PERU AZ INKÁK ORSZÁGA DÉL-AMERIKÁBAN
És elérjük az ősi várost, Machu Picchut!
És elérjük az ősi várost, a Machu Picchut! Akárhová akar menni az ember - vagy fölfelé, vagy lefelé, de - lépcsőkön kell másznia, kapaszkodnia. Ezek a grádicsok éppoly elpusztíthatatlanul és éppoly leleményesen, ügyesen és mérnöki pontossággal vannak kifaragva mint a házak.
Eszembe jutnak régi olvasmányaim, és lelki szemeim előtt megjelenik az "égbenyúló" város utolsó száz lakója, akik életfogytig tartó számüzetésben, a világtól elzárva visszautasították a férfiak társaságát és szerelmét, s itt jártak - ugyanezen tereken, ugyanezen utcákon! Ők voltak a Nap szüzei, akiknek a csontvázát meg is találták itt.
Ehelyütt voltak pedig a kripták, ahová rangjukat illető tisztességgel eltemették őket. Fönt sorjában emelkedtek a magánházak, a legtisztább, folttalan gránitból kifaragva, ahol a város lakói éltek. A Napisten temploma előtt üldögélek és adok hálát a sorsnak, hogy lehetőségem adódott gyerekkori álmaim megvalósítására. A Napisten temploma volt a legfontosabb épület: ennek nincsen fedele, hogy a papok állandó kapcsolatot teremthessenek a Szent Fénnyel. Semmi sem zárhatja el a nap sugaraitól vagy a hold fényétől e szakrális helyet. Ismeretes, hogy az inkák napimádók voltak.
És mi célt szolgáltak a teraszok? Ezek a földműveléshez megsokszorozták a csekélyke termő területet. A termelést öntözéssel biztosították.
A teraszok környékén levő egyszerű kőházak hajdani lakói a mezőgazdasági munkát végző, a várost élelemmel ellátó szolgák voltak. Ők sohasem léphettek be a Szent Városba.
A fűvel benőtt, fehér kövekkel szegélyezett, lécsős teraszok egyikén ősi vízvezeték keskeny csatornáinak nyomai láthatók. Öntözőrendszer látta el vízzel a burgonyát, paradicsomot és kukorcát termelő teraszokat és magát a várost is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése