HA MÉG NEM JÁRT MAROKKÓBAN... LÁTNIA KELL!
Marrakesh varázsával nem vetélkedhet egyetlen marokkói város sem
Utunk következő állomása Marrakesh. A csodálatos, elbűvölő, színes látvány révén nevezték magyarul Dél zöldellő, vöröslő gyöngyszemének. Két büszke, egyenes derekú pálma fogad nagyság szerint Marokkó harmadik legnagyobb városában.
Óriási a forgalom, alig tudtunk a tömegben továbbmenni, miközben egymást figyeltük, hogy senki ne maradjon el a csoporttól, és ne tévedjünk el. Mindig szűkebbek az utcák, ahogy befelé haladunk az óváros vörös házai között.
Ugyancsak jól megrakta bőrökkel az igazhitű atyafi a kis csacsit! Alig fér el a keskeny utcácskában, szúkban. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy roppant mód kell egymást figyelni, hogy le ne maradjunk, nehogy eltévedjünk az emberáradattal tömött szűk utacskák labirintusában. Itt közlekedésre, áruszállításra kizárólag a szamarat tudják használni, jámboran vár a szolgálatra... Meleg van, innánk valamit, de inkább gyümölcsöt vásárolunk, mint ivóvizet a csengős vizesembertől. Szerencsére potom áron adták a szép és mézédes marokkói narancsot - és kiválóan csillapította a szomjunkat.
Egy tipikus arc a Medinából. Kézzel-lábbal dolgozik valamilyen fafaragványon...
Milyen az öltözetük? A férfiak viselete a dzsellaba, egy földig érő, általában homokszínű, sokszor csíkos köpeny. Lábukon laza papucs.
Fejükön fez, sapka a kiegészítő. A női dzsellaba bokáig ér, egyenes szabású, oldalt felhasított, színe többnyire szürke vagy fekete. A nők fejét csuklya fedi, alatta fátyol. A fiatalok már színesebben ruházkodnak.
A vidéki asszonyok nem viselnek fátylat. Fejen hordják a piacra a terményeiket.
A marokkói étel mellől sohasem hiányozhat a kessra, a lapos, kerek búza- vagy árpacipó. Ez a kenyerük. Megkóstoltuk, valóban jóízű.
Az atyafi pasztillát árul, mely a kenyerükhöz, a kessrához hasonló, félig sós, félig édes nyers tészta. Mit tagadjam, ezt már nem kóstoltuk meg, nehogy valamiféle "úti bajunk" legyen belőle, itt pedig nem könnyű illemhelyet találni.
A nagymecset tornya. Szudida szultán építtette 1565-70 között. Messze kimagaslik a város fölé. A mecsethez a XVI. században egy díszes kutat is létrehoztak, melynek négy medencéje van, és egyikből az emberek, a többiből az állatok ihatnak. Amint kifelé megyünk a Medinából, az utcák is szélesednek, a vörös házak is szebbek, kényelmesebbek.
Az izzasztó járkálás közben valaki felkiáltott:
- Megmenekültünk! Itt egy kút!
Valóban egy díszes utcai kútból csordogált az életet adó víz, de vezetőnk igen határozottan megtiltotta, hogy igyunk belőle. Csakis palackos vizet volt szabad innunk (ugyebár az előbb már említett okból)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése