Madeira III/4

MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (III/4)

A kezdetektől...

Concalves Zarco szobrát látjuk. Ő volt Funchal alapítója. Ő, a felfedező 1419-ben telepedett le a szomszédos öböl partján, majd 1479-ben Funchalba tette át a székhelyét. Manuel király megbízásából irányította a szigetet.
A cukorkereskedelem 1500 tájékán sikeres nagyvárost varázsolt Funchalból, ahol egész Európa kalmárai megfordultak. A város mindinkább szépült, épült és gazdagodott, mígnem 1566. október 6-án nagyon nagy baj érte! Francia kalózok rohamozták meg, majd elfoglalták és kifosztották a virágzó várost.

Az említett napon az öbölben egy Montluc nevű kalandor szállt partra, martalócaival észrevétlenül és szinte ellenállás nélkül foglalta el a virágzó, békés nagyvárost. A martalócok két héten át fosztogattak és gyújtogattak. 250 polgár az Erődbe menekült, ahol volt ugyan ágyú, de hozzávaló lőszer egy sem! Erről már az előbbiekben is ejtettünk szót. A kalózok lerohanták az erődöt is, és a menekülteket egytől-egyik legyilkolták.
A Katedrális sok-sok kincsét csak úgy sikerült megmenteni, hogy a néhány nappal előbb elhúnyt templomi kincstárnok ravatalába rejtették a legértékesebbeket.

A kikötő dísze és fő látványossága a Marina jachtkikötő - hemzsegő csónakjaival. A csónakok falára különböző képeket festenek a matrózok, mely ugyancsak kedves látványt nyújt.

A szép kis templom - ahol a monda szerint a Szűzanya megjelent egy pásztorlánykának - ma búcsújáróhely. Hosszú, meredek lépcsősor vezet fel a templomhoz.

Lépjünk be a templomba! A főoltáron láthatjuk ezüsttartóban a Szűzanya szobrocskáját: ő Madeira védőszentje.

És egy minket, magyarokat is érintő történelmi tény! Egyik mellékhajóban nyugszik IV. Károly osztrák császár és magyar király, aki madeirai száműzetésben halt meg 1922-ben, és itt vannak a hamvai. Sírjára naponta friss virágot helyeznek.