"Kedves Vendégeink, évfolyamtársaink!
Bánatunk ellenére számos okunk megvan arra, hogy mai találkozónknak örüljünk. Örüljünk, mert ismét együtt lehetünk. Régen nem találkoztunk, pedig a mi életkorunkban már egyre kisebb az idő mértékegysége. Felidézzük most, hogy 1947 őszén még 243-an reméltük, hogy állatorvosok leszünk. Szóval 243-an kezdtünk, de ahány vizsga, annyiszor csökkent a reménykedők száma. A precíz Belle Lacinál megőrzött, 1951-ben készült, az idő vasfoga megtépte és vetítve is bemutatott tablóképén már csak 123-an mosolygunk láthatóan vagy csak a bensőnkben. Ez induló létszámunk fele... Ti, évfolyamtársaim vagytok a megmondhatói, hogy mennyi tanulás, gyötrelem, izgalmas vizsgasorozat jellemezte azokat az éveket, míg az induló 243 reményből 123 valóság lett. Mi voltunk ugyanis az utolsó évfolyam, ahol nem volt felvételi vizsga. Csupán az a kari törvény érvényesült, hogy az előző évfolyamból a másod- és harmadévre csak 100 sikeresen vizsgázó mehet át. Példánk bizonyítja, nem olyan bonyolult feladat biztosítani a diplomások magas felkészültségét. A lényeg: a tanári kar maga gondoskodhasson diplomásai magas szintű felkészültségéről, és ne rövidtávra gondolkodó, a témában laikus politikusok mondják meg annak módszerét. Ma szinte már hihetetlen, hogy az első két évfolyam neves tanárai heteken keresztül, reggeltől estig személyesen vizsgáztatták az igen nagy számú hallgatóikat, hogy kiválogassák a felsőbb évfolyamok ígéretes hallgatóit. E módszer alapján tanáraink méltónak tartottak bennünket arra, hogy a következő évfolyam hallgatói legyünk. Ennek nemcsak máig örülünk, hanem büszkék is vagyunk rá. Olyan tudással és magatartásmódokkal vérteztek fel bennünket, amellyel helyt tudtunk állni szakmánk bármely területén. Tanáraink, oktatóink áldozatos munkája alapozta meg az állatorvosi pálya korábbi magas társadalmi presztizsét, de az állatorvosok többségének egyéni tekintélyét is. Sajnos, ezt nekik már nem köszönhetjük meg, csupán szobraik előtt tiszteleghetünk.
Bízzunk benne, hogy a fentieket az a 32 kollégánk is érzi, akiket közvetlenül az absolutorium előtt, 1951. májusában megdöbbentő módon kizártak évfolyamunkról. A rendelkezés igazságtalanságának és a törvénytelenségének legfőbb bizonyítéka, hogy néhány éven belül maga a kizárást elrendelő Erdei Ferenc vezette minisztérium engedélyezte a tanulmányaik folytatását. Mivel ezek a kollégák első-, másodéves korukban nem hullottak ki a tanári kar szűrőjén, diplomájukat rövid időn belül megszerezték. Reméljük, hogy a mai találkozónk feletti örömünkben ők is osztoznak, s bízunk benne, hogy az 50 évet meghaladó állatorvosi pályájuk szakmai sikerei elfeledtetik korábbi, többször felemlegetett jogos sérelmüket."
(folyt.köv.)
Bízzunk benne, hogy a fentieket az a 32 kollégánk is érzi, akiket közvetlenül az absolutorium előtt, 1951. májusában megdöbbentő módon kizártak évfolyamunkról. A rendelkezés igazságtalanságának és a törvénytelenségének legfőbb bizonyítéka, hogy néhány éven belül maga a kizárást elrendelő Erdei Ferenc vezette minisztérium engedélyezte a tanulmányaik folytatását. Mivel ezek a kollégák első-, másodéves korukban nem hullottak ki a tanári kar szűrőjén, diplomájukat rövid időn belül megszerezték. Reméljük, hogy a mai találkozónk feletti örömünkben ők is osztoznak, s bízunk benne, hogy az 50 évet meghaladó állatorvosi pályájuk szakmai sikerei elfeledtetik korábbi, többször felemlegetett jogos sérelmüket."
(folyt.köv.)
Dr. Mészáros János
(állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja)
(állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése