2012. augusztus 12., vasárnap

Moszkva 3.

 MOSZKVAI ÁTUTAZÁS
Panoráma




Az utcákon sok az italautomata, melyek gyümölcsszörppel szolgálnak. Olcsó a sör is, de kis kétkerekű kocsikból mérik a kvaszt, amit a moszkvaiak nagy előszeretettel fogyasztanak. Olyan jóízűen itták, hogy magam is rászántam 10 kopejkát. Ó, én még a mongol kumiszt is jóízűen megittam (pedig ezzel nem sok útitársam dicsekedhetett), de a kvász... Sajnos bármennyire is szomjas voltam, nem tudtam elfogyasztani.





Menjünk el a legnagyobb moszkvai áruházba, a Gumba! Ez tulajdonképpen 3 boltíves üvegtetővel fedett utca. A földszinten és az emeleten csaknem ezer önálló kis üzlet sorakozott egymás mellett, melyek átépítésével nyílt meg 1953-ban a metropolisz legnagyobb és legzsúfoltabb bevásárló központja. Naponta 350-400 ezer vásárló keresi fel.





Minden emeleten más-más osztály található, de kölni és parfüm minden emeleten van, s mind telve vevőkkel! Az országban 200 féle parfümöt gyártanak, és ezek közül 38 félét óriási mennyiségben exportálnak keletre és nyugatra egyaránt. A kiszolgálás itt sem volt udvariasabb, mint nálunk, de még egy kopejkát is visszaadnak anélkül, hogy borravalót várnának. Nekem nagyon tetszettek azok a golyós számológépek, amelyekkel a pénztárnál az összeadást végzik. Nyelvi nehézségek miatt nem értettem, mennyit kell pontosan fizetnem. Kértem, írja le. Erre felém fordította a számológépet, hogy a golyókról olvassam le. Amikor mondtam, hogy ezt sem értem, lenézően elbiggyesztette a száját a pénztárosnő és végre leírta a fizetendő összeget.





Íme a nyílegyenes Kalinyin sugárút. A forgalomhoz képest a magánautók száma kevés. Megtudtam a kollégámtól, hogy egy kocsira még több időt kell várni, mint nálunk és annak az árát is nehezebben teremtik elő. A járási főorvos 120 rubelt, a felesége, aki ápolónő, 60 rubelt keres havonta. Hálapénz nincs, elfogadását büntetik - hacsak nem nagyon óvatosan csúsztatják az orvos zsebébe.





A Központi Sportsatidont látjuk. Az egykor vizenyős, zsombékos legelő helyén épült fel 1956-ban mindössze 450 nap alatt Európa legnagyobb sportkombinátja. A nagystadion 103 ezer nézőt képes befogadni, a lelátók alatt pedig több, mint 100 helyiség van, tréningtermek, öltözők. Itt található a Sportmúzeum is, ahol a kiemelkedő sportrendezvényeken szerzett díjak, érmek hatalmas kollekcióját állították ki.





Amíg a városi uszodára és mögötte a Kremlre vetünk egy pillantást, elmondom, hogy a stadion előtt színes vásári forgalom fogadott bennünket. Tavasztól őszig a luzsnyiki vásár helye ez, mely óriási áruforgalmával várja a látogatót.





Megnéztük a Népgazdasági Kiállítást, mely sok-sok pavilonja a szovjet gazdaság, tudomány, kultúra újdonságait mutatta be. Az Akadémia botanikus kertje is itt van. A főbejárat előtt Muhina hatalmas alkotását látjuk: a munkás és kolhozparasztnő szobrát.





Az Ukrajna szálló 29 emeletes toronyépülete tűnik elénk. A szállodánkban is volt egy nagy üzlet, ahol valóban szép dolgokat lehetett vásárolni. A boltokból már hiányoztak azok a fekete lakkdobozok, melyekre csodálatos képeket festenek, itt azonban mindezt lehetett kapni. Az árakat rubelben írták ki, ámde miután kiválasztottunk néhány dolgot, a kasszánál nagy meglepetésünkre átszámolták dollárra, és megnyugtattak, hogy más konvertibilis valutát is elfogadnak, akár japán yent... Könnyeden visszahelyeztük a polcra a kinézett emléktárgyakat.





A metróállomások tiszták és nagyon szépek. Mintha nem is egy földalatti vasút állomásán volnánk! De a sok szó és részletezés helyett magáért beszél a kép! Az első metróvonal 1935-ben nyílt meg Moszkvában.





A Nagyszínház épületét látjuk, mely nyolcoszlopos főhomlokzatával az egyik legszebb klasszicista stílusú épület. Az ország legtekintélyesebb opera- és balettegyüttesének ad otthont. 1824-ben épült fel. Sok jelentős politikai és társasdalmi esemény színhelye. 1922. novemberében Lenin is itt mondta az utolsó nyilvános beszédét. A nézőtéren 2 ezer 2 száz ülőhely van.





Mielőtt elbúcsúzunk Moszkvától, mely ezúttal csak átutazóul szolgált számunkra és éppen csak ízelítőt nyertünk a metropoliszból, egy esti pillantást vetünk a városra szállodai szobánkból. Valaki kopog az ajtónkon, besurran a szobába, óvatosan körülnéz, majd a szájára teszi az ujját mintegy hallgatást parancsolva, és kézzel-lábbal mutogatva előadja, hogy nejlonblúzokat vagy farmernadrágokat vásárolna jó áron! Arcán rémület látszott, de kérdésünkre elmondta, hogy errefelé feketézésnek minősül az effajta vásárlás és nagyon szigorúan büntetik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése