2012. október 5., péntek

Vietnam I/2

 VIETNAM 1995.
Hanoi gyomra a Dong Xuan nagyvásárcsarnok




Ezekben a kora reggeli órákban sok-sok zöldséggel és gyümölccsel megrakott riksa tart a nagypiac felé.





Lovat sehol nem láttam, de annál jobban hasznosítják a kistermetű bikákat és bivalyokat a teherhúzásban.





Nagyon szelíd, kitartó állatok ezek, melyek a rizstermelés nehéz munkájában is komoly segítséget nyújtanak a gazdájuknak.





Íme Hanoi gyomra, a Dong Xuan nagyvásárcsarnok. Megunhatatlanul lehet kóborolni a nehéz illatokkal terhes árkádok alatt. Az állami elárusítóhelyen jegyre és olcsón, de korlátozott mennyiségben kapható élelmiszer.





Az őstermelők dupla áron már minőségibb árut kínálnak. Itt a nálunk is jól ismert fonott kosarak, szatyrok, gyékénydobozok és szőnyegek nagyszerű kavalkádja a választék.





Megcsodáljuk a legkülönfélébb tengeri herkentyűket. Alkudni szabad, sőt kötelesség, hiszen a szelíd kislányok és ravasz öregasszonyok a külföldinek kapásból kétszeres árat mondanak, majd maguk is jól szórakoznak az elhúzódó adásvételi ceremónián.





A mellettem ülő asszony a fogait belakkoztatta! Európai szemmel, ahol a fehér ragyogás a fogpaszta reklámszövege, meghökkentő látvány, pedig az enyhe kábulatot adó állandó bételrágástól csak így védheti meg a fogait. Nem tudom, hány éves, de még minden foga megvan.





Ez valaminő halból készült massza. Jót derültek, amikor e finom csemege kibírhatatlan szagától be kellett fogni az orrunkat. Ránk sem hederített az atyafi, amikor fényképeztük. Vagy 10 percig is néztük a munkáját, de nem sikerült rájönnünk, hogy mit is csinál.





Az árusok akkor is nagyon barátságosak voltak, ha nem vásároltunk semmit. Szemmel láthatóan élvezték a társaságunkat és nevették a mi eltérő szokásainkat és fizimiskánkat.





Az idősebb asszonyok zöme fekete hosszú bugyogóban és csúcsos kalapban járt. Elbújt a nap, a néni is levetette a csúcsos kalapot, fejkendő nélkül azonban nem illik kijönni az utcára - ebben a korban.





Sokszor bármennyire is figyeltünk, nem tudtuk megfejteni, hogy egyik-másik mozgóárus edényében mi is van. Ez esetben is így jártunk. Akinek nem jut riksára, maga húzza a kiskocsin az árut, de a legkedveltebb szállító eszköz a bambuszrúd. Szinte hihetetlen, milyen ügyesen és gyorsan és mekkora terhet képesek rajta szállítani.





Jól megrakták a riksát! Egy személy hátul még a csomagtartóra is jutott...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése