Brazília IV/1a.

CARTŐES POSTAIS BRAZÍLIÁBÓL (IV/1a.)

Városi életképek

A későbbiek során a portugálok visszaéltek a helyzetükkel, az indiánokat rabszolgáikká tették, és arra kényszerítették őket, hogy a mind nagyobb cukornádültetvényeken dolgozzanak. De a szabad élethez szokott indián rossz munkaerőnek bizonyult, munkájuk nem sokat ért, fellázadtak, elszökdöstek.
A cukornád, a cukor szállításához vasútra volt szükség, ezért vasútvonalakat építettek, ezt az iparosítást jelzi ez a mozdony, amit féltve őriznek a múzeumban, ugyanis ez volt a legelső.

Közben Portugáliának mind több cukorra van szüksége! A kezdetleges cukorsajtolók mind hatalmas gyárakká nőnek. Bizony egyre több munkáskézre van szükség! Ekkor importálják - mintegy 300 esztendőn át - a több millió néger rabszolgát Afrikából. Ezért találkozunk sok négerrel és mulattal Brazíliában. A busz megállójában is fehér, néger és mulatt ember egyaránt látható.

Az üzlet dugig tömve áruval! Minden szép és tiszta. A kiszolgálás felettébb udvarias. A tulaj meghallja, hogy magyarok vagyunk. Ő is magyar! Nagyon örül a találkozásnak. Elmondja, hogy Brazíliában igen sok a magyar, akik egymással szoros kapcsolatot tartanak.

Mindenféle állatbőrök, így többek között kígyó- és krokodikbőr is kapható - a mi árainkhoz képest fillérekért. És akkor még kiviteli tilalom sem volt az állatbőrökre! Honleányaink megtámadták az üzletet, és mindenki vett krokodilbőr táskát, de akadt, aki cipőt vagy pénztárcát is.