2010. június 1., kedd

Egy másik fontos személy (2.)

AKI "MEGMENTETTE A BECSÜLETEMET" (II.)


A nagymamám, Schmidt Antalné, sz. Baumstark Jusztina (igazi német csengésű nevek)

A Felvidéken, Apcon laktunk, a nagymama pedig a Dél-dunántúlon, Siklóson. Nagy öröm volt számomra, ha nyáron az iskolai szünetben elmehettem hozzá vakációzni. Szerény, özvegyi nyugdíjából egy szoba-konyhás lakásban lakott a Vértanúk utcában. Ma is a fülembe cseng, amint hajnalban az ablak alatt mentek el a sváb asszonyok a piacra és közben hangosan karattyoltak svábul. Korán ébredő voltam - mindig ez volt a reggeli "rádióműsorom", amire felkeltem.
Nagymamám perfekt beszélt németül, horvátul és magyarul. És akkor nem volt annyi eszem, hogy legalább németül tanuljak tőle! A gimiben kellett Szende tanár úr irányításával bemagolnom a német szavakat...
A siklósi szép napok ma is kellemes érzéseket keltenek bennem, amikor eszembe jutnak. Nagyapám sajnos 5 éves koromban meghalt, de arra azért visszaemlékszem, hogy a ház kertjében gyakran lovagoltatott a térdén.
A nagymama elköltözött még mielőtt a diplomám megszerzése után olyan helyzetbe kerültem, hogy mint hálás unokája némi anyagi segítséget tudtam volna nyújtani neki. Nagyon megérdemelte volna! Így csak a visszaemlékezés és a virtuális köszönet maradt számára és számomra is lehetőségként.
E kis írás, a kedves történet megörökítése pedig legyen minderre hálás memorandum!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése