CARTŐES POSTAIS BRAZÍLIÁBÓL (I/2b.)
(Folyt.)
Mi is beszállunk a drótkötélpálya kabinjába. Félelmetes kilátás nyílik a fülkéből, ha lenézünk a mélybe, de csodálatos, ha a horizontra tekintünk. Villanymotor hajtja, csupa fém és üveg a kabinja, mely tetejére az erős fénytől védő, átlátszó színes műanyaglapot szereltek. A bokszba szerelt magnetofon 3 nyelven tájékoztatja az utasokat a látnivalókról. Egy perc alatt már 200 méter magasan vagyunk az első kilátóponton.
Csodálatos a kilátás, a festői környezet! Ezen a szinten számos kisüzlet kínál hűsítőket, emléktárgyakat, de még játszótér is van a megállóban.
Átszállunk, és újabb 5 perc alatt máris feljutunk a Cukorsüveg tetejére.
Ahogy a kabin felfelé halad, úgy tárul elénk szinte koncentrikus körökben a lenyűgöző város panorámája.
Előtűnik a hét dombra épített város, az óceán mélykékje, az őserdővel borított hegyek, a nyaralók. Szédületes a látvány! Félóránként indulnak a felvonójáratok csengő hangjelzés kíséretében. Bizony több csengetést is "elmulasztottunk", mert alig akartunk visszatérni...
Előtűnik a hét dombra épített város, az óceán mélykékje, az őserdővel borított hegyek, a nyaralók. Szédületes a látvány! Félóránként indulnak a felvonójáratok csengő hangjelzés kíséretében. Bizony több csengetést is "elmulasztottunk", mert alig akartunk visszatérni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése