Portugália V/1

BARANGOLÁSOK PORTUGÁLIÁBAN
Portugália második legnagyobb városa Porto

Porto vagyis Oporto (ha így jobban tetszik) a bor hazája: csoportunk férfi tagjai már nagyon várták ezt a kirándulást...

Az utcákon tobzódnak a színek és pezseg az élet! Oportónak talán Portugália más vidékeinél is jobban sajátossága, hogy egymás mellett élnek a különböző korok. A városra jellemző három szlogen:

1.) Porto mindig a fejlődés élén haladt: hajókat épített és pénzt adott a felfedezésekhez.

2.) Elsőnek kelt fel a spanyol uralom (1637) és a francia betolakodók ellen (1808).

3.) Itt tört ki az első republikánus felkelés 1891-ben.

A teret a Clerigos templom meredeken égbe szökő, 75 méteres gránittornya zárja! 1749 óta szervesen hozzátartozik a városképhez. 225 kopott lépcsőfok vezet a torony tetejére, ahonnan szép kilátás nyílik a településre. Amikor azonban ködös az idő, nem érdemes megmászni a grádicsokat.

Messziről hívogat az azulejo-borítású kármelita templom. Odabent a csodálatosan szép, aranyozott főoltárt csodálhattuk meg. Azt mondja vezetőnk, hogy még a nagyon gazdag világból származóan több kiló színaranyat használtak fel az építésekor.

A templom keleti oldalán - Portugália számos középületére jellemző - dekoratív azulejo-borítást közelebbről is megnézhetjük, amikor bemegyünk.

Az egyetem modern épülete korántsem olyan patinás és romantikus, mint aminőt Coimbrában láttunk.

A Szent Ferenc templom az ország egyik legkáprázatosabb temploma, mely összehasonlíthatatlanul szebb a katedrálisnál. Hogy miért? Mert a földtől a mennyezetig bámulatra méltó és szövevényes aranyozott belső díszítés borítja - kapjuk az előzetes információkat vezetőnktől.

Valóban káprázatos az oltár! A templom aranyozásához 400 kg aranyat használtak fel. Ilyen igazi aranyteremben még sohasem jártam. A templom építését még 1233-ban elkezdték, majd 1410-ben háromhajós, gótikus stílusúvá alakították át. Csak utóbb kapta az aranyozott barokk díszt.

Ismét egy királyszobor! V. Pedróé. Nekem nemcsak a formázása tetszett, de fontos is volt, mert a városi csavargás során tájékozódási pontként szolgált.

A kis parkkal szemben van a városháza impozáns, látványos épülete. A barangolás során elfáradtunk, mert nem egyszer fárasztóan meredek, szűk utcácskák és sikátorok tekergőznek a házak és a kézművesek műhelyeinek e zegzugos labirintusában. Érdemes volt elmenni a pályaudvarra, mely halvány nyomokban őrzi az egykori Ave Maria kolostor vonásait - ennek alapjára épült ugyanis a század elején. És ami megdöbbentően pazar volt: a város történetének jelentős eseményeit megörökítő, mesésen gazdag azulejo-gyűjtemény, ami az épület belsejének falait borítja.

Számos ablakban láttunk hasonló díszítést. Megkérdeztük, hogy mi ez. A június 23-24-én tartott szent Iván-éji népünnepély maradványa. Az évszázados ünnepség báránylakomával, léggömberesztéssel, a házak feldíszítésével és sok más vígalommal is jár.

Felmegyünk a katedrálisba, mely a XII. századból származik, és jól látszik rajta, hogy erődtemplomnak használták. Ez magyarázza a kerengőket közrefogó, masszív őstornyokat és a homlokzatot szegélyező impozáns négyszögletes bástyákat. A többszöri átépítés során gótikus és barokk vonásokat kapott. A két szögletes tornyát kupolák fedik. Nagyon szépek a nyugati homlokzat gyönyörű románkori rózsaablaka és a kerengők finom mívű azulejo-csempéi. A székesegyház teréről omladozó vakolatú házak, szűk sikátorok sora visz le a folyópartra. Portónak e városnegyedében 1974. április előtt tilos volt a fényképezés. Ha ezt portugál állampolgár tette, akár 8 évig terjedő börtönbüntetést is kaphatott érte. Ezek után egy borpincébe rövid bemutatóra és vásárlásra, majd hajókirándulásra megyünk a Duero folyón...