MITŐL KAPHAT A SERTÉS GYOMORFEKÉLYT?
Kovács Pál Olvasónktól az alábbi levél érkezett a szerkesztőségbe: „A sok jó és érdekes információja miatt rendszeresen elolvasom az Agro Naplót. Örömmel olvastam, hogy olyan rovatot nyitott, melyben annak állatorvosához is lehet kérdést intézni. Ha lehetséges, én is szeretnék egy olyan kérdésemre választ kapni, ami idehaza már nagyon sok vitára adott okot.
Az egyik anyakocánk az ellése után elveszítette az étvágyát. A teje is egyre kevesebb lett. A malacokat is nagyon korán le kellett választani. Az étvágyjavító és a vitaminok se használtak. A bélsárürítése sem volt rendes, csak néha apró fekete bogyókat ürített. Egyik reggel vért hányt, a másik reggelre elhullott. Kíváncsi voltam, hogy mi lehetett a betegsége, ezért felvágtam. A gyomor teljesen tele volt vérrel.
Amikor jött az állatorvos a malacokat herélni, elmondtam neki az esetet, és az volt a véleménye, hogy a kocának gyomorfekélye lehetett. Én is mg-i szakközepet végeztem, de erről a betegségről nem hallottam. Szeretném, ha a doktor úr megírná, hogy mitől kaphatott a koca gyomorfekélyt!?…”
A SERTÉS NYELŐCSŐTÁJI GYOMORFEKÉLY-BETEGSÉGE
Ez bizony a sertéseknél nagyon elterjedt bántalom, az esetek nagy részében azonban nem az Olvasónknál észlelt „drasztikus” tünetekben mutatkozik, hanem idült formában, amikor a sertések elveszítik az étvágyukat, vagy az szeszélyessé válik, megáll a fejlődésük és gyakran „megcsöknek”, megsápadnak és többnyire idő előtt levágásra kerülnek.
A betegséget a gyomor nyelőcsőtáji részén kifejlődő, különböző méretű és határú, a nyálkahártyán található kerekded vagy ovális alakú egy vagy több kimaródás illetve fekély jellemzi.
A sertések gyomorfekély betegségét ún. index-betegségnek is szokták nevezni, mert gyakori előfordulása az állatok kedvezőtlen tartási-takarmányozási körülményeire hívja fel a figyelmet.
A bántalmat először csak 1951-ben írták le, de – úgy a külföldi, mint a hazai – megfigyelések arra utalnak, hogy igen elterjedt és jelentős gazdasági veszteséget okozó betegségről van szó.
Ezt bizonyítja, hogy néhány évvel ezelőtt a célzott vágóhídi vizsgálatok során a nagyüzemi állományokból származó ún. selejtsertések 50-55 %-ában találtak gyomorfekélyt.
HOGYAN KELETKEZIK A GYOMORFEKÉLY?
A betegség kezdeti szakaszát a gyomor nyelőcsői tájának hámelváltozásai jellemzik. Előbb felületes majd mélyebb kimaródások, fekélyek keletkeznek.
A károsodott hámban gyakran baktériumok és gombák telepednek meg. Lehetséges, hogy ezek szerepet játszanak a betegség súlyosbodásában is. A fekélyekből kiseb-nagyobb vérzések támadnak, de akár nagyobb erek is sérülhetnek, melyekből komoly vérzés keletkezik, és a sertések el is vérezhetnek, amint azt az Olvasónk által leírt esetből is láthatjuk.
A fekélyek emésztési zavarokat okoznak, a bántalomhoz gyakran idült gyomorhurut társul, a vérzések során pedig vérszegénység alakul ki, amely miatt az állat legyengül.
A gyomornyálkahártya elváltozásai regenerálódnak, de a folyamat hajlamos a kiújulásra. Az esetleges gyógyulás helyén keletkezett hegesedések, szűkületek, olyan gyomorműködési zavarokat idézhetnek elő, amelyek a sertések meghizlalásának gazdaságosságát gyakran kérdésessé teszik.
MI OKOZZA?
A betegség oktanának és kórfejlődésének minden része még nincs tisztázva, a szakemberek egységes véleménye az, hogy a sertés „özofageális” gyomorfekélye komplex kóroktanra vezethető vissza. A fekélyképződés oktanában a tartási és takarmányozási tényezőknek jelentős szerepük van.
1./ A bántalmat „granulációs betegségnek” is nevezik, mert a granulált tápot fogyasztó sertésekben gyakrabban lép fel a betegség. Ezt mindenekelőtt a granulátum készítésekor alkalmazott erős hőhatásra vezetik vissza, mely megváltoztatja az alaptakarmány összetevőinek részecskenagyságát.
2./ Minél finomabbra őrölt takarmányt etetünk a sertéseinkkel, annál nagyobb a fekélyképződés lehetősége. A takarmány részecskeméretének csökkenése növeli a gyomornedv mennyiségét, a pepszinaktivitást.
3./ Egyes megfigyelések szerint az etetés módja is befolyásolja, elősegíheti a fekélyképződést. Úgy találták, hogy szárazdarás etetés során gyakrabban fordul elő a bántalom, mint amikor nedves (loccsantott) takarmányt fogyasztanak az állatok.
4./ Egyes megfigyelések a padlóról való etetés kedvezőtlen hatására utalnak.
5./ A takarmány nyersrost-hiánya is növeli a fekély előfordulásának az arányát.
6./ Az ivóvízellátás zavarai ugyancsak hajlamosítanak a fekélyképződésre. Pedig tapasztalataim szerint sok gazda nem fordít kellő figyelmet a sertések megfelelő ivóvízellátására.
7./ A stressz-hatásoknak ugyancsak jelentős szerepet tulajdonítanak a betegség fellépésében. Az állatok gyakori zaklatása, a szállítás, az ellés okozta terhelés ugyancsak szerepet játszhat a fekély-képződésben.
8./ A tartástechnológiai ártalmak, így a zsúfolt elhelyezés, a szűk férőhely, az elégtelen etetőtér kórokozó szerepét számos megfigyelés is igazolja.
9./ Tavasszal és télen nagyobb arányban, a nyári évszakban ritkábban fordul elő a betegség a megfigyelések szerint.
10./ Az elhullással járó heveny esetek fellobbanását a hirtelen időjárás-változásokkal, frontbetörésekkel párhuzamosan is észlelték.
11./ A hiányos aminosav- vagy vitaminellátás (A-, B-, C-, D-, E-vitaminok hiánya vagy éppenséggel a csökkent ellátottság) inkább a betegség súlyosbodásában játszik szerepet.
12./ Az állott romlott avas keveréktakarmányok ugyancsak elősegíthetik a fekélyképződést.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
A nagyon gyorsan lezajló esetekre jellemző a hirtelen belső elvérzés.
A heveny forma során az állat étvágytalan, sápadt, vérfogyottnak látszik. A gyomorban lezajló fájdalmas folyamatok következtében a beteg állat a fogát csikorgatja, üres rágómozgásokat végez, olykor öklendezik.
Előfordul a hát púposítása, a zászlószerű faroktartás is. Az állat nyugtalan, lefekszik, felkel, arcával a talajhoz támaszkodik. Némelykor a gyomorból származó vér a bélsarat kátrányszerűvé festi.
Félheveny esetekben a tünetek enyhék. Szeszélyes étvágy, vérfogyottság, a fejlődésben elmaradás, olykor sötét bélsárürítés mutatkozik.
Idült, egészen enyhe lefolyású esetekben mindössze a gyenge fejlődés és időnként a kemény bogyós bélsárürítés ad gyanút a betegségre. Ez a kórforma a leggyakoribb és ez okozza a legtöbb gazdasági veszteséget is, mert csökken a fajlagos takarmány-felhasználás, a napi testtömeg-gyarapodás, ugyanakkor meghosszabbodik a hizlalási idő, ami veszteségessé teheti a sertéstartást.
MI A TEENDŐ?
Miután a bántalom gyakoribb előfordulása az állatok kedvezőtlen tartási- és takarmányozási körülményeire hívja fel a figyelmet, kerülni kell, vagy ki kell iktatni mindazon elősegítő tényezőket, melyekről az előbbiekben már szó esett.
Mindemellett jó hatású a takarmányba 3-6 százaléknyi arányban bekevert lucernaliszt, mely növeli annak rosttartalmát.
Ugyancsak kedvező eredményt hozhat a takarmány élesztősítése (B1-vitamin), naponta és sertésenként 5 dkg (2-5 mg/100 g) takarmányélesztő adagolása.
Úgy a hazai, mint a külföldi szakemberek igen kedvező eredményt értek el az U-vitamin takarmányba keverése után. Alkalmazása még a humán gyógyászatban is teret nyert.
Hazai kísérletekben már az állatok fiatalabb korától etetett U-vitamin lényegesen csökkentette a gyomorfekély súlyosabb formáinak előfordulását, de jó hatással volt az állatok étvágyára és súlygyarapodására is. Kérje ki a kezelő állatorvosa véleményét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése