2011. július 7., csütörtök

Tanzánia VII/1

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
 Kisrepülővel Zanzibárba




Lehetőség nyílt, hogy 50 dollár befizetésével egy kisgéppel átrepülve a tengeren kirándulást tegyünk Zanzibárba. Mindössze négyünknek volt mersze vállalkozni a rizikós útra. Érkezésünkkor már indulásra készen várakozott a kis 4 személyes repülő, mellyel az egzotikus fűszerszigetre startolunk. Nem kis félelemmel szálltam be a kis légibiciklibe, hiszen még ehhez hasonlón sem utaztam soha.





A pilóta magabiztosan int búcsút indulás előtt a beszálláskor...







A vezető mellett foglaltam helyet azon az ülésen, ahol a másodpilótának kellett volna ülnie - ha lett volna! Mi történik, ha a sofőr rosszul lesz? Igaz, előttem volt a másodkormány és valamennyi műszer működött! De minek... Csaknem vért izzadtam a félelemtől, amikor a kis gép libegve felemelkedett, majd a légáramlás által dobálva jobbra-balra dőlt, néha rázkódott, miközben alattunk hullámzott a végtelen tenger, az Indiai-óceán.





Annyira labilisnak éreztük a helyzetünket, hogy egyik útitársam mögöttem hangosan imádkozott. Pilótánk közben egész úton kapcsolatot tartott az indító majd a fogadó repülőtérrel.





A szerencsés landolás után a trópusi dzsungel fűszerei és virágai csodás illatának zamatos keveréke fogadott már a zanzibári repülőtéren. A feketék országába értünk, legalábbis Zendsch-bar ezt jelenti magyarul.





Elég komornak tűnik a tengerparti erőd és a német konzulátus régi épülete. A sziget lakossága vegyes: feketék, arabok és fehérek lakják. Az évszázad elején 140 ezer rabszolga élt a szigeten.
Mennyi most a lakosok száma? A szigeten 300 ezer, melyek közül 70 ezer itt lakik a fővárosban. Nagyforgalmú tengerészeti és légikikötő volt régebben, az elefántcsontpiac átrakodó helye és a kelet-afrikai rabszolgavásár fontos központja.
És mit tudunk a történetéről? A sziget területén élő bantu négereket a VIII. században az arabok leigázták, a lakosság felvette a mohamedán vallást. Igaz, hogy a XVI. században a portugálok elfoglalták, de a következő században ismét az araboké. 1861-től önálló szultánság.






A szultán palotáját mór faragóművészek díszítései teszik pompázatossá. A többi arab városhoz hasonlóan - ami a távolból szép és érdekes, a közelből már - piszkos és elhanyagolt. A Kelet így ejti tévedésbe az embert.





A tengerparti nagy, szabad térség befelé zűrzavaros, tekervényes, nyirkos és sötét sikátorokban ágazik szerte, Keletnek minden ingerével és minden szennyével. A város a sziget nyúlványán épült, amit keskeny földnyelv köt össze a szigettel. A forróság bizony csaknem kibírhatatlan.





És egy szomorú, rideg, "betonerőd": a rabszolgák szállása, gyújtőhelye, ahonnan továbbszállították őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése