CARTŐES POSTAIS BRAZÍLIÁBÓL (IV/5.)
Congonhas
Utunk következő állomása Congonhas, egy kisváros, afféle búcsújáróhely - a hegyek karéjában festői környezetben. A hatalmas neobarokk bazilika főoltára még az aranykorti idézi. Mert valódi arannyal vonták be az egészet! A falakat pedig hatalmas korabeli festmények fedik. De ami megdöbbentően nagyszerű látványt nyújtott a zsírkőből kifaragott óriási nagyságú apostol szobrok látványa és létesítésének módja.
Ezúttal ízelítőként Dániel próféta monumentális szobrát látjuk. És mi volt a legmegdöbbentőbb? Az, hogy a szobrokat kifaragó mestert megtámadta a lepra, mely kézujjait és lábait sorra elsorvasztja. De a mester tovább dolgozik! Hogyan? Kezének csonkjára vésőt és kalapácsott köttet: csonkán és bénán is befejezi a nagyszerű műveit.
Amíg megebédelünk, brazil vezetőnk beavat néhány helyi jellegzetes szokásba: a portugál férfiak szívesen "vegyülnek" itt néger nőkkel, de portugál nők néger férfiakkal nem; francia nők pedig szívesebben keverednek néger férfiakkal, mint a francia férfiak néger nőkkel...
Ha itt az ember látogatáskor a ház asszonyát egyedül találja otthon, azonnal el kell búcsúznia. Vidéken pedig nem szabad egy házba belépni meghívás nélkül! Ezt tapsolással kéri az ember. Itt egy alma többe kerül mint egy ananász, egy körte többe mint egy tucat banán és egy kiló tőkehal mint három kiló languszta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése