2012. szeptember 22., szombat

Miért veszélyes a macska a terhes kismamákra?


MIÉRT VESZÉLYES A MACSKA A TERHES KISMAMÁKRA?
CS. ISTVÁNNÉ, DEBRECEN: „Tisztelt Doktor úr! A terhes-gondozóban felhívták a figyelmet arra, hogy a macska terjeszthet egy olyan betegséget, ami veszélyt jelent a várandós kismamákra oly módon, hogy a magzat károsodik, de vetélés és halvaszületés is előfordulhat.
Arra szeretnék választ kapni, hogy mi okozza a betegséget? Miből lehet észrevenni, hogy egy macska fertőzött? Miként történik az ember fertőződése, valamint hogy mi módon lehet védekezni ellene? Vagy talán minden macska fertőzött?…”
Való igaz, hogy a toxoplazmákkal, ezekkel az apró véglényekkel fertőzött macska a kórokozók ürítésével valóban veszélyt jelent a kismamákra, de előre kell bocsátani, hogy a fertőződés nemcsak a fertőzött macskával való közvetlen kapcsolat, de a kórokozóval fertőzött mosatlan zöldség és gyümölcs, a cisztákkal fertőzött, kellően nem átsütött vagy megfőzött sertéshús vagy akár a fertőzött kecske, esetleg juh forralatlan tejével is bekövetkezhet.

A TOXOPLAZMÓZIS

Világszerte elterjedt parazitás betegség. A bántalom okozóját a Toxoplasma gondii-t, ezt az aprócska protozoont (egysejtű állati szervezet, véglény) csaknem egy évszázaddal ezelőtt már megtalálta két francia kutató az észak-afrikai fésűsujjú patkányban, azóta pedig 300-nál több emlős és 60 féle madárfajból is kimutatták.
Csak 1937-ben derült ki, hogy az emberre is veszélye! Terjedési módját, valamint hogy a bántalom legfőbb terjesztője a macska, csupán néhány évtizeddel ezelőtt, 1969-1970-ben sikerült tisztázni.
Bebizonyosodott ugyanis, hogy a macska a toxoplazmáknak nemcsak közti-, hanem végleges gazdája is lehet, mivel ivaros szaporodása kizárólag csak a macskában és a rokon macskafélékben (puma, hiúz stb.) lehetséges.

VILÁGSZERTE ELTERJEDT

A toxoplazmózis ma a legelterjedtebb zoonózis, és a népesség fertőzöttsége több országban 7-80% között mozog. Okozója a Toxoplasma gondii, a legelterjedtebb protozoon a földön, mely nemcsak az embert, de amint olvashattuk a melegvérű állatok és madarak tömegeit is érinti.
Az emberek fertőzöttségét illetően a legmagasabb a szeropozitivitás a meleg, nedves klímájú országokban, ahol a 85-95%-ot is eléri. A legalacsonyabb a hideg északi országokban (Izlandon 11%, Észak-Norvégiában 6%), a közép- és dél-európai országokban pedig 30-60% körül van.A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. májusában
Hazánkban az utóbbi években mintegy 200 megbetegedést észleltek évente. 1967 és 1996 között 3429 toxoplazmás megbetegedést jelentettek be, közülük 35 beteg (27 csecsemő) elhalálozott.
Az esetek száma a jobb diagnosztikai lehetőségek miatt a 80-as évek második felétől megduplázódott.
Németországban 1997-ben a sertések fertőzöttségének a megállapítására irányuló szerológiai vizsgálatok során a hat hónapos süldők 44,3%-a, a 10-12 hónapos hízók 51%-a, a 2-3 éves kocák 66,5%-ának a vérsavója mutatott pozitív eredményt. Ugyanakkor a vágóhídi dolgozók vérvizsgálata során azok 22,2%-át találták szeropozitívnak.
Ez arra utal, hogy a toxoplazmózis túlnyomó része tünetmentesen zajlik le. A klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség is legtöbbször igen enyhe formában manifesztálódik (nyirokcsomó-duzzanat, hőemelkedés, általános gyengeség stb.).
Immunhiányos esetekben vagy magzati és újszülött korban azonban igen súlyos tünetekkel járhat, és olykor halálos kimenetelű lehet.

MIÉRT VESZÉLYES A MACSKA?

Tudni kell, hogy a toxoplazmák életciklusa két részből áll. Az egyik a köztigazdák szervezetében osztódással történő ivartalan szaporodási fázis, melynek eredményeként a szervezetükben szöveti ciszták alakulnak ki, és ezek az állatok nem ürítenek toxoplazma oocisztákat („petéket”), melyekkel a környezetet fertőzhetnék.
Nem így azonban a macskák, melyek vékonybelében az ivartalan szaporodás ivaros szaporodásban folytatódik, melynek eredményeként ún. oociszták keletkeznek és ürülnek, melyek e köztigazdák fertőzését okozzák.

HOGYAN FERTŐZŐDIK A MACSKA?

A macska fertőződése háromféle módon következhet be:
1. Más macskák ürülékének elfogyasztása útján, melyek toxoplazma oocisztákat tartalmaznak.
2. Olyan zsákmányállatok (főként egér) vagy húsféleségek elfogyasztása útján, melyek szöveteiben a kórokozók tömegeit tartalmazó szöveti ciszták találhatók.
3. Akutan (=hevenyen) fertőzött állatok elfogyasztása révén.
Az elfogyasztott toxoplazma a macska bélnyálkahártya sejtjeiben osztódásnak indul, mely során kialakulnak belőle a szexuális alakok, vagyis a női makrogaméták és a hím mikrogaméták. A fertilizáció (=termékenyítés) után ezekből képződnek az oociszták („peték”), melyek e fertőzéstől számított 3-5 nap múlva már meg is jelenhetnek a bélsárban. A külvilágra jutott oociszták 4 nap alatt sporulálódnak és fertőzésre alkalmassá válnak.
A macskák fertőződésének fontos forrásai a köztigazdák, a vadászattal megszerzett és elfogyasztott egerek, és egyéb kisrágcsálók, valamint a madarak, melyekben a fertőződésük során szöveti ciszták alakultak ki.

A CISZTÁK KIALAKULÁSA

Az előbbiek során már szó esett arról, hogy a köztigazdákban (számos melegvérű emlős és madár) a T. gondii szerxuálisan sohasem szaporodik, ezek az állatok a kórokozót nem ürítik, viszont bennük kialakulhatnak a toxoplazmák tömegeit tartalmazó fertőzésre alkalmas ciszták.
A köztigazdákban a sporulált oociszták felvétele után a bélcsatornában nem alakulnak ki a szexuális alakok – mint a macskában -, hanem extraintestinálisan (=a bélcsatornán kívül) cisztaképződés indul meg, majd a köztigazda utódai transplacentárisan (=méhen át) fertőződhetnek.
Amennyiben a fertőzés a ciszták elfogyasztása útján történik, az emésztőcsatornában a cisztákból szabaddá váló cisztozoitok (a toxoplazma fejlődési alakjai) a vér- és nyirokáram útján a különféle szervek újabb és újabb sejtjeibe hatolhatnak be, melyekben (agy, szív, szem, izomzat, máj, tüdő stb.) gyorsan és nagymértékben szaporodva végülis újabb cisztákat képeznek. A cisztákban pedig ezután ismét nagyszámú cisztozoita képződik.

ELLENÁLLÓKÉPESSÉGE

A külvilágra került, sporulált oociszták nagyon ellenállóak, mert akár egy esztendeig is fertőzőképesek maradhatnak a talajban, de nedves, hűvös környezetben akár ennél hosszabb ideig is.
Száraz, meleg, napos helyen azonban az élettartamuk rövidebb. A 60°C feletti hőmérséklet elpusztítja a T. gondii-t, és ugyancsak hatékony a mélyhűtés is –15°C alatt.
A 10%-os formaldehid oldat egy nap alatt elöli a sporulált oocisztákat.

A HÁZIÁLLATOK FERTŐZŐDÉSE

Háziállataink vagy a sporulált oociszták felvételével vagy a ciszták elfogyasztásával fertőződhetnek. A fertőzöttség a háziállatainkban a legtöbbször észrevétlen marad, mert azt a szervezet ellenanyagai leküzdik.
Amikor azonban túl nagy a kórokozók virulenciája (=fertőzőképessége), amikor igen nagyszámú toxoplazmával történt a fertőzöttség, de főként amikor gyenge a szervezet ellenálló-képessége, nemcsak súlyos klinikai tünetek mutatkozhatnak, hanem el is pusztulhat az állat.
Tudni kell, hogy a különböző állatfajoknak is eltérő a fogékonysága, mert például az egér érzékenyebb, mint a sertés.
Ami pedig a kórtani hatást illeti a toxoplazmák a sejtek elhalását, valamint gyulladásos, elhalásos elváltozások kialakulását idézik elő. A klinikai tünetek az extraintestinálisan (bélcsatornán kívül) fejlődő formák okozzák.
A klinikai tünetek kialakulása, megjelenési formája és súlyossága attól is függ, hogy a toxoplazmák milyen szervekben telepedtek meg. Ez lehetséges az agyvelőben, a májban, a szívizomban, a vesében vagy egyebütt is.
A tünetek nem jellemzőek. Étvágytalanság, hasmenés, vérfogyottság, köhögés, orrfolyás, de idegrendszeri tünetek is mutatkozhatnak. A vemhes állatokban magzatelhalás és vetélés is előfordulhat.

A HÁZIÁLLATOK MEGBETEGEDÉSE

A szűrővizsgálatok szerint a szarvasmarha fertőzöttsége elég gyakori, de csak alacsony titerű (=számérték, hatásfok). Eddigi ismereteink szerint toxoplazmák a tejjel nem ürülnek.
Számos országban végzett vizsgálatok szerint a juhok 30%-a szeropozitív, tehát átesett a fertőzésen. A vemhesség első felében történő fertőződés vetélést okozhat. A fertőzést követő 2-43 nap között toxoplazmák ürülhetnek a tejben, de a sajtkészítés során a toxoplazmák elpusztulnak.
A nyers kecsketej már többször volt az emberi megbetegedés forrása.
Külterjes tartási módnál a baromfi fertőzöttsége is előfordulhat. Esetükben a giliszták és ízeltlábúak is közvetíthetik az oocisztákat. A tojásban eddig még toxoplazmát nem mutattak ki.
A igen ellenálló a toxoplazmákkal szemben. A szeropozitivitás a lovak korával arányosan nő. A pozitív állatokban viszonylag gyakran észleltek látási és idegrendszeri zavarokat.
Nyulak esetében a fertőződés leggyakoribb oka a sporulált oocisztákkal fertőzött takarmány elfogyasztása. Az esetek túlnyomó többségében klinikai tünetek nem észlelhetők vagy nem jellegzetesek. A baj megelőzésére a macskákat a takarmánytárolótól távol kell tartani.
Hazai vizsgálatok során a vágóhídi sertések 6%-át találták fertőzöttnek. Gyakran fertőződik a sertés a rágcsálók (egér, patkány stb.) elfogyasztása során, de újabban feltételezik, hogy a toxoplazma oociszták passzív terjesztésében a koprofág (=bélsárevő) rovarok, földigiliszták, csigák is szerepet játszanak. Gyakran éppen a cisztákat tartalmazó sertéshús az emberi fertőzés forrása.
A kutyákban gyakori a szubklinikai (klinikai tünetekben nem észlelhető) fertőzöttség. Az idősebb kutyák 90%-a is fertőzött lehet. Főként a kölyökkutyák fogékonyak a toxoplazmózisra.
A macskák által ürített oociszták valamennyi köztigazdafaj fertőződésének lehetséges (háziállatok, ember) igen fontos fertőzési forrásai. A szerológiai vizsgálatok során 80%-ot is elérő fertőzöttség arra utal, hogy a macskák többsége életében valamikor ürített oocisztákat.
A fiatal macskákban mutatkozhatnak klinikai tünetek (bél-, máj-, tüdő-, szívizom, agyvelőgyulladás) és elhullás is előfordulhat, a későbbi életkorban azonban immunitás (=védettség) alakul ki.

AZ EMBER TOXOPLAZMÓZISA

Az ember vagy a sporulált oociszták felvétele (macskaürülékkel fertőzött mosatlan gyümölcs, zöldség, eper, saláta stb.), vagy a húsállatok, ún. köztigazdák szöveteiben levő ciszták elfogyasztása (nem kellően hőkezelt juh- és sertéshús) útján fertőződik.
Igaz, hogy a klinikai tünetekben is megnyilvánuló toxoplazmózisos megbetegedés ritka, de a szeropozitív egyének száma, akik tehát specifikus ellenanyagokkal rendelkeznek igen magas. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a lakosság több mint fele átesett a toxoplazma fertőzésen!
Az a tény, hogy a klinikai tünetekben is megbetegedő egyének száma mégis elenyésző azzal magyarázható, hogy a toxoplazmózis az ép immunrendszerrel rendelkező egyénekben általában tünetmentesen vagy csak enyhe klinikai tünetek mellett zajlik, de a fertőzés átvészelése után, a vérben ilyenkor is megjelennek az ellenanyagok, ami a fertőzöttség átvészelésére utal (szeropozitivitás).

MIKOR VESZÉLYEZTETI A TERHES ANYÁKAT?

Elsősorban az immunhiányos, megfelelő ellenálló-képességgel nem rendelkező egyénekben jár a fertőzés súlyos következményekkel, valamint a frissen fertőzött várandós nők magzataiban és újszülötteiben.
A terhesség első harmadában bekövetkező fertőződés esetenként vetélést, a terhesség második és harmadik szakaszában történő fertőződés pedig néha koraszülést, halvaszületést, különféle magzatkárosodásokat (idegrendszeri elváltozások, szemkárosodás, agykamratágulat, értelmi fogyatékosság stb.) okozhat.
A fertőzés következményeit tekintve nagyon fontos, hogy akut vagy krónikus fertőzöttségről van-e szó. A krónikus fertőzés (szeropozitív) ugyanis már nem okoz tüneteket, nincsenek szabadon levő kórokozók. Ugyanakkor az ellenanyagok hosszú időn át kimutathatók és védelmet jelentenek.
Ép immunrendszerű várandós nők esetében tehát a krónikus fertőzés egyben a magzat védelmét is jelenti.
Hazánkban azonban a várandós anyák mintegy 40%-a Toxoplazma-ellenanyag negatív, tehát ők vannak a fertőzés következményeinek kitéve. GyakorA cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. májusábanlati szempontból tehát a várandós anyáknál az a fontos, hogy kiszűrjék a Toxoplazma-ellenanyaggal nem rendelkező nőket. Több országban (pl. Franciaország, Ausztria) kötelező a várandós anyák vérvizsgálattal történő szűrése.

A TOXOPLAZMÓZIS KLINIKAI TÜNETEI EMBEREN

Normális immunitású szervezetben a fertőzést követő 1-3 hét múlva heveny toxoplazmózis léphet fel, ami lázzal, torokgyulladással, nyirokcsomó-duzzanattal járó vírusos fertőző betegségre emlékeztető tüneteket mutat. A szemben ér- és ideghártya-gyulladással járó folyamat alakulhat ki. Gyakran az ismeretlen eredetű lázas állapot hátterében is toxoplazma fertőzés áll. Számos esetben a fertőzöttség tünetmentesen zajlik vagy csak nagyon enyhe tünetekkel jár.

NÉHÁNY TANÁCS A BÁNTALOM MEGELŐZÉSÉRE

1. A fertőzés nagyon jelentős forrása a nyers vagy gyengén sütött-főzött hús fogyasztása. A legjelentősebb a fertőzöttség a sertés- és birkahúsban, kisebb a házi szárnyasokban. A húst jól meg kell főzni vagy sütni vagy –15°C alá hűteni.
2. A sporulált oociszták nagyon gyakran a földről szedett mosatlan gyümölcs vagy a mosatlan, nyers zöldségfélék fogyasztása révén kerülnek az emberbe. Nemcsak ezeket, de a konyhai eszközöket is alaposan meg kell mosni, tisztítani.
3. A földmunkák, vagy gyerekeknek a homokban játszadozása után mindig nagyon fontos szappannal kezet mosni.
4. Ugyancsak szappannal kell kezet mosni a macskával vagy kutyával történt foglalkozás után.
5. A szobában tartott macskák ürülékét felfogó homokot naponta kell cserélni, a tartóját alaposan kitakarítani, havonta egyszer fertőtleníteni.
6. A macskát távol kell tartani a nyulaktól, a sertésszállások és takarmánytárolók környékéről. A fertőzött (cisztás) állatok húsa, amint arról az előbbiekben olvashattunk, veszélyezteti az embert.
7. A macskáknak tilos nyers húst adni.
8. A sertésvágások, valamint a nyers hús konyhai előkészítése után is kezet kell mosni, és a konyhai eszközöket is gondosan megtisztítani.
Gondosan tartsuk be a védekezési szabályokat, mert a toxoplazmózis különösen a gyerekekre és a terhes nőkre komoly veszélyt jelenthet.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. májusában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése