A juhok gyapjúrágása, rühössége

A JUHOK GYAPJÚRÁGÁSA – RÜHÖSSÉGE

S. János karcagi Olvasónk arról panaszkodik, hogy a juhok egymás gyapját rágják, de már a bárányok is rendszeresen „szaggatják” az anyjuk és más szoptatós anyák gyapját is. A jelenség nemcsak sok bosszúságot, de súlyos gazdasági veszteséget is okoz.

Tudja, hogy van olyan rossz szokás, amit gyapjúrágásnak neveznek, de a juhrühösség is okozhat hasonló tüneteket. Az a kérdése, hogy miként lehet a két betegséget egymástól megkülönböztetni és a bajt megszüntetni?

Olvasónknak igaza van abban, hogy a két kórforma sokszor látszólag hasonló tünetekkel jár, amíg azonban a „gyapjúrágás” a rendellenes étvágy kategóriájába tartozik, és többnyire valaminő hiánybetegség (makroelem, mikroelemek, vitaminok, fehérje hiánya) következménye, addig a rühösség egy súlyos parazitás bántalom, fertőzöttség, ami nagyon ragadós és rühatkák okozzák.

A gyapjúban okozott veszteség miatt mindkét bántalomnak komoly gazdasági jelentősége van, következésképpen annak mielőbbi megszüntetése vagy megelőzése nagyon fontos feladat. Mindamellett pedig a juhrühösség a bejelentési kötelezettség körébe sorolt betegségek közé tartozik.

AMIT A RENDELLENES ÉTVÁGYRÓL TUDNI KELL

A rendellenes étvágy alatt azt értjük, amikor az állatok természetellenes anyagokat nyaldosnak (vizelettel, bélsárral szennyezett almot, vakolatot, földet, fémtárgyakat stb.) gyakran a szájukba veszik és lenyelik. A földevés, a bélsárevés, a társak fülének, farkának leharapása, a kloaka csipkedése, a magzatfalás, tollcsipegetés, a gyapjúrágás, a szőrnyelés mind-mind a rendellenes étvágyra jellemző tünet.

Amint az előbb is olvashattuk, a rendellenes étvágy a juhoknál főként az ún. gyapjúrágásban mutatkozik, ami sokszor az egész állományban elhatalmasodik, és megszüntetése nem egyszer súlyos gondot okoz.

Miután pedig a juhtenyésztés egyik alapvető célja a gyapjútermelés, a „betegség” elhatalmasodása komoly gazdasági veszteséggel jár.

MI OKOZHATJA?

A teljesség igénye nélkül nézzük a leggyakoribb előidéző okokat.

1. Nyalakodást okozhat az alkálisók, elsősorban a konyhasó hiánya, a túlságosan kálidús takarmányok ( kálisós trágyázás, melaszetetés) és különösen – lápi legelőkön – a szerves és a foszforsavas alkálisók hiánya.

2. Rendellenes étvágyat, nyalakodást idézhet elő minden anyagforgalmi zavar, amely angolkórt vagy csontlágyulást okozhat, amely a savbázis egyensúlyát megbontja, megzavarhatja.

3. A betegség kialakulásában szerepe lehet a talaj és a rajta termelt takarmány kálcium- és kobalthiányának, de okozhatja az elégtelen fehérje- és vitaminellátás, esetleg egyes aminosavak hiánya.

4. Nagyon gyakran jelentkezik a rágcsálás és nyalakodás akkor, ha a növényevő állatok vagy a sertések nem kapnak elég nyalósót, a borjaknál pedig akkor, amikor a korai elválasztás után fehérje-ellátásuk nem megfelelő.

KÓRFEJLŐDÉS

A só-, a fehérje- és vitaminhiány esetén az állatok természetes ösztönüknél fogva igyekeznek a környezetükben megkeresni és elfogyasztani a szervezetük számára hiányzó anyagokat vagy azt, ami ezeket legalább bizonyos fokig pótolni képes.

Minél kevésbé tudják ezt megtenni, annál türelmetlenebbül jelentkezik a vágy a hiányzó anyagok után, ami végül is oda vezet, hogy az állat a hiány pótlására már semmiképpen sem alkalmas tárgyakat is nyalogatni, rágcsálni kezd, esetleg le is nyel.

Ezzel magyarázható az, hogy a szarvasmarhákban gyakoriak az idegen tárgyak okozta emésztési zavarok, a juhokban és a sertésekben pedig gyakran szőrbezoárok keletkeznek.

TÜNETEK

A kóros jelenség a hibás takarmányozás után már egy-két héttel, de némelykor csak több hónap múltán jelentkezik.

Kevésbé súlyos hiányoknál az állatok a falat, a jászolt, társaik vizeletét, esetleg a vizelettel szennyezett szőröket vagy a gyapjút rágják, nyalogatják.

Súlyosabb esetekben és különösen az angolkóros vagy a csontlágyulásos hiánybetegségben, vagy ha a szálastakarmányban nincs elegendő mészsó, az állat az istállóból kiszabadulva a földet vagy a vakolatot eszi, rágni kezdi a padozatnak vizelettel átitatott tégláit, fölnyalja a tócsákban összegyűlt vizeletet, az ólazott sertés pedig szabadon engedve különös előszeretettel szedi össze a baromfitrágyát.

A juhok gyapjúrágása az előbbiekben megismert rendellenes étvágynak, nyalakodásnak külön névvel jelölt alakja.

A juhok és bárányok különösen a tél vége felé egymásnak főként a bélsárral vagy vizelettel átivódott gyapját rágják. A rágott területen a gyapjú egyenlőtlenül rövidebb, mint a test egyéb részein. A rágott gyapjú már a színéről felismerhető, mert alsó része világosabb, mint a felső. A gyapjú friss rágására annak a nyáltól való nedvességéből is következtethetünk.

A gyapjúrágás leggyakoribb helye a felnőtt állatokban a mellkas és a has oldala. Ezzel szemben a bárányok elsősorban a bélsárral szennyezett gyapjút, a farok és végbél környékét és a tőgy szomszédságát vagy a végtagokat rágják.

A gyapjúrágott állat képe első látásra hasonlít a rühösségre, de alaposabb vizsgálattal könnyen elkülöníthető, mert:

1. A bőr nem viszket.

2. A gyapjú magassága egyenlőtlen.

3. A rühösségre jellemző a bőr durva ráncoltsága.

4. A rühösség esetén a rühatkák könnyen kimutathatók.

ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS

A gyógykezelésnél abból kell kiindulni, hogy a felnőtt állatok gyapjúrágása rendszerint az ásványi anyagok vagy a vitaminok hiányára vezethető vissza.

A vemhes és a tejelő állatok takarmányának a foszfor és a mikroelem kiegészítéséről feltétlenül gondoskodni kell. Ugyanakkor ajánlatos a különböző vitaminkészítmények (D₃ vitamin) adagolása is.

HOGYAN TUDHATJUK MEG, HOGY MIFÉLE HIÁNY OKOZTA A BÁNTALMAT?

A juhállományban a nem egészen tisztázott eredetű nyalakodásnál egyszerre többféle kiegészítő szerrel kell próbát tenni, és ennek eredménye alapján lehet a hiányra következtetni.

1. A juhállományt több kisebb csoportra osztjuk, s az egyes csoportoknak különböző pótlást adunk, ásványianyag és vitaminpremixekből stb., majd megfigyeljük, hogy melyik csoport hagyja előbb abba a gyapjúrágást.

2. A másik módszer során ezeket az anyagokat abrakba keverve más-más ládákba öntjük, de ezúttal azt kísérjük figyelemmel, hogy a szabadon engedett állatok melyikre kezdenek el rájárni.

Ezzel a módszerrel megfelelően tudunk tájékozódni a hiánybetegség eredetéről.

3. Megelőzésre emellett hasznos módszer a juhászok körében az is, hogy ellés előtt az anyajuh tőgye körül lenyírják a gyapjút, így a bárányok kevésbé szoknak rá a gyapjúrágásra.

JUHRÜHÖSSÉG

A háziállatok közül a juh rühösségének különösen nagy a gazdasági jelentősége az értékes gyapjúban okozott veszteség miatt. Ugyanakkor fontos tény, hogy az egészséges juhállományokba már egyetlen megtermékenyített nőstényaktával behurcolható a rühösség akár közvetett módon is (felszerelési tárgy, ember keze vagy ruhája, kutya szőre alomszalma stb.), de kivételesen egerek, patkányok, sőt legyek is elszállíthatják, ha atkák másztak rájuk.

MI OKOZZA?

Juhokon a rühösségnek három formája ismeretes, nevezetesen.

1. Sarcoptes-rühösség, mely csak a gyapjúval nem borított bőrön, így a fejen, a lábak végén fordul elő, és legfeljebb a nem zsíros gyapjas állatokon terjed át a testre.

2. Psoroptes-rühösség, mint nyájbetegség az egész világon elterjedt, és mind a gyapjúveszteség, mind pedig az erőnlét romlása miatt komoly károkat okoz. A gyapjúval sűrűn borított testfelületeken fordul elő.

3. A chorioptes-rühösség vagy lábrühösség ritkán fordul elő, és főként a kosokban libidózavarokat (=párzási vágy zavara) okozhat.

A KÓROKOZÓ

A rühatkák kb. 1 mm hosszúságú paraziták, melyek a környezetben kb. 16 napig maradnak életben. Szaporodásuk tojásdad petékkel történik, amelyekből 2-3 nap alatt kikel a lárva, melyből vedlés után a nympha, majd még két vedlés után kifejlődik a kész atka.

Az egész folyamat a Sarcoptesnél 2-3 hétig, a Psoropteseknél pedig 8-14 napig tart. A nőstény atkák csak testmelegen raknak petéket, de az embrió fejlődéséhez is a bőrfelület melegére van szükség. A bőrről lekerült peték 10-16 nap alatt elpusztulnak.

A Sarcoptes atkák a fedőszőrrel borított testrészeken élnek, itt befurakodnak a hámba, ahol fiatal hámsejtekkel és az ezek közé szivárgó nyirokkal táplálkoznak.

Ahol befurakodnak, ott apró göb, s ennek tetején kicsiny savós hólyag keletkezik. Az atkák mozgásuk és anyagcseretermékeik révén izgatják a bőrt, és ez nemcsak az állatot készteti vakaródzásra, de pörkök keletkezésére vezet, majd a szőr kihull, és idővel a bőr megvastagszik.

A Psoroptes atkák nem furakodnak be a bőrbe, hanem a bőr felületén, továbbá azon pörkök alatt és pörkökben élnek, amelyek a szúrásuk keltette izgalom következtében a bőrön keletkeztek.

Szövetnedvet és vért szívnak. A szúrás nyomán először piros göb, majd pörköcske támad, a bőr pikkelyezik, a gyapjú kihull. Az atkák mindig a pörkök széle, tehát az ép bőr felé vándorolnak, és így terjed a rühösség minél nagyobb területre.

A Chorioptes atkák szintén a bőr felületén élnek, táplálékuk főleg a még el nem szarusodott hám.

A FERTŐZÉS TERJEDÉSÉNEK A LEGGYAKORIBB MÓDJA

1. Érintkezés a fertőzött juhokkal szállítás során.

2. Együtt legeltetéskor.

3. Vásárokon fertőzött állat beállításakor.

4. Kiállításokon.

5. Nyírás során. A nyírást végzők eszközei, ruházata is átviheti a fertőzést.

6. Az atkák a lenyírt gyapjúban vagy a kerítésen és máshol fennakadó gyapjúban is megtalálhatók.

7. A fertőzés az anyajuhról a bárányra is átterjed!

TÜNETEK

1. A betegség azzal kezdődik, hogy az atka szúrása nyomán a bőrön vagy gombostűfejnyi, sárgáspiros göb, vagy pedig apró, lapos gyöngyház fényű savós beszűrődés támad, amelynek tetején a kilépett savó mézsárga könnyen letörölhető apró pörkökké szárad.

2. Minthogy a juh viszkető helyet rágja és nyalja, a kezdeti elváltozásokat a gyapjú nyálas, kuszált helyein, valamint ott kell keresni, ahol a bundából egyes fürtök kilógnak. Amint a folyamat terjed a háton, az ágyékon, a törzs oldalain mind nagyobb területen meglazul és kihull a gyapjú.

3. Az állatok nyugtalanok, gyapjukat rágják, testüket különböző tárgyakhoz dörzsölik. Kezdetben a hát és ágyék tájékának kisebb-nagyobb területein a bunda nyáltól csapzott és fürtökben lóg. A gyapjú elszíneződik.

Később a gyapjúhullás az egész törzsre kiterjedhet, a bunda tépetté, rongyossá válik, olykor teljesen hiányozhat.

Ahogy mondják a juh levetkőzik, a bőr megvastagszik, ráncolt, merev, testszerte excoratiók (=horzsolás vagy mechanikai hatásra, karmolás, kaparás során következően a felhám többnyire vonalszerűen felületes sérülései) találhatók.

4. Súlyos esetekben a gyapjú jóformán az egész birkáról elhull és az állat lesoványodik. A beteg bőrfelület vakarására a juh az ajkait emelgeti, rágómozgásokat végez. Hátulsó lábaival kapar és nekidől a vakaróeszköznek.

5. A kedvezőtlen tartási és takarmányozási körülmények hajlamosító tényezőként szerepelnek és súlyosbítják a betegség lefolyását.

6. Főleg fiatal állatoknál gyors kondícióromlás és senyvesség következhet be.

ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS

A rühösség bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség, az állományok ellenőrzése, a megelőzést és gyógyítást szolgáló juhfürösztés végrehajtása a hatósági állatorvos feladata.

A juhrühösség megelőzésére és kezelésére ma már kitűnő injekciós készítmények is kaphatók.

Óriási előnyük, hogy bármely életkorban adhatók, akár bárányoknak vagy vemhes anyáknak is, a kezelés biztonságos eredményt ad, van olyan gyógyszer, melynél egyszeri kezelés elégséges, a juhokat előtte nem kell megnyírni stb.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy ezek a készítmények egyúttal egyéb paraziták (pl. gyomor- és bélférgek stb.) elpusztítására is hatásosak.

A hazai forgalomban kapható juhok féregtelenítésére alkalmas gyógyszerek közül példaképpen ezúttal két készítményt említünk meg. Előre kell bocsátani, hogy mindkét injekciós készítmény vényköteles, alkalmazása során szigorúan a kezelő állatorvos utasítása szerint kell eljárni.

DECTOMAX injekció A.U.V., mely 25-50-200 és 500 milliméteres kiszerelésben kapható. Juhoknak bőr alá vagy izomba applikálható. Izomba alkalmazva a nyakizomba, vagy a válltájék vékonyabb bőre alá adható.

Nemcsak a rühatkák okozta fertőzések kezelésére alkalmazható, de a gyomor- és bélférgeket, valamint a tüdőférgeket is elpusztítja.

Juhoknak egy ml injekciót kell adni 50 testsúlykilogrammra számítva. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 35 nap, emberi fogyasztású tejet termelő állatoknak nem adható.

IVOMEC injekció A. U. V. Belső és külső paraziták elleni kezelésre és megelőzésre adható. Jelenleg 50 és 500 milliliteres kiszerelésben kapható. A gyógyszer a paraziták bénulását és pusztulását eredményezi.

A készítményt bőr alá kell adni olymódon, hogy 25 testsúlykilogrammra fél milliliter mennyiséget kell adagolni.

Jó hatással adható a juhok gyomor- és bélférgessége, tüdőférgessége során az orrbagócsok ellen és a rühatkák elpusztítására. Adagolása a Psoroptes ovis atkák számát jelentősen csökkenti és többnyire a rühösség klinikai tüneteinek megszüntetéséhez vezet, a 7 napos időközzel kétszer adott injekció az összes rühatkákat elpusztítja.

Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 35 nap. Emberi fogyasztásra tejet termelő állatoknak nem adható.

A DECTOMAX hatástartama a rühatkák ellen 41 nap, így a rühatkák teljes ivari ciklusát, mely mintegy két hét, teljesen lefedi.

A rühösség, ha elhatalmasodik nagyon súlyos gazdasági veszteséget okoz, a betegség elleni védekezés, vagy idejében történő gyógykezelés minden juhász számára az egyik legfontosabb feladat.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. februárjában.)