Szingapúr 3.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (3)
Városnézés

A Parlament épületét látjuk, melyben 5 évre választott 81 honatya ülésezik. Az államfő a köztársasági elnök. Az egészségügyi, szociális és oktatási rendszer magas színvonalú. Tökéletes a családtámogatás, de nagyon ügyelnek arra, hogy túlszaporodás ne legyen az amúgy is zsúfolt városban, ezért a harmadik utódot már aranygyermeknek hívják, mert őrá semmiféle szociális kedvezmény nem jár.

Minden 18 éven felüli férfinak és nőnek dolgoznia kell! Ez törvény, amit szigorúan betartanak. Igaz, hogy van is munka. A város panorámáját a nagy magasságban levő, lassan forgó kilátóból tekinthetjük meg. Igazán csigamód forog az építmény, így az ablakból körbe-körbe haladva minden szögből láthatjuk a várost és annak környékét, miközben a kilátó presszójában elszürcsölgetünk egy kávét.

A város közepén, ebben a hatalmas szállodában volt a kvártélyunk. A szigeten egyetlen talpalatnyi föld sincs kihasználatlanul: kevés a hely, sok a lakos. Mivelhogy Szingapúr klímája a legegészségesebb a környéken, nemcsak a pénzmágnások és üzletemberek keresik fel, de a nagyon sok turista mellett a környező szigeteken és más vidéken élő tehetősebb emberek is eltöltenek itt némi időt kikapcsolódásként. Igen kedveltek azok a csinos japán lányok, akik azért keresik fel a nagyvárost, hogy a módos vendégek életét megédesítsék.

Kínai étteremben csillapítjuk az éhségünket, ahol - itteni szokás szerint - temérdek apró tál, csésze és üvegedény állt a forgótálcán, amelyből mindenki annyit vett, amennyit szeme-szája megkívánt. A baj csak az volt, hogy a legtöbb ételről fogalmunk sem volt, hogy miféle, milyen ízű... Bármennyire is korgott a gyomrunk, a magyar szokást és mohóságot is meghazudtolva ezúttal honfitársainkkal együtt óvatosan csipegettünk a tálkácskákból.