2012. október 29., hétfő

Athén 1.

4 NAP ATHÉNBAN




Már a magasból megpillantottuk a vörös attikai földből fehéren különböző várost. Páratlan hírét múltjának köszönheti: az ókori Athén Európa egyik legrégibb városa, az európai civilizáció bölcsője. Itt születtek meg azok a társadalmi és politikai formák, azok a  szellemi tevékenységek, amelyek az európai műveltség számára  évszázadokig példaként szolgáltak. Nevével forr össze az ókori demokrácia létrejötte.





A város minden részéről már messziről előtűnik az Akropolisz, a régi királyi székhely, a város központi része.





Meredek lejtőjű mészkő táblahegy, számos forrással, melyek az ókorban nagyon bővizűek voltak.





Mindez azzal járt, hogy az Akropolisz kitűnő mentsvárnak, menedékhelynek bizonyult. A perzsa dúlás következtében sajnos a fellegvár kultúrépületei elpusztultak.





Utóbb az ókor nagy szobrászainak, Pheidiásznak és Periklésznek a vezetésével sikerült újjáépíteni. Az Akropolisz fennsíkjának legmagasabb részen emelkedik Aténé temploma. Tulajdonképpen egy fogadalmi templom volt, egy dór építésű remekmű, egy monumentális ajándék. Ezt azért mondom, mert a Parthenont az athéniak a perzsák elleni győzelemért hálából emelték városuk főistenének, Athénének. Teljes egészében márványból épült a keresztény időkben keresztény, a török hódoltság során mohamedán templom.





Az Erechtheion déli oldalán levő csarnok az épület leghíresebb része. A kariatida csarnok az Akropolisz központi kultúrhelye. 





Ez különböző istenek számára készült, mint a tenger-, a kovácsisten, a mítikus királyok és így tovább.





A csodálatosan szép kis templom tetejét magas talapzaton álló kb. 2 méter magas leányalakok, a kórék tartják.





Előbb külön engedélyt kellett kérni, hogy a Dafni kolostort megtekinthessük, hisz a kolosotorok külön köztársaságot alkotnak. Egyszeriben egy más világba csöppenünk, ahol még a bizánci naptár járja, mely 13 nappal kullog a mienk mögött.





Kukkantsunk be a múzeumba és ízelítőül nézzünk meg néhány csodálatos műremeket a régi görög művészet kincsesházából. Lovagló gyermek az időszámításunk előtti második századból.





Hermész szobra az i.e. IV. századból. A nagy Zeusz isten fia volt ő a mitológia szerint, aki a halottakat kísérte le az alvilágba. A kereskedők, tolvajok és szónokok pedig védőszentjüknek tekintették. Hogy miért éppen e 3 fogalalkozási ág? Ki tudja? Vagy talán mégis...





És íme az ókori modell, a gyönyörű istennő, Aphrodité a szerelem istene, Érosz és a kecskelábó, szőrös pásztoristen, Pan társaságában. Különös ízlésről tanúskodik a társaság összeválogatása...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése