámban, ahol az éjszaka folyamán megellett.
Örömmel mond köszönetet a mérnökasszony és széles mosollyal nyugtázza az eredményt az elletős, hiszen a halottnak vélt, nagyértékű állat megmenekült. A tehenészet nyereségében pedig mindketten érdekeltek.
142 kilométert mutat a Trabant napi számlálója, amikor ismét hazaérek. Már sötétedik. Pedig a sötétség az ügyeletes legnagyobb ellensége az ismeretlen környezetben.
Újabb hívások iránt érdeklődöm, de most már ellentmondást nem tűrően asztalhoz parancsol telefonszolgálatos nejem. A gyerekek már régen várnak a terített asztalnál. Munkavacsora következik - bár ugyancsak korgott már a gyomrom -, mert étkezés közben kapom a további programot. Egy beteg süldő Pellérden, egy súlyos kólikás ló Nagyárpádon és egy koca nem tud megelleni Olaszban.
Már az ajtóban indulásra készen állok, amikor ismét csörög a telefon. Egy kutyatulajdonos érdeklődik. Korcs kannal párosodott a szukája egy hete. Magzatelhajtást kellene végezni. Mikor lehetne? Furcsa kérdés ez szombaton este! Fáradtan, de udvariasan utasítom hétfőre a p-i kisállatkórházba.
Már begyújtottam a kocsit a garázsban, amikor kislányom lélekszakadva fut utánam. El ne induljak! Újabb hívás! Vissza a telefonhoz. Kár volt rohannom, mert az iránt érdeklődik valaki, mikor lesz a városban kutyaoltás. Idegen körzet, nem tudom. Megadom az illetékes kolléga nevét, telefonszámát. Megnyugtatom a kutya tulajdonosát, hogy vasárnap biztos nem lesz! Elég, ha hétfőn érdeklődik a megadott címen.
Jócskán besötétedett, mire végre elindulok. Irány a kólikás ló, mely ugyancsak rosszul van, 45 ezer forintos kanca! A gazda siránkozik. Többszöri injekciózás után megvárom, amíg az állat megnyugszik.
Újabb 20 km, Pellérd. A vaksötétben senki nincs az utcán, aki útbaigazítana. Már négy utcát is "megjárok", elemlámpával nézegetem az utcatáblát. Pechem van! Egyik sem az, amelyiket keresem. Végre egy kivilágított ablak. Bekopogok. Elnézést kérek a zavarásért és útbaigazítást kérek. A kedves házigazda még el is jön velem egy darabig. Ilyen is van! Félórás elkeseredett keresgélés után végre célnál vagyok a falu végén egy csonka utcában, a legutolsó háznál.
Négy napja herélt itt az állatorvos és az egyik ártány nagyon beteg. Ellátom. A következő község - ahol a koca nem tud megfialni - 40 km-re van innen. Szerencsére az az én körzetem, itt már ismerős vagyok, gyorsan megtalálom a házat. Egy magzat elakadt a szülőútban. Hosszas munka következik, eltávolítom az óriási magzatot az egyébként is szűk szülőútból. Megizzadok, mire sikerül. A koca Tetránt és méhösszehúzót kap (Oxitocin injekciót), a gazdát pedig odaültetem az állat mellé, mert várható a többi malac is.
Éjfélt mutat az óra, amikor hazaindulok. Megint pechem van. Út közben gépjármű-ellenőrzés. Még ez is. Előszedtem a Trabant papírjait meg a jogosítványomat, és mondom is a rend szigorú őrének, hogy az ügyeletes állatorvos vagyok és bizony szeretnék mielőbb hazamenni, mert már "se látok, se hallok" a fáradtságtól.
Az őrmester udvarias, megértő - hiszen mindketten a közjót szolgáljuk a hideg, vaksötét éjszakában. Bevilágít a kocsiba, mely kisebb gyógyszertár és műtő benyomását kelti. Nem folytatja a "rutinellenőrzést", mosolyogva visszaadja a papírjaimat és további jó munkát kíván! Talán pihenést - mondom! Éjjel egy óra van, mire hazaérek.
Ég nálunk a lámpa! Megrettenek! Egy újabb beteghívás jele. De milyen hívásé! Feleségem elmondja, hogy éjfél körül hívott valaki a városból, hogy 2 napja eltűnt a macskája és az éjszaka folyamán hazakerült betegen. Az egyik szemét kiverték. A nejem kérte, hogy később hívjon, mert nehéz ellésen vagyok és még nem értem haza. Szerencsém van, mert mire ledőlnék kicsit (éjjel háromnegyed 2 óra van) csöng a telefon. Az előbbi "cicás hölgy". Őt már sikerül rábeszélnem, hogy korán reggel jöhessek... Azután vasárnap korán reggel minden kezdődik elölről. És mindez hétfőn reggel 6 óráig.
Nem volt könnyű ügyelet, de akadt már ennél nehezebb is. Néhány évvel előbb karácsony napján hófúvásba kerültem a lothárdi elágazásnál és órákig lapátoltam a kocsi alól a havat, amíg célhoz értem.
Tavaly Berkesd községbe éjjel 10 óra után hívtak egy ellő kocához, mely már egész nap vajúdott. Mint mondták az illetékes állatorvos nem jött, mert vendégei voltak - nem is volt kötelessége, azért van az ügyelet. Amikor megkérdeztem, hogy miért vártak éjszakára a telefonnal, azt a választ kaptam, hogy a kolléga mondta: csak 10 óra után hívják az ügyeletet! Nem derült ki, igazat mondott-e a gazda vagy sem, annyi azonban biztos, hogy a késlekedés a gazdának sem jó (csak idegeskedik), az állatnak sem (a megkésett orvosi ellátás eredményei kedvezőtlenebbek), de az ügyeletesnek sem mindegy, ha az egész éjszakát végig kell dolgoznia.

2009. november 24., kedd

Beleolvashattam a naplójába 5.

NEM VOLT KÖNNYŰ AZ ÁLLATORVOS MUNKÁJA

Az eset már több évtizede történt. Bornogós, hűvös, decemberi vasárnap délután volt. Kellemes meleget árasztva duruzsolt a tűz (az akkori) cserépkályhánkban.
Komfortos békés nyugalmunkból riasztott fel bennünket a telefon éles csörgése. Ellend községből hívott egy gazda, hogy a tehene nem tud megelleni. Már egy órája "vajúdik". A faluban az ellető ember (aki az egyszerű elléseknél segíteni szokott) megnézte, hogyan fekszik a borjú a tehénben, de sem a borjú fejét nem érzi, sem pedig a magzat lábait nem találja, noha tudvalévő, hogy először ezek nyomulnak előre a szülőútban.
Előre kell bocsátanom, hogy akkortájt nem volt megszervezett állatorvosi ügyelet, csak a szabadság idején volt szabad elhagyni az állatorvosi körzetet, vagy pedig akkor, ha az ember megkérte valamelyik "szomszéd" kollégáját a helyettesítésre.
El kellett hát sürgősen mennem. Átöltöztem a munkához, a Trabant kocsimba beraktam a várhatóan szükséges szülészeti műszereket, és már kissé sötétedett, amikor elindultam a lakásomtól kb. 12 km-re fekvő községbe.
Bizony jó szolgálatot tett akkor az azóta sokszor "pocskondiázott" kiskocsi, mert be tudtam vele állni a gazda udvarába, közvetlenül az istállóajtóba, ahol a tehén valóban már nagyon erőlködött a szüléshez készülődve. De a borjút a rendellenes fekvése miatt nem tudta kitolni, ám a fej és láb "hiányában" segíteni nem lehetett neki.
Nem untatlak, Naplóm azzal, hogy részletesen leírjam a műtét mozzanatait: azt a kemény kétórás munkát, amit bizony nyakig véresen végeztem, amíg végre sikerült a borjú fejét és a lábait a szülőútba igazítanom, majd azokra hurkot kötve az állatot életképesen a világra segíteni.
Megvártam, amíg némi támolygás után lábraállt a kis hasított körmű, és kereste az anyja tőgyét, mert ez jelentette a sikeres műtét befejezését.
Ekkor ért a meglepetés! Amíg én bent dolgoztam és rendbeszedtem magam: a nagyjából 3 óra alatt akkora hó esett, hogy vastag fehér lepellel vont be mindent. S közben folyamatosan óriási pelyhekben "szakadt" tovább. Bár a gazda felajánlotta, hogy töltsem náluk az éjszakát - de akkor még nem volt mobiltelefon -, nem akartam, hogy az otthoniak aggódjanak. Elindultam hát a nagy hóban, hóesésben.
A faluban még csak-csak eligazodtam a villanyoszlopok mentén, amikor azonban elhagytam a falut, nagyon vigyáznom kellett, hogy a vastag fehér hóval fedett útvonalat követni tudjam.
Talán 3 kilométernyi utat csúszkáltam, amikor a borospincék környékén becsúsztam az árokba. Nem nagy árok volt, így sem a kocsinak, sem nekem bajom nem történt. Ki is tudtam szállni az autóból, de a kissé megdőlt Trabant a nagy hóba fúródott. Nos, moccanni sem tudtam, miközben a hó minden stressz nélkül továbbra is nagy pelyhekben ritmusosan záporozott.
Ekkor már nemcsak kimerült, de kétségbeesett is voltam. Egyszeriben felvillanyozott azonban, amikor énekhang csapta meg a fülemet. Miután nem messze voltak a pincék, a nagy hóban "csoszogva", a hang irányába lépkedve megtaláltam a hang forrását!
Három atyafi kóstolgatta az ellendi hegy levét, és énekelgettek kissé borgőzös akcentussal. Meglepődtek, amikor ajtót nyitottam rájuk, de elmondtam nyomasztó gondomat, ők pedig készségesen segítettek a kis csúfolt Trabantot kiemelni az árokból, a már méteres hóból.
Csaknem hajnalodott mire hazaevickéltem, ez a nap azonban végleg megmarad az emlékezetemben, amit elsődlegesen nem a komplikált műtét megoldása és a gazda öröme felett érzett sikerélmény táplált, hanem az, hogy ennyi viszontagság között épségben sikerült hazajutnom.
Az ilyen és számtalan hasonló történet is hozzátartozott az állatorvos mindennapos munkájához.

Ahol hivatkoznak rá V.

Dr. B. Kovács András - Dr. Tamás László: A HÁZIÁLLATOK SEBÉSZETI BETEGSÉGEI, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977.
(A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM AZ ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM HALLGATÓI SZÁMÁRA TANKÖNYVKÉNT ENGEDÉLYEZTE)

A végtagok betegségei
A lábvég bőrének, bőr alatti kötőszövetének nem gennyes gyulladásos betegségei
A végtagok lágy szöveteinek daganatai

Gyógykezelés

(...) "RADNAI (1971) az autovakcina alkalmazása után kapott jó eredményeket. A tehenek a vakcinázás után legalább 8 héttel, az üszők még hosszabb idő múlva gyógyultak."

2009. november 22., vasárnap

Beleolvashattam a naplójába 4.

MÁS HELYETT VIZSGÁZTAM A KERTÉSZETI EGYETEMEN

Én az egyetemen az I. félévben már december hónapban minden vizsgámat letettem jeles eredménnyel. A legnehezebb és legszárazabb tárgy volt a közjog. Ebből is már december 11-én jelesen megfeleltem.
A kollégiumban volt egy társam, Sz-Sz. S. Gy., aki képtelen volt a tárgyat megtanulni, és már az egyetem elhagyását fontolgatta. Akkor ajánlottam neki, január végén, amikor a félévet már le kellett zárni, hogy én majd levizsgázom helyette. Akkor még az indexben a fényképeket könnyedén ki lehetett cserélni. Átöltöztem kölcsönvett fekete ünnepies ruhába (nekem ilyen nem volt), és néhány kollégista fiú és lány kíséretében elmentem vizsgázni helyette.
Minden jól ment volna, csak két baj volt! Az egyik az, hogy a professzor úr is éppen orosházi volt, és néhány lokálpatrióta kérdést is intézett hozzám Orosházáról - csak úgy mellékesen - én pedig még soha életemben nem jártam Orosházán!
A másik pedig, hogy a jó és közepes között lavírozva mindenképpen akart újabb kérdéseket feladni a jobb jegy reményében. Pedig minden perc veszélyt jelentett számomra. Kértem, hogy írja be a közepest, mert nagyon sietek, megy a vonatom. Megúsztam - egy közepessel.
A kollégiumban már nagy izgalommal vártak a tagtársak, de főként a Sanyi barátom! Összeöleltek! A közösségi szellem megnyilvánulását látták bennem a társaim - ami a népi kollégiumokban nagyon fontos volt! Nagy népszerűségre tettem szert...
Bezzeg nem így az apám, amikor eldicsekedtem vele, mármint a tettemmel. Rettenetesen megszidott, de ezúttal igaza volt. S bár ezt a történetet nem is igazán szeretem, büszke sem vagyok rá, lányaim rendszeresen elmeséltetik velem, és ellenére annak, hogy pontosan ismerik minden mozzanatát, mindannyiszor elragadtatással hallgatják. Talán igazuk van, s ez is méltó helyet foglal el diákéletem sztorijai között.

Ahol hivatkoznak rá IV.

Dr. Cseh Sándor: Állatorvosi szaporodásbiológia és szülészet, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1973.
(A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM AZ ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEN TANKÖNYVKÉNT ENGEDÉLYEZTE)

Negyedik fejezet
A tejmirigy betegségei
A tejmirigy bőrének betegségei

A tejmirigy szemölcsössége (Papillomatosis uberis et papillae mammae)

(...) "RADNAI (1972) olyan istállójárványt észlelt, ahol 8 napon belül 15 tehén betegedett meg. Ezek egy részén a péra és a tejtükör vékony bőrén is szemölcsösség jelentkezett. A laboratóriumi vizsgálatok szerint 40-50 mikron nagyságú, DNS-tartalmú Papova-vírust mutattak ki kórokozóként. Egyes teheneken a szemölcsökön gennyes gyulladás alakult ki, ennek eredményeképpen általános tünetek (láz, tejcsökkenés) is jelentkeztek. A járvány idejében egynémelyik állatgondozó kezén is szemölcsök keletkeztek.
Mindezek azt igazolják, hogy a vásárlások során a tőgy-papillomatosist figyelembe kell venni. A megbetegedett teheneket az elkülönítőbe kell helyezni. RADNAI szerint a betegek és az egészségesek Iosan CCT 0,8 %-os oldatával történő fertőtlenítés eredményeként a bántalom terjedése megszűnt, a betegek is 4 hónap alatt meggyógyultak, a szemölcsök eltűntek."

2009. november 21., szombat

Beleolvashattam a naplójába 3.

JÓ TANULÓ VOLTAM

Az elemi iskola 4 osztályát kitűnő eredménnyel abszolváltam, de apám sem szellemileg, sem pedig fizikailag nem talált alkalmasnak, hogy beírasson a gimnáziumba, így elvégeztem az elemi V. osztályát is. Ezután bejáró lettem a hatvani gimnáziumba.
Reggel háromnegyed hétkor ért a vonat az apci állomásra, mely 2 km-re volt a falutól, majd Hatvanban is 2 km-re volt az iskola az állomástól. Ez napi 8 km. Reggel 6 óra után kellett indulni az állomásra, hogy elérjem a vonatot, és délután 4 órakor értem haza ebédelni. Télen már ekkor is, meg akkor is sötét volt. Ezután lehetett tanulni. Persze sokan voltunk Apcról bejárók, mert több lány is járt a hatvani leány-polgári iskolába.
Amikor jött a háború és a magyar és német katonavonatok sorozatban dübörögtek keresztül a hatvani vasútállomáson, a diákvonatot legtöbbször félreállították. Sokszor csak későn este értünk haza. Hát ilyen volt a diákélet akkoriban. Egy biztos, nem volt leányálom!
A gimnáziumban mindvégig jeles tanuló voltam, erre nagyon büszke is voltam! A legszebb nap a június 25-e volt: az évzáró, amikor a gimnázium udvarán a pulpituson az igazgató úr, alant pedig Hatvan város közönsége, mi diákok pedig kincstári alakzatban a széleken sorakoztunk fel.
A jeles tanulókat egyenként szólították az emelvényhez és dicsérő szavak mellett adták át a jutalomkönyveket. Kár, hogy a szüleim sohasem voltak ott ezen a szép ünnepélyen.
Farók Jancsi, aki ugyancsak velem volt a Kálvárián, ugyancsak mindig vastagbetűs volt...
A gimnázium I-VII. osztályáig jeles tanuló voltam. A háború miatt a VIII-os osztályvizsgát magánúton tettem le, és "hadiérettségit" tettem Miskolcon.
Mindig volt magántanulóm. Délután a vonatom indulásáig az iskolában voltunk, mert tanár kísért bennünket az állomásra. Hetente többször is volt délután "lyukasóra", amikor nyelveket - és főként latint - tanítottam. Ezért természetesen fizetséget kaptam.
De dolgozatokat is írtam más helyett. Latint rendszeresen a Nikolits Gyurkának, de olyan eset is volt, hogy olasz szabad témájú dolgozatból az enyémen kívül még kettőt is megírtam, pl. rendszeresen Marschalkó Elemérnek. Ő jóbarátom, aki tanító lett. A én fogalmazásom általában jelesre, az övék jóra vagy közepesre sikerültek. Egyszer a Nikolits Gyurkát próbára tették, és a jó minősítésű dolgozatból semmit sem tudott. Majdnem baj lett mindkettőnknek! Ezután már tudatosan kellett néhány hibát produkálni az ajándék fogalmazványokba.

2009. november 20., péntek

Ahol hivatkoznak rá III.

Varga János - Tuboly Sándor - Mészáros János: A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.), Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999.
(Ez a kiadvány az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított felsőoktatási tankönyv-támogatási program keretében jelent meg.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértő Bizottsága jóváhagyásával készült.
Az agráregyetemeken javasolt tankönyv.)

Vírusok okozta betegségek
DNS-vírus okozta betegségek

Papovavírusok okozta betegségek
A szarvasmarha papillomatosisa
Gyógyítás, védekezés
(...)
"Nagyobb állományokban szóba jöhet a vakcinázás. Az állományokban gyűjtött daganatos növedékek inaktivált szuszpenziójával, 2 hetes időközzel többször oltott állatokban immunitás alakul ki, amely a daganatok regressziójához, illetve újabbak keletkezésének a megelőzéséhez vezet (RADNAI, 1971)." (...) (292. oldal)

Poxvírusok okozta betegségek
Baromfihimlő
Tünetek

(...) "Hasonlóan csupán náthás tünetekben mutatkozhat a himlő részleges védettséggel bíró csirkeállományokban is (RADNAI, 1977)." (359. oldal)
(...)

2009. november 19., csütörtök

Ahol hivatkoznak rá II.

Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980.
(A MÉN SZAKOKTATÁSI ÉS KUTATÁSI FŐOSZTÁLYA AZ ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEN ÉS AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEMEKEN TANKÖNYVKÉNT, A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI FŐISKOLÁKON SEGÉDKÖNYVKÉNT ENGEDÉLYEZTE)
Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1990. (Harmadik átdolgozott és bővített kiadás)
(A MÉM egyetemein és főiskoláin engedélyezett tankönyv)

Harmadik fejezet
A nagyüzemi sertéstartás higiéniája
A sertések légzőszervi és egyéb betegségei elleni védekezés

A sertés kannibalizmusa

(...)
"A nagyszámú hízó között mindig akad olyan keveset pihenő, idegesebb állat, amely nyugtalanítja társait, de ezeknek a kannibalizmusra hajlamos - feltehetően genetikailag terhelt - agresszív egyedeknek az ilyen jellegű rossz szokása csak akkor válik tömegjelenséggé, amikor az istálló mikroklímája kedvezőtlen, vagy a frontátvonulás teszi az egész állományt idegessé (RADNAI, 1977).
A kannibalizmus kártétele a kimart egyedek megbetegedésében, esetleg elhullásában, kényszervágásuk esetén gyakran a hús elkobzásában és rendszerint az egész állatcsoport rosszabb takarmányértékesítésében és gyengébb testtömegtermelésében nyilvánul meg.
A tünetcsoport a hajlamosító körülmények kiiktatásával előzhető meg. Lánc, autógumi felfüggesztése, az állatok testfelületének vagy csak a faroknak és a füleknek rossz ízű és bűzös anyaggal való bekenése, nyugtatók alkalmazása csak átmeneti eredményeket nyújt. Ezért ezek csak rövid időre, a hajlamosító körülmények kiküszöböléséig vehetők igénybe.
Szakosított telepeken, ahol a kannibalizmus miatt ngyok a károk, jó szolgálatot tehetnének olyan takarmánypremixek, melyekben a nyugtatók bekeverése, az adagolás módja és időtartama humánegészségügyi szempontból sem esne kifogás alá" (506. oldal)

2009. november 18., szerda

Ahol hivatkoznak rá I.

Dr. Várnagy László: Igazságügyi állatorvostan, Mezőgazdasági kiadó, Budapest, 1979.
(A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az Állatorvostudományi Egyetemen tankönyvként engedélyezte)

Második rész
Egyes állatorvos-szakértői kérdések megítélésének fő szempontjai
Szaporodásbiológiai zavarok és nemi szervi hibák

A szarvasmarha és sertés meddősége
Kocák
A hiba megállapítása és lényegességének véleményezése

(..)
"Mindkét okra visszavezetehető részleges meddőség számmottevő hiba, mert jelentős gazdasági kárral jár, s az abszolút nagy magzatok a nehéz ellésnek s összes szövődményeinek lehetőségét magukban hordják. A fusariotoxicosis okozta bántalom pedig különösen még azért is súlyos hiba, mert a petesejtek necroticus elfajulását okozza (PALYUSIK, 1973; VÁNYI-SZÉKI-ROMVÁRYNÉ, 1974; RADNAI, 1974), s a helyzet úgy-ahogy történő rendeződéséhez a kifogástalan takarmány etetésére való áttérés után is 3-4, de esetenként akár 5-6 hónapra van szükség." (195. oldal)
(...)


Hüvelyelőesés
A hiba megállapítása és lényegességének véleményezése

(...)
"Sertésállományban a Fusarium-fertőzöttség miatt F2-toxint tartalmazó takarmány etetése után jelentkező, vulva-oedema eredetű hüvelyelőesés olyan alapon minősül számottevő hibának, hogy - jóllehet a takarmány megvonása után az oestrogen syndroma jelei megszűnnek - egyúttal a nemi szervek olyan, részben irreverzibilis elváltozása is bekövetkezik, amely miatt a búgatási idő jelentősen elhúzódik, nagyon rossz lesz az ivarzási és a szaporulati arány (PALYUSIK, 1973; VÁNYI-SZÉKY-ROMVÁRYNÉ, 1974; RADNAI, 1974)." (200. oldal)
(...)


2009. november 16., hétfő

Kapott leveleket 3.

Tisztelt Doktor úr!

Szíves engedelmével ismét felkeresem levelemmel.

Mindig nagy örömmel olvasom a Kistenyésztők Lapjában megjelenő cikkeit. Én sokat tanulok belőle. Már írtam Önnek két évvel ezelőtt - válaszolt is rá kimerítően, átlagon felüli szakmai tudásával. Meg is sértődött az ottani, helyi állatorvos úr. Presztizskérdést csinált belőle. Engem leszúrt, hogy miért Önhöz fordulok, ha baj van? (...) Szóval nagy gubanc lett, hogy "kiszerkesztett".
A lap megjelenése után kijött a tanyára, ingyen s nem 200 Ft-ért!! De hát ez már történelem. Csak arra kérem, újra ne tessék beletenni a lapba! Köszönöm!
Szóval ismét a szép, jó, értékes fiatal tehenemmel van baj! Már 6 hónapja, hogy megellett, s azóta nem is ivarzik. 3 orvos van a faluban. Egyik se tudta meggyógyítani (...)

(...)

Drága Doktor úr! Bocsássa meg, hogy ilyen sokat írtam. És szépen kérem válaszoljon soraimra, melyet nagyon várok. Fáradozását előre is köszönöm.

Jó munkát és jó egészséget kívánok!

1988.I.23.
Tisztelettel:
N.M.

Beleolvashattam a naplójába 2.

(1.)
Az állomásról jöttek. Bécsből érkeztek, ahol a kutya 40 000 schillinget nyert egy versenyen. Az anya meg a nagylánya pórázon vezette. Egyszercsak a kutya valamitől megijedt, megugrott, és egy kerítésből kiálló vaskampó a hasán mélyen felhasította a bőrét. A folytonossági hiány rongyosan szakadt, nagyon vérzett és szennyezett volt.
Ügyeletben voltam, elsősegélyként el kellett látnom. Kapott antibiotikum injekciót, tetanusz szérumot, és a kb. 25 cm hosszú, vérző sebet elláttam, majd a sebszéleket varratokkal egyesítettem.
Altatás után a kutyát a hátára fektettük, elöl a nagylány, hátul pedig a mama fogta a két lábát. Egyszercsak észrevettem, hogy az anyuka porcelánfehérré sápad, de mire megkérdeztem volna, hogy rosszul érzi-e magát, pillanatok alatt elengedte a kutya lábát és elvágódott. Elájult.
Be kellett szólni a feleségemnek, hogy hozzon kávét stb., majd amikor magához tért, mondta, hogy nem bírja a vért látni.
A továbbiakban a nejem segédkezett, míg rendbehoztam és szinte láthatatlanná tettem a vérző és a gazda számára nem éppen látványos képet.

2009. november 15., vasárnap

Kapott leveleket 2.

Kedves Doktor Úr!

Jó ötlet a januári számban indult sorozat (20. oldal). Így jó, hogy a gyógyszert is írja mindig. Már írtam egyszer Önnek, az Ön cikkeiből nevelem a csirkéket, a szomszédok meg énutánam.
(...)
Miért nem ír egy ilyen kézikönyvet, amit egyszerű csirkét nevelő ember forgathat. Régen voltak ilyenek (Minden napra egy tojás meg egy humoros rajzos). Mert a pulykatenyésztés, ami megjelent, hát nem ilyen lovat gondoltam. Olyan kell, amit egy átlag ember megért.
További jó munkát kívánok

B. D-né

2009. november 14., szombat

Beleolvashattam a naplójába 1.

Cicaficam
(2.)
"Egy cicát hoztak azzal a panasszal, hogy nagyon köhög. Megvizsgáltam, elláttam. Amikor megkapta az antibiotikum injekciót, egyszeriben eldobta magát és elfeküdt. Sokkos állapotba került.
A két nagylány, akik hozták, elsírták magukat gondolván, hogy a cica elpusztult. Amíg leszaladtam a garázsba - ott van a kézi-gyógyszertáram -, hogy Tonogén injekciót hozzak, a cica magához tért. Egyszeriben felugrott, és miután a vizsgáló szoba ajtaja nyitva volt és a többi szobaajtó is, beszaladt a könyvtárszobába... és a polcokon, ahol többszáz könyv sorjázott, a legfelsőre tornázta fel magát. Sorban potyogtak a könyvek. Ezúttal nem is mérgelődtem annyira, mert örültem, hogy a cica rendben van.
Igen ám, de vesztére az egyik régi bronzveretes kötésű vastag könyv lecsúszott, és a cicával együtt lezuhant a magasan levő polcról és ráesett a cica hátára. Bizony gerincsérülést okozott, és a kisállatot még többször is el kellett hozni kezelésre. A továbbakban már nem reagált az injekciózásokra."

Kapott leveleket 1.

Kedves Doktor Úr!

Ezúton szeretném megköszönni Önnek, hogy Alex a mai napon betölthette - és jó kedéllyel tölthette be - a 15. évét, amiben Doktor Úrnak igen sok része volt-van.

2005. 01. 30.

Ó. J.

2009. november 13., péntek

Még egy hetilapban...

Fischer Ferenc: A nagyüzemekben a helyük
(Szabad Föld, 1970. november)

(...)
Fiatal üzemi állatorvosunk, dr. Radnai István számára alkotó jellegűnek, a szakmai fejlődést elősegítőnek bizonyult a termelőszövetkezeti környezet. Ezt bizonyítja az is, hogy mióta nálunk van, különböző szakfolyóiratokban 50 tudományos és szakcikke, tanulmánya jelent meg. Véleményem szerint a szakmai fejlődés fontosabb az állatorvos számára, mint a kisüzemekben kétségkívül elérhető többletkereset.
(...)

2009. november 12., csütörtök

Az apjáról is írtak...



Gaál Margit (agrármérnök): 84. születésnap
(Képes Újság XXV. évfolyam 37. 1984. szeptember 15.)

Tisztelt Szerkesztőség!
Az elmúlt esztendőben egy meghitt, kedves ünnepség során vette át gyémántdiplomáját Radnai István tanár úr, az akkori Pécsi Pedagógiai Főiskola Gyakorló Iskolájának a tanára. Ez adott apropót arra, hogy néhányan öregdiákjai 84. születésnapján felkeressük. Ő volt a biológia és földrajz szigorú, de jó indulatú tanára, aki 1924-ben, tehát pontosan 60 esztendeje lépett a katedrára, és 40 esztendei szolgálat után 1964-ben, éppen 20 éve vonult nyugalomba., Haja hófehér és kissé megritkult, léptei kissé bizonytalanabbak, de barátságos kedvessége ma is a régi. Életpályájáról elmondta: "Ha az ember ebben a korban már természetesnek veszi a korral járó kisebb-nagyobb bajokat, csak megelégedett lehet. Érdekel a mindennapos élet, a napi politika és mindenekfelett a biológia! Sokat és rendszeresen olvasok és csaknem minden nap kimegyek parányi szőlőmbe, kedvelt szőlőtőkéim és gyümölcsfáim közé - ahol iskolai kísérleteimet is végeztem - és nap mint nap rendszeresen tevékenykedem, dolgozgatok itt naponta néhány órát - erőmhöz képest..." Búcsúzóul kedves tanárunknak azt kívánjuk, hogy jó egészségben vehesse át majd a rubindiplomáját is!

2009. november 10., kedd

Ahol sztorizott...

...mert számon tartják.


MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1996. ÁPRILIS

DR. RADNAI ISTVÁN
Született 19xx. július 11-én Szücsiben. Az egyetem elvégzése után (1952) a Zala megyei Surdra került körállatorvosnak, majd többféle beosztásban is dolgozott. Letenyén járási főállatorvosként, Kaposváron mint vezető szakállatorvos a Mesterséges Termékenyítő Főállomáson, majd 1967-ben Belvárdgyulára került tsz-üzemi állatorvosnak. Innen ment nyugdíjba, és egy bt.-n belül magánállatorvosként működik tovább.
Több mint 20 esztendeje szerkeszti a "Kistermelők Lapjá"-ban az "Olvasó kérdez - az állatovos válaszol" rovatot.
1966 óta rendszeresen publikál. A MÁL-ban 27, német állatorvosi lapokban (Tierärztliche Umschau, Deutsche Tierärztliche Wochenschrift) 2 dolgozata, hazai szaklapokban (Baromfitenyésztés, Magyar Mezőgazdaság, Iparszerű Hústermelés, Kistermelők Lapja) pedig 289 ismeretterjesztő írása jelent meg.
1994-ben került kiadásra egy könyve, "Állatról emberre terjedő betegségek" címmel.

Sztori egy kezdő állatorvos naplójából

Amikor az eset történt, pályakezdő állatorvosként "új ember" voltam a vadregényes zalai erdők közötti kis faluban, ahol akkortájt még villany sem volt.
Egy nyár végi napon M. községbe hívott egy fuvaros azzal, hogy nagyon beteg két lova. Megérkezésemkor mindkét ló valóban nagyon "elesett" volt: kötőhártyájuk sárgásan elszíneződött, és időnként sötét barnavörös vizeletet ürítettek. Egyikükön a mellkas alja és mindkét hátulsó láb a csánktól lefelé nagy fokban duzzadt volt.
Amint a gazda elmondta, az állatok már 2-3 napja ilyen állapotban voltak, de pénzhiány miatt nem hívott eddig állatorvost. Amikor azonban látta, hogy "vért vizelnek", megijedt, és nem mert tovább várni. "Ha nem tudom a lovakat befogni, még kenyerünk se lesz télre" - tette hozzá csendesen a gazda. "Ugyanígy volt a bátyám két lova is, melyek mérgezésben pusztultak el két éve a faluban" - jegyezte meg a szomszéd, aki közben átjött a fiával együtt segíteni, ha kell valami.
Hát ilyen, nem éppen ideális és biztató körülmények között kezdtem a "vizsgálódást". Amikor egy okosnak látszó gondolatom támadt a diagnózist illetően, máris eszembe jutott az ellenérv. Ilyen a tapasztalatlanság. Közben a körbeállók minden mozdulatomat figyelték. Mint a szigorlaton, de ez sokkal keményebb volt. Itt nem volt mentő kérdés.
"Milyen takarmányt etet?" - kérdeztem. "Az utóbbi időben a tarlóról kaszált zöldet etettem, mert nagyon szűkében vagyok a takarmánynak" - mondta a gazda. És ekkor az előkészített takarmányban "bőviben" megláttam azt a sárga virágot, amit egynyári szélfűnek (Mercurialis annua) neveznek. És most beugrott MÓCSY professzor úr kitűnő gyakorlatias előadása a növények mérgező hatásáról. De ennél több nem jutott eszembe.
Rápattantam hát a motoromra - azzal, hogy gyógyszerért megyek -, és rohantam a lakásomra izgatottan keresve a belgyógyászati jegyzeteimet. Akkor új Mócsy-könyv még nem volt, a régi meg már nem volt kapható - a füzetbe jegyzeteltünk. A tüneteket megtaláltam, de a gyógyításról semmi. Ekkor jutott eszembe, hogy a MÁL egyik számában megjelent egy cikk a takarmánymérgezésről. Óriási megkönnyebbülést jelentett, mikor megtaláltam.
Irány a 15 km-re lévő gyógyszertár, majd a lakásomra visszatérve a benzintankra tettem a táskát, a nyakamba az orrnyelőcső szondát, a beöntőkannát pedig a hátamra véve "felszerelkeztem". A lovakat elláttam, ahogy a Lapban olvastam (keserűsó, élesztő, szőlőcukor, szíverősítő, vitamin), majd a következő napokon a kezelést részben megismételtem.
Szerencsém volt, mert mindkét ló meggyógyult. Járva a községeimet, többször is találkoztam a fuvarosommal, aki mindannyiszor akkorát köszönt, hogy majdnem lerepült a sapka a fejéről. De az eset megalapozta szakmai megbecsülésemet is. Hát ez volt kezdő pályafutásom egyik legverejtékezőbb és ugyanakkor legörömtelibb esete. Egy kemény pótszigorlat, élőben.
Azóta is rendszeresen járatom a Magyar Állatorvosok Lapját, és több mint 40 éve valamennyi példány évfolyamonként, mutatós kötésben könyvtáram központos helyén díszeleg.

2009. november 9., hétfő

Ahol írtak róla 4.

Bálint Katalin: Gyakorlat és tudomány
(Kistenyésztők Lapja 1978. 12.)

Hosszú évek óta érkeznek szerkesztőségünkbe vaskos borítékokban Radnai István kitűnő állategészségügyi cikkei. Személyes ismeretség híján ősz, öreg bácsit képzeltünk el az írógép mögött, fél évszázados tapasztalattal, és friss, az új eszméket befogadó szellemmel. Megbeszélt találkozónk alkalmával azonban fiatalos, élete teljében levő férfi nyitott ajtót, rövid barna hajjal, mellette fiatal, csinos felesége, két szép kislány, egyikük még karonülő. Csak az érdeklődéstől csillogó szempár az, amit vártunk.
Dr. Radnai István gyakorló állatorvos Belvárdgyulán. A termelőszövetkezet két nagy telepét, a sertéskombinátot és a szarvasmarhatelepet látja el, valamint hat község háztáji állatait.

*

- Ennyi munka mellett hogyan jut ideje rendszeresen írni?
- Hozzátartozik a munkámhoz az írás, legalábbis a cikkeim alapja a nagyon részletes napló, amelybe minden egyes betegem belekerül, s nemcsak betegségük lefolyása, hanem a tartási, takarmányozási körülményeik, a gyógyulás menete, s az esetleges következmények is. Érdekel a betegeim sorsa, egy-egy érdekes esethez nyolcszor-tízszer is visszamegyek, nézem a felépülését.
A szaklapok gyakran panaszkodnak, hogy a gyakorlati szakemberektől kevés cikket kapnak, pedig igazán közérthető, és közérdeklődésre számot tartó szakcikk csak olyan embertől származhat, aki közvetlenül műveli a mesterségét.
Mindig nagy körzetem volt, s naplómban olyan sok tapasztalat halmozódott fel, amitől nagy kár lenne megfosztani az olvasót. A sikerélmény is hajt, megmondom őszintén. Nem kis büszkeséggel tölt el, amikor külföldön is felfigyelnek az írásaimra. (Az Állatorvosok Lapja négy nyelven referálja a cikkeit.) A világ minden tájáról kértek már tőlem különlenyomatot írásaimból. Egy párizsi intézet nyolc cikkem iránt is érdeklődött. Nagyon fontosnak tartom, hogy innen, Pécsről is bekapcsolódhassak a világ szakmai életébe, közreadhassam megfigyeléseimet, tudományos tevékenységet is folytathassak. A közelmúltban például a Balesetek a calcium infúzió során címmel olyan témát fejtettem ki, amelyet én írtam le elsőnek.
- Nemcsak sokat ír, hanem olvasmányosan, közérthetően és "életszagúan" is...
- Nehéz dolog úgy írni, hogy tudományos értékű, és közérthető is legyen, sokat fáradozom, hogy cikkeimben e kettős célt megvalósítsam. Mindig gyakorlati példákkal fűszerezem a mondanivalómat, így jobban érti, és értekeli is az olvasó.
- A szakmaszeretet honnan származik?
- Az állati szervezet biológiája iránt már gyermekkoromban is érdeklődtem, s hogy nemcsak én - hanem öcsém, aki orvos, és húgom, aki biológus lett, s biológiatanárhoz ment férjhez - talán apámnak köszönhető. Apám szintén biológiatanár volt, s megkívánta tőlünk az érdeklődést, a fegyelmezett, szorgalmas tanulást, s hogy mindig a tőlünk telhető legtöbbet nyújtsuk.
- Hogyan alakult a pályája?
- 1946-ban beiratkoztam a Kertészeti Főiskolára, mert akkor csak ott volt felvétel. Jó tanuló voltam, nem volt nehéz egy év múlva átmenni az Állatorvostudományi Egyetemre. Manninger Rezső volt akkor a rektor. Kétszáznyolcvanunkat vettek fel, de tovább csak nyolcvanan jutottunk.
Az egyetem után a Zala megyei Surdra kerültem. A család nyomására, hívására azonban hamarosan Baranyába kértem magam. Így kerültem Belvárdgyulára. Hosszú ideig dolgoztam itt, aztán máshol is szerencsét kívántam próbálni, másfajta munkát megismerni. Elmentem Kaposvárra a Mesterséges Termékenyítő Állomásra. Hat évig dolgoztam ebben az intézetben, szép volt a munka, javamra is vált, megtanultam németül, hozzáférhetőbb lett számomra a szakirodalom. Kaposváron mindent elértem, amit elérhettem, mint járási főállatorvos szintén. Visszavágytam a gyakorlatba. Hívtak, hát visszajöttem Belvárdgyulára - de most már Pécsre kértem a székhelyemet -, s itt dolgozom ma is.
- Hogyan szervezi meg egy napját, hogy mindenre jusson ideje?
- Reggelente fél 5-kor kelek - kivéve, ha oltási idény van, mert olyankor 4-kor. Mindennap a termelőszövetkezetben kezdek, majd a háztájiban végzem el az oltásokat, vérvételezést, kiállítom az állatorvosi igazolásokat, mikor mire van szükség. Ez után látogatom meg a beteg állatokat. Körülbelül délután 4-re érek haza. Természetesen, ha ez után is hívnak, akkor is kimegyek. Éjjel is, ünnepen is. Huszonhat éves pályafutásom során másnapra még nem hagytam beteg állatot.
- Elmesélné néhány emlékezetes esetét?
_ Történt velem már sok szomorú és vidám eset is. Egyszer, még kezdő orvos koromban egy csikóhoz hívtak. Néztem, vizsgáltam sokáig, csak nem ismertem föl, mi is a baja. Végül már kínomban megkérdeztem a gazdáját, nem szokott-e férget üríteni ak csikó? "Dehogynem" - válaszolt komótosan a gazda. "Annyi féreg ürül ebből, nézni is alig győzöm!" "Hát miért nem mondta?" - kérdeztem tőle mérgesen. Erre pedig azt válaszolta hamiskásan: "Én megfizetem a vizsgtálatot, a doktor úr meg derítse ki a betegséget."
Régen történt a következő is. Fuvaros hívott ki a két lovához. Megvizsgáltam őket, s invitál a konyhába, hogy ott írjam meg a receptet. Hát ott nyögdécsel, szenved a nagymama szegény. "Látta már orvos?" - kérdeztem mindjárt a gazdát. - "Nézze, itt van az öt gyerekem" - válaszolta - "majd ha meggyógyulnak a lovak, és dolgozhatom, lesz pénz orvosra is."
Azt sem felejtem el soha, hogyan zokogott hangosan egyszer a gazda, a felesége meg a lányuk a 25 literes tehén mellett, amelyet a vágóra kellett küldenem. A lelkem is odaadtam volna, úgy sajnáltam őket. S az a hófúvásos karácsony éjjel is emlékezetes marad, amikor Lothárdra mentem egy tízmalacos beteg kocához, s másfél óráig ástam ki magam a hóból, amikor elakadtam.
Sokminden történt már velem. Nyolc motorkerékpárt és tizenegy autót koptattam el. Most gyilkolom a tizenkettediket...
- Van-e, amit kellene, de nem csinál?
- Van bizony. Állatot nem tudok kényszervágni. Volt már olyan esetem, hogy ott pusztult el előttem, mert sem a gazdája, sem én nem voltunk képesek kényszervágni. A csirkét sem vágom le, és kutyát is csak a végső esetben irtok ki. Szeretem, sajnálom is az állatot.
- Úgy hallottam nagy utazó!
- Igen, ez a hobbim. Nagyon sok helyen jártam már, Mexikóban, Indiában, Japánban, hogy csak a legérdekesebbeket említsem. Most egy brazil utat forgatok a fejemben. Külföldön mindig csinálok szakmai programot is. Kollégákkal ismerkedem meg, intézeteket keresek föl. Fárasztóak ezek az utak, de mindent megér a sok látni- és tapasztalnivaló.
- Mi a véleménye lapunkról?
- Közvetlen hangú, színvonalas újságnak tartom, olvasása minden kistermelőnek hasznára válik. Úgy veszem észre, akinek már egyszer a kezébe került, olvassa is. Sajnos, sok helyen nem ismerik. S ami nem a terjesztő hibája, hogy bizony olyan háztáji agronómussal is találkoztam már, aki nem olvassa.
- További sok sikert kívánunk munkájához!

2009. november 8., vasárnap

Ahol írtak róla 3.

Kerepesi Katalin: Élete a gyógyítás
(Kistermelők Lapja 1988. 12.)

Hosszú ideje már, hogy dr. Radnai István tanácsaival látja el a tenyésztőket. A hozzá érkező sok levél bizonyítja, hogy olvasóink várják írásait, sokat adnak véleményére. Aki problémájával megkereste, igazolhatja, hogy a segítő válasz soha nem maradt el, mert tudja, hogy az a termelő, aki tollat ragad, bajban van és a bizalom kötelez.
Nem kevés napi tennivalója mellett szakít időt a levelek megválaszolására. Hat község és egy szakosított sertéstelep állatorvosi feladatait látja el, de hatósági megbízatása is van.
Harmincöt éve már, hogy dr. Radnai István kiváló eredménnyel elvégezte az egyetemet, s rövid kutatóintézeti időszak után végleg a gyakorlat mellett döntött, a belvárdgyulai termelőszövetkezet állatorvosa lett.
A korszerű állatgyógyászat, a növekvő követelemények nem nélkülözhetik az állandó tanulást, a kutatási eredmények folyamatos figyelemmel kísérését és kellő alkalmazását. Radnai doktor számára mindez nem csupán tézis, hanem napi gyakorlat. A hazai szaklapokon kívül német és angol nyelvű állatgyógyászati folyóiratokat is olvas, de ő is beszámol kísérleteiről, sikereiről ezen újságokban. Neve nem ismeretelen szakmai körökben, és igazi elismerésként könyveli el, mikor valamelyik munkájára, kísérleti eredményére hivatkoznak egy-egy tanulmányban.
Az írás szinte pályakezdése óta munkájának szerves részét képezi. Eleinte csak szakembereknek szóltak cikkei, később azonban egyre szélesebb olvasótábornak címezte mondanivalóit. A reagálás? - még most is sokszor meglepődik, mekkora az a bizalom, amivel olvasóink hozzá fordulnak.
Népszerűségének titka minden bizonnyal az, hogy ő napi kapcsolatban van a termelőkkel. A negyedszázados praxis alatt pedig megtanulta mi az, amire kíváncsiak a gazdák, mire kell felhívni figyelmüket, melyek azok a hibák, amelyek gyakrabban előfordulnak, esetleg rossz beidegződések, korszerűtlen ismeretek következményei, melyek azok a gyógyítási feladatok, amelyeket a termelők maguk is elvégezhetnek.
A bemutatásból nem hiányozhat a család sem. Két leány - egy érettségi előtt álló és egy általános iskolás - büszke édesapja. S mint mondja, kisebbik lánya talán tovább is viszi a "családi örökséget", számára már most a biológia a legérdekesebb és legszeretettebb tantárgy. Szívesen kíséri el édesapját egy-egy körútra, s egyre aktívabban is részt vesz ezeken. Felesége a téesz sertéságazatának vezetője, tehát munkájuk szorosan fűződik egymáshoz, de a házastársi és munkatársi kapcsolaton kívül a közös hobbi - az utazás - is összeköti őket.
A ma már egyre elérhetetlenebb árak ugyan nem kedveznek ennek a szenvedélynek, s az álom - Ausztrália - lehet, hogy már csak álom marad, az eddig megtett utak azonban így is csodálatosak. Japán, USA, Mexikó és sorolhatnám még sokáig... Az utakon készült diaképek mind-mind katalogizálva, a képanyaghoz magnószalagra alámondott ismertető szöveggel, vagyis amolyan "radnais" precizitással őrzik az emlékeket. A körzetében, ahol nemcsak szakmai ismereteiről, hanem hobbijáról is jól ismert, nem ritka, hogy az állategészségügyi előadásokon kívül útibeszámolókra is felkérik.
Feszített munkatempót diktál magának hosszú ideje már, s energiáját egy kezdő is megirigyelhetné. A jókora körzet és a sertéstelep ellátása, a rendszeres publikációk, a tanulás, a család és a hobbi együtt teszik egésszé az életét. Az embernek az az érzése, az ő napjai nem is 24 órából állnak.
Hogy mégis miként lehet ennyi feladatot ilyen színvonalon elvégezni? - Nos, igazán nem sikerült megfejteni, bár Radnai István elmesélte munkamódszerét.
A szakirodalom olvasására, s többek közt lapunkban megjelenő cikkeinek gondolati felépítésére, az esetleges problémák felkutatására éjjel egy és három óra között szokott időt szakítani. Ezt a beosztást megszokta, magától ébred, ha elvégezni valója akad, mint mondja, nem hagyja nyugton pihenni, s ezek a kétségtelenül csendes órák igazán alkalmasak az elmélyülésre. Hát... Mindenesetre elég egyéni, és azt hiszem, hogy itt a miértet sokkal inkább egyéniségében kell keresni, melynek alappillérei a szorgalom, kitartás, megbízhatóság, jó értelemben vett szakmai hiúság - minden bizonnyal ezek a tulajdonságok cselekvésének legfőbb mozgatórugói.

2009. november 6., péntek

A könyv

Dr. Radnai István: Állatról emberre terjedő betegségek, Gazda Könyvkiadó Kft., Budapest 1994.

ELŐSZÓ

A zoonózisok - az állatokról emberre terjedő betegségek - nemcsak az állatokkal közvetlenül foglalkozó mezőgazdasági, illetve élelmiszer-ipari dolgozókra jelentenek veszélyt nap mint nap, hanem a kedvtelésből állatot tartók széles táborára, az erdők dolgozóira, az oda kirándulókra, sőt az állati eredetű élelmiszerek fogyasztóira is.
A téma fokozott jelentőségét bizonyítja, hogy pl. Németországban az utóbbi 10 esztendőben 23 százalékkal emelkedett azon hivatalosan bejelentett emberi megbetegedések száma, amelyek állatoktól való fertőződésekre voltak visszavezethetők, de a hazai adatok is mind gyakrabban igazolják a zoonózisok növekvő veszélyét.
Bár az Egészségügyi Világszervezet 150 zoonózist tart nyilván, ezúttal csak azokról lesz szó - teljesen a gyakorlat nézőpontjából -, amelyek előfordulásával gyakrabban lehet számolni hazai körülményeink között vagy amelyek a múltban különösen nagy veszélyt jelentettek.

Dr. Radnai István


TARTALOMJEGYZÉK

Előszó 3
Állatról emberre terjedő betegségek (zoonózisok) 5
Baktériumok okozta bántalmak 11
Brucellózis 11
Gümőkór 16
Leptospirózis 28
Lépfene 34
Liszterózis 38
Sertésorbánc 44
Takonykór 47
Tularémia 49
Yersiniák (Y. pestis, Rodentiosis) 54
Vírusok okozta bántalmak 61
Baromfipestis 61
Himlővírusok okozta betegségek 65
Varas szájfájás (juhok és kecskék hólyagos bőrgyulladása) 66
Tőgyhimlő 69
Szarvasmarhák ragadós, göbös szájgyulladása 70
Influenza 71
Ragadós száj- és körömfájás 77
Veszettség 83
Chlamydiák okozta betegségek 91
Chlamidiosis (madár, szarvasmarha, juh) 91
Rickettsiák előidézte bántalmak 99
Q-láz 99
Gombák okozta betegségek 105
Tarlósömör 105
Baktériumok okozta élelmiszer-mérgezések 113
Szalmonellózis 113
Botulizmus 119
Parazitózisok 123
Hólyagférgesség 123
Kullancsfertőzések, Togavírusok okozta betegségek 127
Orsóférgesség 132
Ostorférgesség 140
Rühösség 142
Fonálférgek okozta Helmintosisok (Nematodák) 145
Kutya, macska toxocarosisa 145
Kutya és macska ancylostomatosisa 147
Kutya, macska toxacaridosisa 147
Toxoplasmosis 149
Trichinellosis 151

2009. november 5., csütörtök

Ahol írtak róla 2.

Lengyel Zoltán: Állatorvos, aki mindig válaszol (Dr. Radnai István, lapunk állatorvosa)
(Kistermelők Lapja, 2007. augusztus, PORTRÉ)

1976-ban írta első cikkét lapunk elődjében a Baromfitenyésztésben, azóta nem múlik el hónap, hogy ne jelenne meg írása, illetve ne válaszolna olvasóink kérdéseire a Kistermelők Lapja hasábjain. Most őt mutatjuk be.

Az egyetem elvégzése után kérhette volna magát városba is, de inkább Surdra, egy csak földúton megközelíthető, villany nélküli kis zalai faluba ment körállatorvosnak. Igen furcsán kezdődött a pályafutása: az első nap egy sovány, láthatóan beteg lovat vittek hozzá, már vagy másfél órája vizsgálta, s nem jött rá a bajára, végül megkérdezte, hogy nem ürít-e gilisztát a ló. Dehogynem - így a válasz - kilószám. Miért nem ezzel kezdte - vonta kérdőre a ló gazdáját, aki így válaszolt: én kifizetem a díját, maga meg találja meg a ló baját.
Akkor még az állatorvos együtt élt a lakosság minden gondjával, bajával. Egyszer olyan helyre hívták beteg lóhoz, ahol látta, hogy beteg a nagymama is. Kérdezte, hogy miért nem hívnak orvost, mire az volt a válasz, hogy nincs pénz. (Akkor még nem volt TB. Szerk.) Előbb a ló, hiszen az termeli a pénzt, amiből majd az embert is lehet gyógyíttatni. Másnap Radnai doktor a motorra maga mögé ültette az orvost, s együtt mentek ki.
Surd után Letenye következett, ahol járási főállatorvosként tevékenykedett. Fontosnak tartotta, hogy nyelveket tanuljon, s a külföldi szakirodalmat is megismerje. Erre alkalmasabb helynek számított Kaposvár, ahol a mesterséges termékenyítő állomás főállatorvosa lett. De csak addig, amíg meg nem kereste a belvárdgyulai téesz elnöke, aki haza hívta Baranyába. Bármit megadott, a fizetését is megduplázta, csak jöjjön.
- Így lettem én az elsők között üzemi állatorvos - mondja. A téesz mellett hét községben láttam el az állatorvosi teendőket. Volt olyan éjszaka, hogy háromszor hívtak. Felöltöztem, s egy szó nélkül mentem. Tudom, hogy mit jelent az, ha nem jön idejében a segítség: egyszer a családban betegedett meg valaki, s éjszaka hívtam az orvost, aki arra panaszkodott, hogy fáradt. Soha többé nem hívtam. Ez nekem egy életre tanulságul szolgált.
- Ugyanígy tanulni lehetett annak a kollégának az esetéből, akinek az volt a szokása, hogy semmit nem mondott a gazdának, beadta a gyógyszert, s elment. Ilyenkor hiszik is, meg nem is, hogy meg tudja gyógyítani az állatot. Én mindig pontosan elmondom a diagnózist, s hogy milyen gyógyszerrel kezelem az állatot, és milyenek a gyógyulás esélyei.
Talán ez a képessége tette alkalmassá arra, hogy lapunkban népszerű ismeretterjesztő cikkeket írjon, illetve tanácsot adjon. Örök dilemma egy szakember számára, hogy a szakmájának közöljön magas színvonalú publikációkat, vagy az egyszerű embereknek írjon közérthető nyelven. Sajnos a szakma a népszerű tudományos ismeretterjesztő szakembert lenézi.
- Én ezt úgy oldottam meg, hogy először igen tekintélyes hazai és külföldi szakfolyóiratokban publikáltam. Csak azután jött a népszerű ismeretterjesztés. A tudományos közleményeimmel elegendő elismerést szereztem ahhoz, hogy rangján kezeljék az ismeretterjesztő cikkeimet is. Nekem az az elvem, hogy az ember gyakorló állatorvosként is foglalkozzon a tudománnyal. Sok olyan eset fordult elő a praxisomban, ami újdonságnak számított, új megközelítést követelt. Mindig leírtam, fényképeztem az újszerű eseteket. Így fordulhatott az elő, hogy engem, a belvárdgyulai üzemi állatorvost - akinek tudományos rangja nem volt - a megyében és máshol is felkértek tudományos előadásokra a kollégák.
Radnai doktor neve összeforrott a lapunkéval. Több mint három évtizede ad tanácsokat, rendel - a valódi mellett - a Kistermelők Lapja láthatatlan rendelőjében. Sokan megfordultak már itt.
- Életem legszebb elismeréseit az olvasóktól kaptam - mondja. - Részesültem én állami elismerésben is, de nekem az egyik legértékesebb az volt, amikor egy hölgy azt írta, hogy "a maga írásaiból nevelem a csirkéimet". Vagy nem régen tettem az albumomba azt a levelet, amelyben egy olvasó azt közli, hogy "amit ön ír, mindig megértem és jól tudom hasznosítani".
Az utóbbi években jelentősen csökkent az állatlétszám. Pécsi állatorvosként azt is meg kellett élnie, hogy mind kevesebb gazdasági állatot gyógyít, miközben robbanásszerűen nő a hobbiállat-praxis.
- Nem kell lenézni a kutya- és macskatartást sem - int óvatosságra. - Aki állatot tart, annak ugyanolyan fontos, ha talán nem fontosabb, a társállat. Hadd világítsam meg ezt egy példával. A közelmúltban hívtak egy gyógyíthatatlan cicát elaltatni. Az idős hölgy azt kérte, hogy mielőtt elaltatom a cicát, engedjem meg, hogy elbúcsúzzon tőle. Amikor megsimogatta a cicát, és azt mondta neki, hogy az elmúlt tíz évben te voltál a leghűségesebb társam, de most el kell búcsúznunk... nekem is kigördült a könnyem. Nem volt könnyű beadni az injekciót.
Hivatásán kívül egyetlen hobbija van, az utazás. Radnai doktor így beszélt erről:
- Nem gyűjtöttem vagyont. Harminc éve, amikor megházasodtam, azt mondtam a feleségemnek, hogy ha az egyik fizetésből megélünk, a másikból utazunk. Így jutottunk el - az Északi-sarkot kivéve - minden kontinensre. Rengeteg diát készítettünk, ideje lenne rendszerezni. A legemlékezetesebb utak talán a legnehezebbek voltak: Tibet, Mongólia. Tavaly voltunk Oroszországban, ahol autóval utaztunk nagy városokon és kis falvakon keresztül. Ez is nagy élmény volt.

2009. november 4., szerda

Ahol hivatkoznak rá

TÖRVÉNYSZÉKI ÁLLATORVOSTAN
Dr. Várnagy László: Igazságügyi állatorvostan, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1979.
195. (Radnai, 1974.)
200. (Radnai, 1974.)

JÁRVÁNYTAN
Varga János - Tuboly Sándor - Mészáros János: A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.), Mezőgazdasági Kiadó, Bp.
292. (Radnai, 1971.)
359. (Radnai, 1977.)

ÁLLATHIGIÉNIA
Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1980.
518. (Radnai, 1977.)
Dr. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1990.
506. (Radnai, 1977.)

SZÜLÉSZET
Dr. Cseh Sándor: Állatorvosi szaporodás-biológia és szülészet, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1973.
873. (Radnai)

SEBÉSZET
Dr. B. Kovács András - Dr. Tamás László: A háziállatok sebészeti betegségei, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1977.
261. (Radnai, 1971.)

2009. november 3., kedd

Ahol írtak róla 1.

Dr. Bartalis Imre: A szakma megszállotja Dr. Radnai István
(Bartalis Imre: Velünk élő történelem, Székesfehérvár, 2007. 195-196.)

Dr. Radnai István 19xx. július 11-én született Szücsiben. Középiskolai tanulmányait a hatvani gimnáziumban végezte, mindvégig kitűnő eredménnyel. Fiatalon került orosz fogságba, ahonnan csak 1947-ben tért haza. Ekkor beiratkozott a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karára, ahol 1952-ben szerzett diplomát. Nehéz körülmények között tengette életét, mert édesapja tanári fizetéséből testvéreivel együtt hárman tanultak egyszerre. 1952-ben a Zala megyei Surdra került, ahol öt községet látott el földutakon, gyalogszerrel, kerékpárral és téli időben lovaskocsival.
Mivel körzete határsávba esett, így hetenként látogatta meg egy ávós főhadnagy, aki nemcsak az ő munkáját, de a beszolgáltatást is ellenőrizte. Ez utóbbi miatt komoly konfliktusba került a hatalommal. A vemhes teheneket nem engedte levágatni, így az a vád merült fel ellene, hogy akadályozza a beszolgáltatást. Berendelték a Zala megyei párttitkárhoz kihallgatásra ez ügyben, aki nagyon kemény ember hírében állt. Mint fiatal állatorvosnak, kellő fejmosás után megbocsátották a bűneit. Hamarosan be kellett kapcsolódnia, mint pártonkívülinek, a népszerűtlen tsz-szervezésbe is. Nem egy becsületes munkában megőszült parasztembert látott sírni, amikor a lovaikat és szarvasmarhájukat vezették ki az udvarukból. Lassan kihal az az állatorvos nemzedék, amely közvetlenül részese volt a sok-sok keserű epizódnak.
Nagyon megszaporodott a munka az ingyenes állatorvosi praxis idején. Sokszor semmiségért hívták az állatorvost, mert nem kellett fizetni. Ezekben az esetekben is hivatali komolysággal kellett eljárni, nehogy ráfogják az állatorvosra, hogy szabotál. Elképesztő esetek is előfordultak, amelyek próbára tették az állatorvos türelmét és munkabírását.
Surdról Letenyére helyezték járási főállatorvosnak, majd amikor édesapját a pécsi Pedagógiai Főiskolára helyezték tanárnak, akkor kérte az áthelyezését Baranya megyébe. Ekkor került a belvárdgyulai körzetbe, majd később a pécsi Mesterséges Termékenyítő Állomásra, onnan pedig a kaposvárira, vezető szakállatorvosnak. Itt kereste meg a belvárdgyulai tsz akkori elnöke, aki fizetése megduplázásával visszahívta üzemi állatorvosnak. Mivel ez a státus akkor még jóformán ismeretlen volt az országban, sok konfliktus forrása lett. A tsz-elnök elrendelte számára a sertések orbánc elleni védőoltását, és a beszedett munkadíjat be kellett fizetnie a tsz pénztárába. A megyei állat-egyészségügyi állomás igazgatója ezt jogszabályellenesnek minősítette. Az ügy kivizsgálására még az FM-ből is kijöttek egy minisztériumi főállatorvos vezetésével. Az ügyben természetes, hogy az állatorvost marasztalták el. Éveknek kellett eltelnie, hogy ezek a problémák megoldódjanak.
Aktív állatorvosi tevékenységét itt fejezte be, 42 év szolgálat után. Valójában azonban nem kellett a nyugdíjasok keserű kenyerét ennie, mert tovább dolgozott egy társaság állatorvosaként és tulajdonostársaként, ahol gyógyszert is forgalmaznak. Ezzel egy időben magángyakorlat folytatására is kért engedélyt, amelyet a mai napig folytat. Az évek folyamán összegyűjtött tapasztalatait hasznosítja a Kistermelők Lapjában, ahol több, mint két évtizede szerkeszti Az olvasó kérdez, az állatorvos válaszol című rovatot. Nemrégiben kérte fel egy másik lap, az Agro Napló főszerkesztője, hogy az ő újságukban is vezesse ezt a rovatot.
Sok-sok - olykor nagyon tanulságos - levelet kap olvasóitól, amelyekre személyesen is válaszol. Ezekért nem jár honorárium, annak ellenére, hogy nagyon időigényes elfoglaltság, de szívesen áll a gazdák rendelkezésére. Az ilyen feladatok megoldásában magától értetődő, hogy a toll és a fecskendő összetartozik. Természetes, hogy nagyon kell vigyázni ilyen esetekben az orvosi etika szigorú betartására. Szükséges, hogy bizonyos esetekben az érintett kollégákkal konzultáljon.
A gyógyító munkát így hetven év felett bizonyos mértékben háttérbe szorítja Radnai doktor szakirodalmi tevékenysége. 29 szakdolgozata jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában. Ezek között bizonyára hasznos megfigyelések és kísérletek is voltak, mert dolgozataiból 24 országból - az USÁ-n és Kanadán kívül többek között még Mexikóból és Argentínából is - 121 intézmény kért lenyomatot. Négy egyetemi tankönyv több helyen is hivatkozik közleményeire.
A mai napig 403 ismeretterjesztő cikke jelent meg a különböző szaklapokban, úgymint Baromfitenyésztés, Magyar Mezőgazdaság, Iparszerű hústermelés, Kistermelők Lapja, Agro Napló. 1994-ben megjelent az Állatról emberre terjedő betegségek című könyve, amelynek már a második kiadása is elfogyott. Munkásságát a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címmel ismerték el. Ezen kívül életpályáját képes tévériportban, a Magyar Állatorvosok Lapjában és más újságokban is ismertették. A legbüszkébb azonban arra a sok elismerő, hálás levélre, amelyeket azoktól a kistermelőktől kap és kapott, akik tanácsait eredménnyel hasznosították.
Az aktív életpályája során mint turista valamennyi kontinenst bejárta, és több ezer képet készített, melyekből jó néhányat publikációiban is hasznosított. Ugyanezt tette a mindennapos praxisban is, ahol kamerával az érdekesebb eseteket megörökítette. Munkáját nem elismerésért, előrehaladásért vagy csupán sikerélményért végezte, hanem megszállottságból.

Állatorvosi Kamarai Hírek, 2000. 11. 5. 36-37.

2009. november 2., hétfő

Cím

Dr. Radnai István (állatorvos) - a toll és a fecskendő összetartoznak