HA MÉG NEM JÁRT MAROKKÓBAN... LÁTNIA KELL!
Tangeri arcok
Jellemző kép: egy idős muszlim, aki egyáltalában nem törődik azzal, hogy célzottan őt fényképezem.
Csengettyűvel jelzik a vízárusok, hogy "Itt a hűsítő ivóvíz!". Néhány útitársunk nem bírta tovább, vásároltak a csilingelő maskarától, mi nem mertük megkockáztatni.
Feleségem szeretne vásárolni valamit. Persze ez itt nem úgy megy, mint otthon, mert legalább 1/4-1/2 órát alkudozni kell. Az árusok el is várják!
A kofák tömege, az apró üzletek, a keskeny szúkok, az istentelen hangzavar Tangerben is ugyanolyan, mint aminőket az előbbi városokban láttunk. Érdekes benyomást kelt, hogy a sötét hajú és fekete szemű arab, tunéziai, pun vagy indián járókelők között feltűnik néhány kék szemű, szőke típus.
Megtudjuk, hogy ezek többsége berber eredetű, mégpedig néprajzilag a legtisztább faheija törzshöz tartozó lehet. Őseik, az angolok Tangerből történt kiűzetése során 1684 táján jöttek a Rif-hegységből a városba és környékére. Ezek falvaikban kis kőházakban, bitekben vagy monolékban laknak. Az utóbbiak fala az ajtó szemöldökfájáig érő vékony vagy vert vályog.
A heti piac napján, csütörtökön és vasárnap különösen sok berber parasztasszony és -ember látható nagy kalapban. Erről ismerhetők fel, hogy ezek az árusok az atlaszkörnyéki falvakból jöttek. Már több ízben találkoztunk velük utunk során.
Nem egy olyan déligyümölcsöt, konyhakerti terményt láttunk, ami számunkra ismeretlen volt. Tessék megnézni a kínálatot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése