2011. április 11., hétfő

Ecuador II/2

UTAZZUNK AZ EGYENLÍTŐHÖZ!
"Aranytemplomok"



A város központjában, a Plaza Independencián áll a komor, fenséges, szürke kőoszlopcsarnokos, zöld kupolás székesegyház, melynek falába bevésték a város alapítóinak a nevét. A székesegyház falai között nyugszik az ország felszabadítója, Sucre tábornok és több más híresség is.





Belépünk a templomba. Elkápráztatnak bennünket a valódi aranyborítástól csillogó oltárok és szobrok, melyeket zömmel Gaspikara, indián művész alkotott. A festésre szarvasmarha epét használt, a városi kórházban tanulmányozta a haldoklókat, hogy az arcokat minél élethűbben ábrázolhassa.





A quitói templomoknak az a megkülönböztető vonásuk, hogy az indiánoknak szánták azokat, márpedig a barna ember az égi és földi hatalomtól egyaránt aranyat és pompát vár: Quito templomai kláprázatosan aranyosak és barokk díszek alatt roskadoznak - halljuk a tájékoztatást.





Az indiánok, akik előbb a Napot imádták istenként, bizony nehezen fogadták be az új vallást. De miért éppen a Napot imádták? Mert a Nap csak jót tesz a világgal: világosságot és fényességet ad, hogy lássa és gyarapítsa a földiek gazdagságát, ugyanakkor melegíti a hidegben az embereket, neveli a vetésüket és a legelőiket. Gyümölcsöt hoz a fákon és szaporítja a jószágaikat. Esőt és harmatot ad, mindenre vigyáz, miközben naponta megkerüli a világot, hogy napról napra lássa, mire is van szükség a Földön - ez volt az inkák hitvallása.





Felvetődött a kérdés, hogy akkoriban milyen volt az Inka Birodalom szervezeti felépítése. A korlátlan hatalom csúcsán a király, az Inka állott. A birodalom valamennyi helységében tizedekre osztották a lakosságot, mely élére egy tizedes került. Öt ilyen tíz főből álló csoport, tehát 50 embernek elöljárója volt, két ötvenes szakasz élén a százados állt, öt század pedig a kapitánynak volt alávetve. Két ötszáz főből álló egység felett a tábornok parancsolt.





Ilyen kitűnő szervezettség mellet nem volt sem csavargás, sem munkanélküliség, hisz a munka mindenki számára kötelező volt! A törvényt pedig nagyon szigorúan vették inkáéknál, mert - mint a vezetőnk mondta - a törvény megszegése sokszor halálbüntetéssel járt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése