2012. november 13., kedd

Sertésorbánc

 
MIKOR TÁMAD A SERTÉSORBÁNC?
Nemrégiben azzal a panasszal keresett meg egy pécsújhegyi gazda, hogy öt hízója közül három nem eszik, bágyadt, piros „kiütés van rajtuk. Egyikük már nógatásra sem kel fel. Ezt lepték el legjobban a vöröses „foltok”. Két állatnak semmi baja nincsen.
A helyszínre érve megmértem az állatok belső hőmérsékletét. A három beteg állatnál 41°C fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, noha a sertés normális testhőmérséklete 38-40°C. Biztonságként – az esetleges lappangási állapotra gondolva – a két egészséges sertésnél is lázat mértem, de ezek hőmérséklete normális, 39°C körül volt.
A beteg sertések bőrén kisebb-nagyobb négyzet-rombusz alakú, vöröses-lilás, az alapjukból kissé kiemelkedő bőrelváltozásokat találtam. A tünetek sertésorbáncra utaltak.
A gazda megkérdezte, hogyan fertőződhettek az állatai, hisz sertést nem vásárolt és idegen sem járt az ólaknál. Ha le kell vágni, elfogyaszthatja-e a húsát. Miként lehet, hogy két sertés egészséges maradt? Átragadhat-e a betegség más állatfajokra is?
A SERTÉSORBÁNC (Erysipelas suis)
A sertésorbánc a sertés rendszerint hevenyen, ritkábban ideülten lezajló, fertőző betegsége, amely más emlősökben, beleértve az embert, valamint madarakban is előfordul.
A betegség világszerte elterjedt. A kórokozót elsőként Pasteur mutatta ki 1882-ben. Azidőtájt hazánkban is a súlyos veszteséget okozó fertőző betegségek között tartották számon. Bornemissza állatorvos 1897-ben arról számolt be, hogy a „halálozási arány” akár az 50-90%-ot is elérte a fertőzött sertésállományokban. Főként a kisgazdaságokban, hagyományos tartási viszonyok között utóbb is jelentős veszteségeket okozott, de manapság a jelentősége az antibiotikumokkal való gyógykezelés lehetősége, valamint a bántalom megelőzését célzó vakcinás oltások miatt csökkent.
MI OKOZZA?
A sertésorbánc okozója az ERYSIPELOTHRIX RHUSIOPATHIAE nevű karcsú, rövid, enyhén hajlított, csilló nélküli, Gram-pozitív festődésű, spórátlan baktérium.
A sertésorbánc baktérium egy fakultatíve patogén, feltételesen kórokozó mikróba. Tehát azon mikroorganizmusok közé tartozik, melyek az egészséges állatok egyes szerveiben normális viszonyok között is megtalálhatók, de betegséget csak csökkent ellenálló-képességű szervezetben tudnak előidézni.
Leggyakrabban a sertés betegszik meg, de szórványosan előfordul az orbánc juhokban, szarvasmarhákban és egyéb emlősökben, a madarak közül pedig libában, kacsában, pulykában, de alkalmanként egyéb fajokban és állatkerti madarakban is. A kórokozó iránt fogékony az ember is.
Igaz, hogy a mikróba a külvilágon nagyon elterjedt, de itt általában nem tud szaporodni. A fertőzött talajban akár évekig is fertőzőképes állapotban marad, de kimutatható a fertőzött tavak iszapjában, a rothadó anyagokban, halakban, rákokban és kagylókban is.
Az előbbiek bizonyítására elmondom, hogy az egyik hazai ?halgazdaság? sertéshizlaldában, amikor nyers döghalat etettek, mely egyébként igen értékes állati fehérje – a mintegy 450 egyedből álló sertésfalkával – valamennyi sertés megbetegedett sertésorbáncban, és 79 állat el is hullott a betegségben.
A laboratóriumi vizsgálatok kiderítették, hogy a döghalak izomzata és kopoltyúja kórokozó bacilusokat tartalmazott.
Felvetődik a kérdés, hogy vajon valamennyi „szerteszét” található orbánc bacilus kórokozó-e. Szerencsére a sok közül csak két típus idéz elő a sertésben megbetegedést. Nevezetesen a heveny vérfertőzéssel járó alakját sertéseken nálunk és világszerte is az 1a, az orbáncos csalánlázat és a betegség idült alakját pedig zömmel a 2a szerotípusú törzsek okozzák. Egyéb szerotípusok, noha bármelyikük megfertőzheti az állatot, ritkán okoznak a sertésben betegséget.
NEM KELL BEHURCOLNI
Főként a nyár vége, a meleg nappalokat követő hideg éjszakák, a nyári melegbe berobbanó, hirtelen lehűlést okozó zivatarok, esőzések, a meteorológiai frontátvonulások – a vegetatív idegrendszer egyensúlyi megbomlásának következményeként – különösen hajlamosítanak a sertésorbánc fellobbanására. A veszélyt különösen fokozza, hogy a kórokozót nem kell behurcolni.
A sertésorbánc bacilusok gyakran megtalálhatók ugyanis a klinikailag egészséges sertések, a szarvasmarha, juh, házi- és vadon élő madarak emésztőcsatornájában, de előfordulnak a halakat és a puhatestűeket borító nyálkában, és amint arról már szó esett a szennyvizekben, tavak, folyóvizek iszapjában, továbbá sertésólak körül a talajban is.
Nálunk nagyüzemi állományokban a tünetmentes, levágott sertések 10,2%-ának a tonsilláiból (=mandula) tudtak sertésorbánc baktériumokat izolálni. A törzsek közül csak 6,7% tartozott az 1a, 9,4% pedig a 2a szerotípusba, míg a többi egyéb szerotípusokba volt besorolható. A baktériumhordozás mértéke május és szeptember között volt a legmagasabb. A klinikailag egészséges sertésekből származó törzsek 72,4%-a a sertésre nézve avirulensek (nem, vagy csökkent megbetegítő-képes) bizonyult.
Itt kell megjegyezni, hogy bár a sertésorbánc baktérium behurcolására általában nincs szükség, a beteg sertések azonban nagy tömegben ürítenek baktériumot, amelyek a viszonylag jó ellenálló-képességű társaik megbetegedését okozhatják.
NAGY AZ ELLENÁLLÓ-KÉPESSÉGE
A viszonylag nagy ellenálló-képességű baktériumok közé tartozik, de 70°C hőmérsékleten pillanatok alatt elpusztul, és a szokásos fertőtlenítőszerek is hatásosak ellene, mert pl. a 3%-os H-lúg oldat perceken belül elöli. Ugyanakkor a talajban, a vízben, a korhadó szerves anyagokban, trágyában, vágóhídi hulladékokban, húsban hónapokig életképes marad.
A sózás, a pácolás sem pusztítja el, heteken át fertőzőképes állapotban mutatható ki a sózott, pácolt, füstölt húsokban, bőrökben és a halak nyálkás felületén is. A füstölésnek ugyancsak ellenáll.
A HAJLAMOSÍTÓ HATÁSOK
A sertésorbánc kialakulásában jelentős szerepe van a hajlamosító hatásoknak.
1. Mindenekelőtt meg kell említeni, amint azt az előbbiek során is olvashattuk, a meteorológiai körülményeket. A betegség leggyakrabban augusztus és szeptember hónapokban és tavasszal jelentkezik.
2. Jelentős szerepet játszanak a betegség fellobbantásában a takarmányozási hibák, nevezetesen a takarmányváltoztatás, a romlott takarmány etetése, az erőltetett hízlalás és az ivóvízhiány is.
3. Jelentős szerepe lehet a helytelen szállítást követő kifáradásnak is. Ezzel magyarázható a betegség fellobbanása a vásárról hazaszállított és vészmentes állatokon.
4. A parazitózisok azzal, hogy csökkentik az állatok védekező-készségét.
5. A kedvezőtlen tartási körülmények között a higiéniai hiányosságokat a zsúfolt elhelyezést, a falkásítást és a meghűlést kell megemlíteni. Nem egyszer jelentkezett a baj az ivartalanítások után.
6. A fogékonyság tekintetében az állatok kora is jelentős szerepet játszik. Ugyanis többnyire a három hónap és egy év közötti életkorú sertéseken lép fel a bántalom, és sokkal ritkábban észlelhető az ennél fiatalabb vagy éppenséggel idősebb állatokon.
Gyakran a hajlamosító hatások halmozódása kapcsán jelentkezik a baj.
KÓRFEJLŐDÉS
Azt már tisztáztuk, hogy a kórokozó behurcolására általában nincsen szükség, mert a legjelentősebb fertőzési forrást a baktériumhordozó egészséges állatok képezik.
De akkor mi lobbantja fel a betegséget? Akkor jelentkezik a baj, amikor a patogén (virulens) sertésorbánc bacilusokkal fertőzött, valójában a baktériumhordozó sertést olyan behatások érik, melyek a természetes ellenálló-képességet lényegesen lecsökkentik, megtörik. Ilyenkor a „rejtekhelyeiken” megbújt baktériumok „erőre kapnak”, betörnek a véráramba, ott elszaporodnak, és vérfertőzést idéznek elő. A beteg állat ezután óriási tömegben ürítve a kórokozót, súlyos veszélyt jelent a társaira is.
A heveny vérfertőzés érbénulással, a bőr, a lép és egyéb szervek bővérűségével jár, mely folytán kialakul a betegség jellemző klinikai és kórbonctani képe.
Mindebből következik, hogy az előbb felsorolt hajlamosító tényezők csak akkor vezetnek a heveny sertésorbánc kialakulásához, ha nagy virulenciájú (megbetegítő képességű) bacilusok támadták meg a szervezetet, és ugyanakkor a sertés védekező-készsége nem tudja azt kivédeni.
A bőrsérüléseken való fertőzés során először a sérülés helyén alakul ki gyulladás, majd ezt követi a szeptikémia (vérfertőzés).
A BETEGSÉG TÜNETEI
A sertésorbánc lappangási ideje általában 3-5 nap, de lehet akár csak egy nap is. Azt, hogy milyen kórformában mutatkozik, a kórokozó virulenciája, a hajlamosító hatások és a sertés immunállapota határozza meg. Három kórformáját ismerjük, nevezetesen a heveny vérfertőzéses sertésorbáncot, az orbáncos csalánlázat és az idült sertésorbáncot.
1. A heveny vérfertőzéses bántalom a legsúlyosabb és leggyorsabban lezajló és legtöbb elhullással járó kórforma.
Az állat bágyadt, belső hőmérséklete igen magasra, sokszor 42°C-ra is felszökik. A beteg csak intenzív nógatásra kel fel, nehézkesen, hátát púposítva, kedvetlenül, mereven, tipegve mozog. Az állat étvágytalan, kötőhártya-gyulladása van. A bőr foltokban, főleg a füleken, a nyakon, a combok belső felületén, a hasalján kipirul, a nyálkahártyák kékesvörösek.
A túlhevenyen lefolyó esetekben a bőrpír ki sem alakul (fehér orbánc), a sertések lázas tünetek között már a betegség első napján elhullhatnak. Vemhes kocák a heveny szakaszban elvetélhetnek.
A heveny orbánc elhúzódó eseteiben izület-gyulladások is kialakulhatnak, ilyenkor a sertések nehezen tipegve mozognak, az izületek duzzadtak, fájdalmasak. Hízóállományokban a megbetegedés aránya elérheti az 50-80%-ot is.
2. Az orbáncos csalánláz sokkal jobb indulatú, és igen jellemző tünetekkel járó kórforma. Többnyire részben immunis (=védettséggel rendelkező), illetve gyengébb virulenciájú törzsekkel való fertőződés után alakul ki. Az orbáncos csalánláz során a kórokozó a bőr és a bőr kis vérereinek a gyulladását idézi elő.
A lázas általános tünetek kevésbé kifejezettek. Az átmeneti bágyadtság, étvágytalanság mellett a bőrön, leginkább a nyakon és a törzs oldalán nagyon jellemző, élesen körülhatárolt, 3-5 centiméter átmérőjű négyzet, rombusz vagy romboid alakú, párnaszerű kiemelkedések keletkeznek.
Ezek kezdetben élénkvörösek, majd néhány nap múlva sötétvörössé válnak, majd utóbb kékesvörös színt öltenek, és néhány napig az állat gyógyulását követően is megmaradnak, majd többnyire nyomtalanul gyógyulnak. Előfordul azonban, hogy az orbáncos csalánlázból heveny szeptikémia vagy idült orbánc alakul ki, mely könnyen az állat végleges megnyomorodásához vezethet. Ezért kell az orbáncos csalánlázat is gyógykezelni.
3. Az idült sertésorbánc vagy a heveny sertésorbánc következménye vagy eleve idült formában kezdődik. Az utóbbi főleg akkor keletkezik, ha a bántalmat a 2-es szerotípusú törzsek idézik elő.
Az idült orbánc legtöbbször szívbelhártya-gyulladás, izületgyulladás vagy bőrelhalás kórképében nyilvánul meg.
Gyakran lép fel a bántalom akkor, amikor a heveny betegségen látszólag már átesett ugyan az állat, de az orbánc baktériumoktól nem sikerült maradéktalanul „megszabadulnia”, és a még életben maradt bacilusok a vérárammal a szívbe, az izületekbe vagy éppenséggel a bőrbe kerülnek, ahol gyulladásos folyamatot indíthattak meg.
A heveny sertésorbáncból látszólag gyógyult sertésekben többnyire 2-3 hét múlva a szívgyengeség tünetei mutatkoznak. A testhőmérséklet rendszerint normális marad, az állatok azonban étvágytalanok, kedvetlenek, légzésük nehezített, köhécselnek, kutyaszerűen ülnek, a nyálkahártyák cianotikusak, majd az állatok előbb-utóbb elhullanak vagy kényszervágásra kerülnek.
Az idült izületgyulladásban megbetegedett sertések sokat fekszenek, a mozgás fájdalmas, a gyulladásos izületek duzzadtak. A gyulladás nemcsak a végtagok, hanem a gerincoszlop izületeit is érintheti.
A nehezített mozgás miatt az állatok keveset esznek, lesoványodnak, csökötté válnak.
Előfordulhat, hogy az idült sertésorbánc miatt terjedelmes bőrgyulladás, bőrelhalás keletkezik, ilyenkor az elhalt bőr pergamenszerűen szárazzá válik, demarkálódik, ellökődik, majd a helyén hegszövet képződik.
MIT LÁTUNK A BONCOLÁSKOR?
Orbáncos sertés boncolása során a bélkacsok között fibrinszálakat találhatunk, a lép és a nyirokcsomók duzzadtak, a szíven és a savóshártyák alatt vérzések láthatók.
Idült szívbelhártya-gyulladásban elhullott sertések szívbillentyűin karfiolszerű felrakódások vannak, tüdő-ödéma, a testüregekben pedig fibrinben dús savó-felhalmozódás található.
A boncolási kép értékelése természetesen állatorvosi feladat.
GYÓGYKEZELÉS
A sertésorbánc gyógykezelésére antibiotikumokat, elsősorban penicillint és penicillinszármazékokat, továbbá hiperimmun vérsavót együtt veszünk igénybe. A betegség észlelésekor minél előbb hívni kell az állatorvost, mert a kezelést a lehető legkorábbi szakaszban kell elkezdeni.
Sokszor a teljesen reménytelennek látszó esetek is jól gyógyulnak. Én a gyógyítás során a hosszú hatású Tardomyocel injekciót szoktam alkalmazni, és legtöbbször eredményes volt a gyógykezelés, azonban tudni kell, ha a gyógyítás során amennyiben csak antibiotikumot applikálunk, és a hiperimmun vérsavót nem alkalmazzuk, gyakrabban alakul ki az idült sertésorbánc. A betegség megelőzésére, az aktív immunizálásra megfelelő vakcinák állnak rendelkezésre, melyek alkalmazása állatorvosi feladat.
AZ EMBER MEGBETEGEDÉSE
A sertésorbánc baktériumokat tartalmazó hús elfogyasztása nem okoz az emberben megbetegedést, de a beteg állat levágása, feldarabolása, boncolása annál veszélyesebb.
A bántalom rendszerint bőrsérüléseken keresztül létrejött fertőzés következménye. Az emberek többnyire orbáncban elhullott sertések boncolásakor, vágóhídi, konyhai feldolgozása során fertőződnek meg, de az létrejöhet a sertésistállók körüli talajtól is.
Legtöbbször a kézen halványvörös, majd kékesvörös viszkető, égő érzést okozó ödémás beszűrődés alakul ki, mely a környezet felé lassan terjed. A folyamat rendszerint helyi marad, kezelés hiányában azonban kialakulhat septikémia (vérfertőzés, vagy a közvélemény szerint „vérmérgezés”), izületgyulladások és endocarditis (=szívbelhártya-gyulladás) is.
A gyógykezelés penicillin és más antibiotikumokkal történik, de ez már orvosi feladat.
A megelőzésben fontos a sérülések elkerülése vágóhidakon, húsüzemekben védőkesztyű és védőöltözékek használata, a felületes sebek, horzsolások fertőtlenítése. Észlelésekor orvoshoz kell fordulni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. novemberében.)

1 megjegyzés: