A BENDŐFELFÚVÓDÁS (Tympania ruminis)
TEENDŐK, MEGELŐZÉS
Egyik nap késő este sürgős hívás érkezett P. községből. A jelzés szerint egy üsző felfúvódott, nyálzik, nyög, a hasa mindkét oldalon jócskán megnagyobbodott. Megpróbálták ugyan a gázt gumicsővel leengedni, de azon csak kevés habos folyadék távozott.
Jól ismertem a gazda állományát és tudtam, hogy tehén is van az istállóban, ezért azonnali tennivalóként javasoltam, hogy kb. egy liternyi tejet öntsenek be szájon át az állatnak, és állítsák jó magasra az üsző elejét.
Hamarosan a helyszínre érkeztem. Az üsző állapota valóban aggasztó volt. A has teriméje mindkét oldalon jócskán megnagyobbodott. Az állat a hátát púposítva nyögött, nyálzott, a lábát emelgette, ide-odatopogott és a farkával csapkodott.
Azonnal habromboló hatású ATYMPAN oldatot juttattam a bendőbe, az állat elejét pedig még magasabbra állíttattam, ugyanakkor a bendőtájékot ismételten hideg vízzel leöntve csutakoltuk. Hamarosan kisebb böfögésekkel kevés gáz ürült, ami a helyzet némi javulására utalt.
Eközben a gumiszondát többször is levezettem a bendőbe, melyen át mind több bendőgáz távozott, majd az állat teljesen rendbe jött.
A gazda többször is kérte, hogy szúrcsapoljam meg az üszőt, gondolván, hogy akkor a gáz egyszeriben eltávozik. A szabad gáz okozta felfúvódás esetén ez valóban eredményes eljárás, a habos erjedéses felfúvódás során azonban ez a módszer nem vezet eredményre. Ugyanakkor ez az eljárás veszélyes szövődményekkel járhat, ezért különben is csak életveszély esetén alkalmazzuk! Habos felfúvódás esetén mindenekelőtt a habzás megszüntetését kell elérni.
Hosszas állatorvosi praxisom során a bendőfelfúvódás számos tragikus esetével találkoztam, amikor nem a megfelelő vagy nem időben történő beavatkozás miatt elhullással vagy kényszervágással járt.
Jól emlékszem egy olyan esetre is, amikor M. községben a gazda maga trokározta meg a nagy tejtermelésű értékes felfúvódott tehenét, de a szúrcsapot nem a bendő feletti bal horpasztájon alkalmazta, hanem a szúrást jobb oldalon végezte átdöfve a beleket. A tehenet a kényszervágóba kellett vinni, ahol még a húst is elkobozták.
Bendőfelfúvódás esetén késedelem nélkül, már az állatorvos megérkezése előtt meg kell tenni néhány szükséges beavatkozást a késedelemből származó esetleges tragédia megelőzésére. Mindezek ismertetésével szeretnék ebben segítséget nyújtani gazdatársaimnak.
A HEVENY BENDŐFELFÚVÓDÁS
A felfúvódás akkor következik be, ha a bendő és a recés erjedési gázokkal feszülésig kitágul és a takarmány fermentálódása következtében keletkezett gázok távozása azok termelődésével nem tud lépést tartani. Más szóval tehát, ha a bendőgázok termelődésének és távozásának egyensúlya felborul. Ilyenkor a hasfal kifeszül, majd légzési és vérkeringési zavarok jelentkeznek.
Úgy a gyógykezelés módozatát, mint a kórjóslatot illetően az előgyomrok felfúvódásának két típusát különböztetjük meg:
Szabad gáz okozta felfúvódás során a gáz a bendőtartalomtól elvált és fölötte halmozódik fel. Ez a kórforma viszonylag könnyen gyógyítható.
Habos erjedéses felfúvódás: amikor a gáz a bendőtartalom folyékony és szilárd fázisával hab formájában elkeveredik. Gyors lefolyása továbbá a gyógykezelés nehézségei miatt súlyos veszteségeket okozhat. A juhok megbetegedésekor a nagyszámú felfúvódás különösen súlyos beszámítás alá esik, mert a kiskérődzők bendőizomzata aránylag vékony, emiatt hamar kimerül. Ugyanakkor juhállományokban a felfúvódás tömeges méretet szokott ölteni, és a sok állat azonos időben történő megfelelő gyógykezelése bizony nem egyszer komoly nehézséget okoz.
A gazdasági veszteséget fokozza, hogy a betegséget túlélt állatoknál olykor hosszabb ideig is a termelés csökkenésével kell számolni, de avval is, hogy a kényszervágott állatok húsa a befülledés miatt sokszor elkobzásra kerül.
AZ ELSŐDLEGES HEVENY BENDŐFELFÚVÓDÁS
Tudvalévő, hogy a bendőben a mikroorganizmusok bontó hatására rendes körülmények között is jelentékeny mennyiségű gáz termelődik, mégpedig a legtöbb az etetést követő negyedik óra körül.
Fiziológiás körülmények között a bendőtartalomban levő apró gázbuborékok a pépes bendőtartalomban kisebb fajsúlyuknál fogva a felszínre törekednek, és a bendő zsákjában gyűlnek össze, ahonnan böfögéssel távoznak el.
Normális körülmények között, tehát amikor a gázfejlődés nem túlságosan vehemens, és ha a gázbuborékok akadálytalanul tudnak felszínre szállni, az állat tekintélyes gázmennyiséget – fél óra alatt akár 25 litert is – képes akadálytalanul felböfögni.
Amikor azonban bizonyos takarmányozási rendellenességek miatt olyan sok gáz szabadul fel, melynek távozása már nem tart lépést annak termelésével, kialakul a bendőfelfúvódás.
A felfúvódás létrejöttében az előgyomormozgások és a böfögés gátlásának is szerepe van, mely létrejöhet mechanikai vagy dinamikus, motorikus okok következtében.
Az előbbiekhez tartozik a nyelőcső lumenének (üregének) beszűkülése, mely mechanikusan akadályozza az előgyomorban termelődött gáztömeg kiürülését. Ugyancsak idesorolható a nyelőcső-eltömülés és pl. idegentest beékelődése következtében a nyelőcső bendőbe való beszájadzásának tömör bendőtartalommal való kitöltődése, a nyelőcső összenyomatása, lefűződése, falának gyulladásos megvastagodása stb.
Az előgyomrok normális dinamikus (motorikus) működése megszűnhet reflexes hatásra is. Itt mindenekelőtt meg kell említeni hasi fájdalmat, mely számos okból kialakulhat ugyan, de akkor is, ha a gázok felgyülemlése során a bendő fala jelentősen kitágul, mely hasi fájdalmat okozva a bendőmozgások leállásával tovább súlyosbítja a bajt.
A bendőfelfúvódás fokozódásával a rekesz előretolódik, a mell- és hasűri vénák összenyomódnak, és a felfúvódás mind súlyosabb légzési és vérkeringési nehézségeket okoz.
A bendőbeli nyomás fokozódása miatt nagy mennyiségű széndioxid illetve hidrogén-szulfid diffundál a vérbe, mely nyomán csökken abban a hemoglobin oxigénszállító kapacitása, mely tovább fokozza a légzési zavart.
De tovább folytatódik a sor, ugyanis a vér nagy széndioxid koncentrációja ezenkívül acidózist okoz (= eltolódás savi irányba), és ily módon is szerepet játszik a légzésbénulás kialakulásában. Mindez pedig megfelelő gyógykezelés hiányában az állat fulladásához vezet.
MI OKOZZA?
A bántalmat mindenekelőtt takarmányozási rendellenességek idézik elő.
Amikor átmenet nélkül térnek át a száraz takarmány etetéséről a zöldtakarmányra.
Amikor az állatok mohón esznek, vagy túl sok zöldet adnak nekik egyszerre. Ilyenkor a változáshoz még nem adaptálódott (= alkalmazkodott) mikroflóra túlságosan heves erjedést indít meg az előgyomrokban, ami olyan sok gáz felszabadulásával jár, hogy annak távozása nem tart lépést a termelésével.
Tünete lehet a felfúvódás többféle mérgezésnek is! Pl. pipacs, foltos bürök, őszi kikerics, ciántermelő növények stb. felvétele során.
A túlzott mennyiségben vagy átmenet nélkül etetett abraktakarmány (különösen finomra őrölve) szintén okozhat felfúvódást, ugyanis a könnyen fermentálódó szénhidrátokból sok gáz képződik, miközben a bendőtartalom savas irányba eltolódik, következésképpen csökkennek a bendőmozgások.
De felfúvódhat az állat a nehezen fermentálódó durva, rostban gazdag, pl. az egész kukoricacsőből készült dara etetésének következményeként is.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
A szabad gáz okozta felfúvódás során a böfögés ritkul, majd teljesen megszűnik, miközben a has a baloldalon nagyfokban kitágul, aszimmetrikussá válik.
Hamarosan általános tünetek jelentkeznek, az állat ijedt tekintettel fejét előrenyújtva, a hátát felpúposítva áll, olykor nyálzik és nem egyszer nyelvét előrenyújtva öklendezik. Bendőmozgás nincs, a bendőzörejek helyett állandó erős sercegés, pattogás hallható.
A betegség előrehaladtával a tekintet aggodalmassá válik, a nyálkahártyák cianózisosak lesznek és az állatok gyakran izzadnak. A has teriméje mindinkább nő, az állat hátsó lábaival a hasa felé vág, topog, döf, a farkával csapkod.
A légzés mindig nehezítettebb, a kilégzéskor nyögés hallható. Ha nincsen segítség, az állat néhány órán belül megfulladhat.
MI A TEENDŐ?
A gyógykezelés lényege a bendőgázok mielőbbi eltávolítása. Már az állatorvos megérkezéséig is az állat elejét magasabbra kell állítani.
A szarvasmarhát az elejével a jászolba állíttatjuk, vagy farával árokba léptetjük, esetleg lassan hegynek felfelé hajtjuk, ilyenkor a cardia (= gyomorszáj) magasabbra kerül, és esetleg eléri a bendő felső részében összegyűlt gázréteget.
Felfúvódott juhot vagy kecskét háttal magunk elé állítjuk, az elejét felemeljük, a hasát pedig a térdeink közé fogva összenyomjuk igyekezvén a gázt a bendőből kiszorítani.
A bendő összehúzódásait serkenteni lehet a bendőtájék és különösen a bal horpasz csutakolásával, a bendő hosszabb ideig tartó mély masszálásával. Jó hatású lehet a hideg vizes szalmacsutakkal történő erőteljes dörzsölés. Felfúvódott juhnyájat ebből a célból hason felül érő vízbe lehet behajtani.
A bendőgázok kibocsátására a legbiztosabban célravezető eljárás a gyomorszonda bevezetése. Erre legmegfelelőbbek a vastag 30-50 mm-es üregű gumiszondák. Ügyelni kell, hogy a gumicsövet csak a cardiáig vezessük be, mert ha a szonda vége a bendőben levő takarmány-pépbe süllyed, azonnal eltömődik.
Ha a felfúvódás olyan súlyos, hogy már rövid időn belül az állat fulladásával kell számolni, illetve a szonda levezetésére nincs lehetőségünk, nem szabad késlekedni az állat szúrcsapolásával. Arról már szó esett, hogy a szúrcsapolás akkor lesz eredményes, ha a gázok a bendő felső részében már összegyűltek, mert habos bendőtartalom a szúrcsap hüvelyén át nem üríthető ki.
A beszúrás helye a bal horpasz legkiemelkedőbb pontján van! Ha van idő, a szőrt lenyírjuk és a bőrt jódozzuk. A szúrócsapot marokra fogva hegyével a jobb könyök felé irányítva egyetlen erélyes mozdulattal tövig beszúrjuk, a tőrt kihúzzuk, a szúrócsap hüvelyét pedig a pereme leszorításával, két ujjal helyben tartjuk.
Ha a gáz kiáramlása akadozik, akkor a szúrócsap hüvelyébe került takarmányrészeket a tőr, esetleg vékony sodronydarab ismételt bedugásával távolítjuk el.
A szúrócsap hüvelyét a gázok eltávolítása után még legalább egy órán át a helyén kell hagyni, nehogy később, a bendőtartalom erjedésének folytatódása esetén, újból be kelljen szúrni.
Ha szúrócsap nincs kéznél, közvetlenül a fenyegető fulladás megelőzésére végső esetben a bendőt akár egy zsebkéssel is meg lehet szúrni! A kés pengéjét a sebben a tengelye körül 90°-kal elfordítjuk, hogy a gázok a penge mellett eltávozhassanak. A szövődmények elhárítására, a megfelelő sebellátásra igénybe kell venni az állatorvos segítségét.
HABOS ERJEDÉSES FELFÚVÓDÁS
A bántalom jelentőségét a gyors lefolyása, gyakran a tömeges méretű előfordulása és a gyógykezelés nehézségei adják. Ebből következik, hogy számottevő gazdasági veszteséget okozhat.
A bántalom lényege, hogy amikor a gyomorban a rendellenes erjedés következtében nagy mennyiségű gáz keletkezik, a gázbuborékok nem válnak el a folyékony, illetve szilárd fázisú tartalomtól, hanem azzal összekeveredve habot képeznek.
MELYEK A KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK?
1.) Főleg a friss, nedvdús vagy buján nőtt és zölden etetett pillangós virágú növények túlzott mennyiségű, illetve átmenet nélküli etetése, mely fokozott gázképződéssel jár. A pillangósok sejtjei egyúttal egy sajátságos ágenst tartalmaznak, ami a habképződés esélyét fokozza.
2.) Hideg, dércsípte vagy fagyott zöldtakarmányok legelése.
3.) Hideg víz itatása az előgyomor-tartalom hőmérsékletét csökkenti és ezáltal a hab szilárdsága fokozódik.
4.) A bendőtartalom viszkozitásának növekedése, a hab stabilitása az előgyomrokban elszaporodó mucinolitikus hatású baktériumoknak is lehet következménye. A Streptococcus bovis baktériumok elszaporodása révén a nyál mucintartalmának habzásgátló hatása kevésbé érvényesül. A finomra őrölt takarmányok (lucernaliszt, abrak) csak gyenge nyálelválasztást váltanak ki.
5.) Ikerborjakon végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a haboserjedéses felfúvódásban az állatok egyedi diszpozíciójának is szerepe van.
TÜNETEK
A bántalom tünetei hasonlóak a szabad gáz okozta felfúvódás tüneteihez, de annál általában súlyosabbak, kifejezett hasi fájdalmasságra utalnak (nyugtalankodás, gyakori lefekvés-felkelés, a has felé döfés, rúgás, farkcsavargatás, hasmenés stb.)
A has aszimmetriája nem annyira kifejezett, a bal horpasz kevésbé feltűnően emelkedik ki. A levezetett szondán át habos tartalom folyik.
MI A TEENDŐ?
1./ A mozgásra képes állatokat a veszélyes legelőről azonnal el kell hajtani, és mindazon intézkedéseket megtenni, amit a felfúvódás leírásánál olvashattunk.
2./ A felhabzott bendőtartalomból a gázokat fel kell szabadítani, siettetni kell a gáz különválását. Erre a célra nagyon jól megfelel az esetemben is alkalmazott ATYMPAN, mely habromboló anyagokat tartalmaz.
Azonban többféle háziszert is alkalmazhatunk már az állatorvos megérkezése előtt.
Hosszúnyakú üvegből beönthetünk az állatnak 2-3 liter tejet, fél liter étolaj vagy 0,25 kg olvasztott sertészsír és két és fél dl pálinka keverékét; vagy 2 dl tömény alkohol, étolaj és víz egyenlő arányú keverékét stb.
Ha mindez eredménytelen, bendőmetszést kell végezni, ez azonban már az állatorvos feladata.
Ami pedig a bántalom megelőzését illet, kerülni kell mindazon tényezőket – amint azokról az előbbiek során már részletesen olvashattunk – melyek előidézhetik a bántalmat, ha pedig a felfúvódás jeleit látjuk, nem szabad késlekedni az orvoslásával!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2000. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése