Szarvasmarha-leukózis

A SZARVASMARHA-LEUKOSIS

A szarvasmarha leukózis súlyos gazdasági veszteséget okozó, hosszú lefolyású, lappangva terjedő vírusos betegség. A bántalom jelentősége elsősorban abból adódik, hogy az állatok téteményképessége lecsökken, a beteg állatok lesoványodnak, majd végső soron elhullanak. A fertőzött állatok nem forgalmazhatók, elértéktelenednek.

Gyógykezelésre, a kór megelőzésére orvosság nincsen. Ugyanakkor a kórokozó vírus rendkívül „agresszív”. Bizonyítást nyert, hogy elképesztően kis mennyiségű, mintegy egy ezred ml mennyiségű vérrel már átvihető a vírus fertőzött állatból az egészséges szarvasmarhára. Ennek figyelembevételével kínosan vigyázni kell tehát a vérvételek, fülkrotáliák behelyezése, fülcsipkézések, tetoválások, szarvtalanítás, rektális vizsgálatok és egyéb mindennapos beavatkozások során az iatrogén fertőzés lehetőségére is egyebek mellett, melyekről a továbbiakban még szót ejtünk.

Hogy röviden összefoglaljam a bántalom lényegét, a szarvasmarha-leukózis lassan kifejlődő retrovírus okozta betegség, mely a nyirokrendszer sejtjeinek és szöveteinek daganatos burjánzásában nyilvánul meg, és végső formájában következetesen halálos kimenetelű. A betegség bejelentési kötelezettséggel jár, és terjedését a hatóság szigorú korlátozó intézkedésekkel igyekszik megakadályozni.

A KÓROKOZÓ

A betegséget egy retrovírus okozza, mely fajspecifikus, tehát gyakorlati körülmények között csak a szarvasmarhát betegíti meg. Igaz, hogy fogékony a juh is, ennek azonban gyakorlatilag nincsen jelentősége. A vírus ellenálló-képessége kicsi, beszáradva 24 órán belül, fertőtlenítőszerek hatására pedig perceken belül elpusztul.

Hazánkba elsősorban az Észak-Amerikából importált, fertőzött holstein-fríz tehenekkel hurcolták be a kórokozót. Igaz, hogy nálunk elsősorban tejelő állományokban szórványosan korábban is előfordult, de az 1970-es évek közepén az importálás során nagyobb számú fertőzött tehenet hoztak be az országba.

Az 1980-as évek elején végzett szerológiai felmérővizsgálatok alapján az ország összes szarvasmarha-állományának 13,2%-a, ezen belül azonban a törzstenyészetek 58%-a bizonyult fertőzöttnek. Állományokon belül a törzstenyészetek között különösen a holstein-fríz állományok fertőzöttsége volt magas. Magyartarka illetve húsfajtájú állományok ritkán fertőződtek meg, többnyire csak akkor, ha korábban holstein-fríz állományokkal voltak kapcsolatban (együtt tartás, keresztezés stb.).

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzött állatok minden váladéka tartalmazza a vírust, így a nyál, a hörgő- és orrváladék, a tej, az ondó és mindenekelőtt a vér. A fertőződés többféle módon bekövetkezhet:

1. Szájon keresztül a váladékok felvételével.

2. Belégzéssel. A fertőzés főként közös légtérben, huzamosan együtt tartott szarvasmarhák között terjed. Ilyen körülmények között ugyanis fokozott lehetőség van a vírus belégzésére, ugyanis a fertőzött szarvasmarhák többségének hörgőváladékában kimutatták a vírust.

3. És mi a helyzet a tejjel? Bizony a fertőzött tehenek teje is tartalmazhatja a vírust, de a pasztőrözés során a kórokozó biztosan elpusztul.

4. A kórokozó átragadásának gyakori módja az úgynevezett iatrogén fertőzés, melyről az előszóban már szó esett. A vérvételi tűk fertőzést közvetítő szerepe azért igen nagy, mert a tűben maradt egy-két mikromilliliternyi vér is elegendő a fertőzés megeredéséhez! Bár a fertőzést kísérleti körülmények között vérszívó ízeltlábúakkal sikerült továbbvinni, ezek gyakorlati szerepe elhanyagolható. A fertőtlenítésnek nagyon fontos szerepe van az iatrogén fertőzés meggátlására.

5. Természetes fedeztetéskor fertőzhet az ondó is, mesterséges termékenyítés során azonban gyakorlatilag ezzel a fertőzési móddal nem kell számolni.

KÓRFEJLŐDÉS

A betegség kifejlődésében 3 szakasz különíthető el.

A lappangási szakaszban, tehát a fertőzést követő 1-3 hónap alatt elszaporodó vírussal szemben a szervezet immunológiailag áthangolódik, de ezt a fertőzött állatok jelentős részében hónapokig vagy akár egész életükön át semmiféle betegségre utaló, kóros tünet nem jelzi.

A második, ún. praetumoros (daganatképzés előtti) szakaszban, mely többnyire 2-4 éves korban következik be, a vérképben jelenik meg mennyiségi és minőségi változás. A fehérvérsejtek száma megszaporodik, a lymphocyták (nyiroksejtek) aránya nő, és éretlen sejtalakok jelennek meg a keringő fehérvérsejtek között.

A harmadik, a tumoros szakasz, amely a fertőzött szarvasmarhák 1-10%-ában többnyire 3-5 éves korban alakul ki. Ilyenkor a testtájéki nyirokcsomókban és a különféle szervekben (lépben, szívben, méhben stb.) daganatok jönnek létre. Mint látjuk a szarvasmarha-leukózis egy nagyon lassan kifejlődő betegség.

TÜNETEK

A lappangási idő igen változó ideig tarthat, de többnyire megközelíti vagy éppenséggel meghaladja az egy évet. A klinikailag észlelhető elváltozások közül a legkorábbiak a vérképet érintik. Amint fentebb már olvashattuk, ekkor a fehérvérsejtek száma megszaporodik, és közben nagyobb számban éretlen lymphocyták jelennek meg a vérben.

A tumoros szakaszban a persistáló lymphocytosis során a szarvasmarhák egy részében a testtájéki nyirokcsomók megduzzadnak. A mélyben levő nyirokcsomók duzzanata funkciózavarokat, így légzési, nyelési nehézségeket, felfúvódást, egyes testtájakon vérpangást stb. okozhat.

A beteg állat fáradékony, levert, étvágytalan, emésztési és vérkeringési zavarok, lesoványodás mutatkozhat. A tejtermelés csökken, vetélés is bekövetkezhet. A daganatos leukózis halálos kimenetelű, gyógyíthatatlan betegség, ami azonban az emberre és más háziállatfajokra nem jelent veszélyt.

VÉDEKEZÉS

A Vr. 582. pontja szerint a bántalom vagy gyanújának észlelésekor a hatósági állatorvos köteles a zárlatot elrendelni, és a fertőzöttség tisztázására az előírt vérvizsgálatokat elvégezni.

A szarvasmarha-leukózis gyógyíthatatlan betegség, és a fertőzött állatok akkor is, ha klinikailag nem betegszenek meg, életük végéig vírushordozók maradnak.

A leukosis vírus terjedésének szempontjából fontos a fertőzött állatoknak az állományból való eltávolítása és előbb-utóbb levágása. Minden beavatkozás (vérvételek stb.) steril illetve fertőtlenített eszközökkel való végrehajtása, a fertőzött állatok kolosztrumának illetve tejének pasztőrözése, vagy mentes állományból származó kolosztrum és tej itatása a borjakkal, valamint fertőzéstől mentes bikák használata fedeztetésre illetve ondótermelésre.

Mikor tekinthető szarvasmarha-leukosistól mentesnek valamely szarvasmarha állomány? Akkor, ha abban az összes fél évnél idősebb állat 3-6 hónapos időközzel két ízben elvégzett vérvizsgálata negatív eredménnyel járt.

A mentesség az általános járványvédelmi szabályok betartásával tartható meg. Mentes állományokba csak ilyen állományokból származó állat vihető be. ugyanez vonatkozik az ondóra is. A mentesség az időszakonkénti szerológiai (vér vagy tej) vizsgálatokkal ellenőrizhető. Nemzetközi forgalomba manapság már csak fertőzéstől mentes állatok (ondó és embrió) kerülhetnek (VARGA).

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. novemberében.)