2011. június 26., vasárnap

Tanzánia V/4

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Amerre csak nézünk: állatok...




Íme a gnú, mely félig szamár, félig ló. Torzszülemény. Karcsú lábakon nyugvó törzse zömök, elöl észrevehetően magasabb mint hátul, szemének tekintete vad, rosszindulatú, füle kicsiny, hegyes szarvai élesek, lapítottak, rücsköcsek. Farka hosszúbojtú, nyakának elülső része sörényes.
A gnúk társas állatok, melyek nagy csapatban és más antilopokkal társulva legelésznek. Ha megzavarják őket, sebes ügetésbe kezdenek sajátos módon mozgatva farkukat, azután hirtelen megállnak, és szemügyre véve riadalmuk okozóját néhány rövidet horkantanak. Megsebesítve alkalomadtán az embernek is nekitámad. 
A tehén a borját a legnagyobb önfeláldozással védi, óvja. Úgy a legelés közben mint a küzdelem során gyakran térdre ereszkedik. Ügetés közben az azonos oldalú lábait emeli egyszerre. Minden mozdulata szilaj, pajzán és tüzes.
A felnőtt gnú vadászata bizony nem könnyű feladat! Az állat hihetetlenül gyors és kitartó. Viselkedése a vad szarvasmarhára emlékeztet, ahogyan felveti a fejét, amikor megzavarják, ahogyan lelapul, és ahogyan kirúg mielőtt futni kezd...





Afrika hazája a legcsinosabb sertésfélének, a bojtosfülű disznónak, de itt honos a sertésfajták legrútabb képviselője, a varacskos disznó is. Orrukat oldalt 3 nagy, rút, szemöcsszerű kinövés ékteleníti, melyek közül a szeme alatt levő több centi hosszú és mozgatható.
A növények mellett az óriás százlábúakat is elfogyasztja, pedig e rovarok rettenetesen bűzösek, és a testükben levő nedvek csípősek, olykor maró ízűek, igazi ínyencnek valók.
A vizek közelében, füves, cserjés helyeken tartózkodik. Ha veszélyben érzi magát, föld alatti barlangjába húzódik vissza. Nagyon kedveli a termeszhangyák elhagyott várait.





Ó, a majmok nagyon sok derültséget, vidámságot szereztek! Egy társunk banánnal kínálta meg az egyik állatot. Amikor az befalatozta, felugrott a landroverre és újabbért nyújtotta a kezét. Amikor nem kapott, megfordult, és levizelte jótevőjét. A horda ura és parancsolója nem messze figyelte a jelenetet, odaugrott kapzsi társához, és megfenyítette, mire az pofazacskójából kiköpte a banánt. Óriási zsivajgás közepette fergeteges veszekedés támadt a bandában.
A páviáncsapat 40 tagból állhatott, amit 3-4 jól megtermett hím vezetett. Ők a banda közepén menetelnek szigorú rangsorban. Itt haladnak a vemhes és szoptató anyák és a kicsinyek is. A horda szélén helyezkednek el a védőpajzsot alkotó másodrangú hímek. Addig harcolnak, míg a társaság biztonságot talál a fákon.
Sajnos az ilyen horda komoly kárt tud tenni az ültetvényeken! Megeszik a banántermést, tönkreteszik a kölesvetést, a paradicsomot, burgonyát és a szegény afrikánerek munkájának minden gyümölcsét. Így csak számunkra voltak olyan kedvesek, érdekesek és szórakoztatóak...





Az állatvilág leghatalmasabb és legnépszerűbb állata az elefánt. A felső metszőfogak agyarrá alakultak át, ormánya pedig nem más, mint orrának és felső ajkának egyesített meghosszabbodása. Az afrikai elefánt nőstényeinek is vagy agyara! A rendkívül értékes, kifejlett agyar 2-2,5 méteres, 30-50 kilós, olykor azonban akár 80 kilót is nyomhat.
Már a régi egyiptomiak is ismerték az elefántot. A fáraónak beszolgáltatott adó egy része elefántcsontból állott. Az ember először hadicélokra használta, de Thaiföldön egy erdészetben magam is láttam, amint békésen szállították a nagyméretű fatörzseket a hatalmas állatok az erdőből.
Sokáig lekötött bennünket az elefántcsorda. A bikák 50-60 mázsa súlyt is nyomnak. Többen is befeküdtek az itatóhely környékét borító agyagvizű sárba, és jobbra-balra henteregve jóízűt dagonyáztak. Ha az egyik abbahagyta, máris elfoglalta a helyét a másik. Mások teleszívták az ormányukat vízzel, és saját magukat majd egymást locsolták vele.
Verítékmirigyeik nincsenek, 2 négyzetméteres hatalmas füleik állandó mozgatásával hűsítik magukat. Még alvás közben is jár a fülük! Igaz, hogy gyengén látnak, de hallásuk és szaglásuk kitűnő. Ha felingerlik, a csorda mindent eltapos! Óriási mennyiségű lombot elfogyaszt, csemegéje az ernyős akác. Jól megkopasztják a fákat...





Az orrszarvú kevéssé megnyerő, lomha állat. Vagy legelészik, vagy alszik. Többnyire magányosan, borjával vagy élete párjával barangol. Nehézkesen és esetlenül jár, ha azonban egyszer nekilódul, gyorsan tud futni! Hallása kitűnő, de látása elég gyenge. Mindenféle gallyat, kemény kórót és bogáncsot elfogyaszt, még a szamártövist is. Persze jobban szereti ő is a zamatos füvet. Najában egyszer ellátogat a vízhez, ahol iszik, egy kellemes iszapfürdőt vesz, amire nagy szüksége van, hiszen bár vastag a bőre, az nagyon érzékeny a legyek és böglyök csípésére!
Sajnálatos módon az ember jelenléte sokszor felbőszíti, és ilyenkor vad dühvel és röfögéssel rohan ellenfelére. Nemrégiben borított fel egy szafarizó landrovert egy orrszarvú, és ha az utasok nem futnak el hirtelen egy kitérőt téve (ugyanis a vad egyenesvonalban fut), agyontiporja őket. Sofőrünk is állandóan a gázon tartotta a lábát - ugrásra készen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése