SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Indulunk a vadásztúrára
Nagy izgalommal készülünk a szafarira, hogy bejárjuk Afrika vadállományban leggazdagabb területeit, a Szerengeti parkot, a Ngorongoró krátert, a Manyara és Natron tó környékét. Remélhetően e vadvédelmi területeken valamennyi Tanzániában élő vadállattal találkozni fogunk.
Landroverünk teteje nyitott, innen lövöldözzük a vadakat fényképezőgépeinkkel. A halandó téved, ha azt hiszi, hogy ezek olyan parkok, ahol jól ápolt utak, padok és díszfák vannak. Itt maga a természet szolgál parkul, a maga ritkásan álló fáival, erdőivel, tüskés bozótjával, tavacskáival, patakjaival, úttalan útjaival és kedvükre szabadon kószáló vadjaival.
Hamarosan indulásunk után nagy szerencse ért bennünket! Találkoztunk egy lustálkodó "oroszlánházaspárral". Igaz, hogy a kocsi egészen megközelítette őket, de ügyet sem vetettek ránk. Izgatottan fényképeztünk, miközben álmos pillantásokkal vettek tudomást rólunk. Vagy nagyon jól voltak lakva, vagy nem voltunk az esetük.
Megilletődve tisztelegtünk Michael Grzimek emlékművénél, kinek apja a világhírű német tudós, a 20. század Bréhmje, aki a legtöbbet tett az afrikai vadállomány megmentéséért. A fiú apja példáját követte, de egyik alkalommal miközben kis gépével állatszámlálást végzett, egy keselyű a gépének repült és lezuhant.
Mielőtt a vadvédelmi területre lépünk, egy nyilatkozatot kell aláírnunk, mely szerint ha baj történik, mienk a felelősség. A Landroverből nincs kiszállás, semmihez sem szabad nyúlni, és az állatokat tilos háborgatni. A hátunk is borzong, miközben hallunk néhány sztorit a közelmúltból. Egy elefánt a kocsi közelébe jött, ormányával megtapogatta a forró motorházat. A meleg lemeztől dühbe jött, felforgatta a kocsit, majd mindent és mindenkit eltaposott. Néhány hete egy orrszarvú döntötte fel a Landrovert...
Impozáns látványt nyújtottak a vidékre jellemző, egyedül álló ernyős akácok, melyek olykor ligeteket is alkottak, és árnyékukban gyakran ott voltak az elefántok, akiknek nagyszerű csemegéje az akác fehérjében dús rügye, melyért 5-6 méter magasba is benyúlnak az ágak közé. Azután jót pihennek az árnyékot adó fa alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése